Part 10

Sziasztok :) Hát az elkövetkezőkben nem tudom mennyi időm lesz írni, de amikor ráérek hozni fogok részeket. Ezt a részt csak azért teszem fel, mert megígértem. A hétvégén  esküvőn leszek és nem akartam egy újabb hetet várni vele, szóval a  fáradtságom és kimerültségem ellenére itt az új rész!! Remélem tetszeni fog!! Hamarosan megnyitja kapuit az új blogom is, aminek a linkjét ki fogom tenni ide. Na de ne siessünk annyira előre, jó olvasást ^^
Adrii xx

Pont erre a reakcióra számítottam. Egyszerre volt meglepődött és boldog.
- Rebi, hát te meg... Ó te jó ég... Örülök, hogy itt vagy. - dadogott és le sem tagadhatta, hogy zavarban volt.
- Igen én is, de ha netalán zavarnék szólj nyugodtan, és elmegyek.
- Ne hülyéskedj! Érezd jól magad! - mondta, majd otthagyott egyedül.
Hát egy ölelés azért jól esett volna.
A nappaliban és a kertben már nagy buli volt. Én meg ott álltam egyedül, pár üveg piával körülvéve. Felkaptam egyet meg egy poharat, aztán kimentem a kertnek azon részébe, ahol nem volt senki. Kibontottam az üveget és csak ittam és ittam. Nem tudom mi volt benne, de egész finom volt. Hát nem sok maradt már benne, amikor úgy éreztem eléggé feloldódtam ahhoz, hogy végre én is bulizzak. Józannak éppen nem mondtam volna magam, de azért még tudtam járni és értelmesen beszélni.
- Eleanor! - kiáltottam el magam, ahogy megláttam barátnőmet.
- Te hol voltál eddig? Egyedül ittál?
- Hátul voltam, hogy oldjam a feszültséget. - röhögtem - Na most beszélnem kell Liammel. - és azzal a lendülettel otthagytam.
Valójában nem is akartam beszélni Liammel, csak a pia.
Megláttam Őt, épp a pultnál töltött magának valamit és ahogy elnéztem Ő sem éppen volt józan. Odasétáltam mellé és csak néztem. Ahogy néztem észrevette, majd elkezdett a folyosó felé húzni.
- Tényleg miattam mentél el? - kérdezte váratlanul.
- Nem tudom honnan vetted ezt, de nem. - válaszoltam higgadtan.
- És miattam jöttél vissza?
- Nem, Nem miattad. Az úszás miatt. - kezdtem egyre dühösebb lenni.
- Pedig azt hittem azért jöttél ide, mert látni akarsz. - szerintem élvezte ezt a helyzetet.
- Azért jöttem ide, mert Zayn meghívott. Hidd el, nem saját akaratomból vagyok itt, semmi kedvem sincs 3. személy lenni a gyönyörű kapcsolatodban. Nem engem választottál és azt hiszed visszajövök hozzád?!
- Kíváncsi vagy miért Sophit választottam? - kérdezte.
- Nem különösebben.
- Mert régebb óta ismerem, mint téged. Mindent tudok róla, míg te inkább Zaynnek meséltél magadról és nem nekem. De nem baj, mert boldog vagyok a gyönyörű és okos barátnőmmel és nem hiányzol az életemből.
- Mégis magadat hibáztattad, amiért hazamentem.
- Mert egy pillanatig lelkiismeret-furdalásom volt és megsajnáltalak. Nem is kellett volna visszajönnöd, csak mindent elrontasz.
Ez volt az utolsó mondata, amit meghallgattam.
Visszarohantam a nappaliba, felvettem a táskámat és kirontottam az ajtón.
Nem hiszem el. Miért jöttem vissza? Hogy lehettem ennyire hülye?
Hazaértem, berohantam a szobámba és sírtam. Tényleg szerencsétlen vagyok. Egy hülye, béna liba. Hogy is gondoltam? Visszajövök, Liam meglát és dobja a csinos barátnőjét és helyette engem választ? Egy hatalmas csődtömeg. Ez vagyok én.
Az utóbbi időben nem volt ilyen, de most szó szerint álomba sírtam magam.
Mikor felkeltem meg akartam nézni az időt, de a telefonomat sehol sem találtam. Hát már csak ez kellet. Otthagytam. Felöltöztem, elkészültem és visszaindultam a tegnapi helyszínre abban reménykedvem, hogy már lesz fent valaki.
Mikor odaértem, becsöngettem. Harry nyitott ajtót. Elég fittnek tűnt.
- Szia! - köszönt mosolyogva.
- Szia! Bocsi ha felébresztettelek, csak nem találom a telefonom. Nem maradt itt véletlenül? - kérdeztem reménykedve.
- Gyere nézzük meg! - hívott be - Tegnap hamar leléptél. Kerestünk, de nem találtunk. - kezdte el mondandóját.
- Igen, kicsit sokat ittam és nem akartam hülyeséget csinálni. - próbáltam meg mosolyogni - Áá, megtaláltam! - mutattam fel a készüléket - Kaphatnék egy pohár vizet?
- Jól vagy? Kicsit elsápadtál. - aggódott, majd leültetett egy székre.
- Csak kicsit megszédültem. Tudod, másnaposság. - vettem humorosan.
- Tessék, itt a víz!
- Köszönöm. - ahogy ezt kimondtam, megjelent Liam és Niall szinte egyszerre. - Akkor én most megyek. Sziasztok! - álltam fel és elindultam az ajtó felé, de Ő utánam szólt.
- Nagyon cuki volt az ajándék, köszönöm. - mondta aranyosan.
Valószínűleg nem emlékszik a tegnapira.
- Ennek örülök. - mondtam flegmán.
- Most haragszol rám? Vagy mi a fene bajod van? - háborodott fel.
- Ugyan miért haragudnék? Tegnap nem mondtál semmit, amivel megaláztál vagy megbántottál volna, ugye?! - mondtam könnyes szemekkel.
- Ezt meg hogy érted? - értetlenkedett.
- Valószínűleg semmire sem emlékszel, de én soha nem fogom elfelejteni, amit tettél. - már majdnem kiabáltam.
Ekkor már Sophia, Zayn és Louis is kijöttek a szobájukból.
- Bármi volt az, nagyon sajnálom. - tette vállamra a kezét és a szemembe nézett.
- Igen, persze hogy sajnálod. Hát tudod, én is. Bocs, hogy visszajöttem és elrontottam mindent. - mondtam, majd megfordultam és kiléptem az ajtón.