Part 12

Sziasztok, megjöttem az ígért résszel :) Remélem tetszeni fog és kapok néhány komit :$ Ne feledjétek a másik blogomat sem, bár még csak a prológus van fent, de feliratkozni ér!! :) Na jó olvasást :)
Következő rész: a zh-im miatt nem tudom, hogy haladok, de igyekszem sietni :)
Adrii xx

Mikor hazaértem egyből a ruháim közt kezdtem el keresgélni. Most sokkal kihívóbban próbáltam felöltözni. Ma nem érdekel semmi. (Sky is the limit tonight)
Felöltöztem, a hajamat összefogtam és a sminkem is erősebb lett a megszokottnál.

Taxit hívtam, hiszen ebben a ruhában mégsem sétálhatom át fél Londont.
9 előtt 10 perccel már oda is értem hozzájuk. Becsengettem, de senki nem nyitott ajtót, így kinyitottam és beléptem.
- Hahó! - szóltam be.
- A nappaliban vagyunk. - hangzott a válasz.
- Hűha, te aztán kitettél magadért. Csinos vagy. - szólalt meg Perrie, aki Zayn ölében ült.
- Akkor kezdődhet a buli! - kiáltottam el magam.
Mindenki meglepődött, hogy én ilyet is tudok.
- Mi van? Pörgök, mint állat. - röhögtem.
- Jól van kezdjük, de menjünk ki inkább a kertbe! - javasolta Louis, és ő volt az első, aki kint termett.
Mindenki követte őt, de én csak álltam egy helyben.
- Na mi az? Mégsem jössz? - nevetett fel Zayn.
- De, azonnal. - mosolyogtam - Ööö, Zayn! - szólítottam meg.
- A szobájában van. - válaszolt a fel nem tett kérdésemre.
Nem is kellett több, elindultam hát a jól ismert szoba felé. Bekopogtam, de csak annyit hallottam ,hogy "mondtam már, hogy nem megyek", így hát benyitottam.
- De én azért bejöhetek, nem? - léptem be és becsuktam magam mögött az ajtót.
- Persze, gyere. - ült fel az ágyon.
- Te miért nem jössz bulizni? - kérdeztem tőle.
- Nincs sok kedvem. - válaszolt unottan.
- Figyelj! Én tudom, hogy sajnálod azt a dolgot, amire nem is emlékszel, hogy megtörtént, - néztem a szemébe mosolyogva - de mi lenne, ha elfelejtenénk és új lappal kezdenénk? - nyújtottam felé a kezemet - Barátok?!
- Barátok! - ráztunk kezet.
- Most pedig hívd át Sophit, biztos vagyok benne, hogy ő is szívesen bulizna most egy jót. - mosolyogtam rá.
- Komolyan? - nézett rám hitetlenkedve.
- Persze, ha már mindenki itt van, ne maradjon ki ő sem. - álltam fel és kisétáltam a szobából.
Sokkal jobban érzem magam.
Kimentem a többiekhez, akik már javában szórakoztak. Zayn Perrievel táncolt és ahogy meglátott, kérdőn nézett rám. Én ezt elintéztem egy mosollyal, majd felvettem egy pohár valamit és belekortyoltam. Borzalmas íze volt, ezért vissza is raktam oda, ahonnan elvettem.
Kb. 10 perc múlva megérkezett Sophia is Liam kezét fogva. Gondoltam bunkóság lenne nem köszönni, ezért hát oda is mentem hozzájuk.
- Szia! Örülök, hogy eljöttél. Legalább Liam sem kuksol egész este a szobájában. Érezd jól magad! - mosolyogtam a lányra, majd megöleltem.
- Szia! Én örülök a meghívásnak és egyébként gratulálok. - mosolygott ő is.
Hát ezek után nem sokat beszélgettünk. Én elvoltam azzal, hogy táncoljak és egy kicsit elengedjem magam, a többiek pedig, hát nem tudom... elvoltak. Készítettem egy pár fotót sunyiban, csak úgy emlékképpen.
Amikor már végképp úgy éreztem, hogy nem bírok állni, bementem a nappaliba, hogy átvegyem kényelmes Converse cipőmet.
Talán túl nagy lendülettel álltam fel és fordultam meg, ugyanis beleütköztem valakibe. Kitaláljátok ki volt az? Hát persze, hogy Liam.
Csak álltunk ott szemtől szembe. Az idilli csendet Ő törte meg: