Part 9

Hát itt is lennék a következő résszel :) Nem a legjobb, de azért itt van :) Nincs egyéb hozzáfűzni valóm. Indítok egy szavazást az elkövetkezőkben, ami egy esetleges következő blogról fog szólni :) Na de ne siessünk ennyire előre! Jó olvasást!!
Adrii xx

Fél tízre már a házban voltam, de valahogy túl fáradt voltam, hogy kipakoljak, így csak lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.
Reggel 8 óra volt, amikor felkeltem. Felöltöztem, reggeliztem és közben elolvastam az sms-t, amit Joshtól kaptam.
2-re kell mennem és addig még van egy csomó időm. Nem akartam elmenni itthonról, így inkább kipakoltam a bőröndömből és újra berendezkedtem.
1 óra volt. Összepakoltam a szükséges holmikat, majd szépen lassan elindultam az uszoda felé.
Hát régen éreztem ilyen jól magam. A medencében legalább szabad vagyok. Viszonylag hamar elrepült ez a három óra, és mivel holnap csak 4-kor kezdünk, délelőtt még lezavarom azt a találkozót Zaynnel.
Írtam is neki, hogy ráér-e és hát erre nem lehetett más a válasza, mint az, hogy persze.
Jobbnak láttam, ha nem  megyünk sehová, hanem ő jön hozzám. Legalább nyugodtan beszélgethetünk és nem zavar senki.
Persze ilyenkor gyorsan telik az idő és azon kaptam magam, hogy csengetnek. Már reggel van? Mivel csak Zayn lehet az, nem foglalkoztam azzal, hogy felöltözzek, csak felkötöttem a hajam és ajtót nyitottam.
- Szia! - köszöntem neki és beinvitáltam.
- Szia! - köszönt ő is, majd jó szorosan magához ölelt - Jól nézel ki. - utalt a pizsimre és kissé kócos hajamra.
- Ó köszönöm, te is. - kócoltam össze haját.
- Hé, vigyázz rá!
- Jól van, jól van. Na gyere beljebb!
Leültünk a kanapéra és elkezdődött a beszélgetés.
- És milyen újra itt? - kezdte.
- Eddig nagyon jó, de ugye nem mondtad el, hogy ide jössz?
- Megígértem, nem?! Amúgy nem is akarod, hogy tudják?
- Még nem tudom. Hiányoznak, meg minden, csak...- de valahogy nem tudtam befejezni.
- Csak? - nézett rám Zayn kérdőn.
- Félek. - nyögtem ki.
- De mitől?
- A többiektől, de legfőképpen Eltől. Mit fognak szólni, hogy visszajöttem? Így is biztos utálnak, hogy csak úgy leléptem.
- Ne butáskodj már! Senki sem utál, sőt aggódnak érted.
- Gondolod? - kérdeztem bizonytalanul.
- Tudom. - válaszolt határozottan - Akkor holnap nem is jössz el?
- Hová?
- Hát hozzánk! - válaszolt egyszerűen.
- Most mondtam, hogy még nem tudom.
- De Liam biztos örülne, ha meglepnéd a szülinapján.
- Basszus! - és ekkor döbbentem rá, hogy holnap lesz 20 éves. - De még nem vettem neki semmit. Hogy felejthettem el?!
- Nyugi, nem kell neki ajándék, de biztos örülne neked.
- Hát nem is tudom. - hezitáltam, de legbelül tudtam, hogy muszáj elmennem.
- Ugyan már, tudom, hogy tudod. - kacsintott.
- Attól függ mikor lesz holnap az edzés. - próbáltam kibúvót keresni.
- Hát biztos nem este 10-kor.
- Az igaz, de akkor is vennem kell neki valamit. Nem mehetek el ajándék nélkül.
- De akkor ott leszel?! - reménykedett.
- Még meggondolom. De ha mégis elmennék, mikorra kellene odaérnem?
- Ha jó tudom 9-re hívtuk a vendégeket. De jöhetsz majd hamarabb is.
- Hát akkor ezt megbeszéltük. Amúgy nem vagy éhes?
- Nem, köszi. Jobb, ha megyek nehogy gyanút fogjanak. - állt fel és az ajtóhoz sétált, majd én is utána - Akkor holnap találkozunk. - ölelt meg.
- Valószínűleg. - mosolyodtam el - Szia! - köszöntem el, majd a konyhába sétáltam összeütni valami ebédet.
A holnapi napon járt az eszem. Nem gondolkodtam sokat az ajándékon, hiszen már megterveztem mit fogok neki venni, csak a nagy zűrzavarban nem gondoltam, hogy még találkozok vele.
Egy nagy plüss Buzz figurára és egy Gru 2 DVD-re esett a választásom. Imádja a Toy Storyt és a Gru 1-et még együtt néztük, gondoltam kíváncsi a folytatásra.
Az edzés ugyanúgy telt, mint eddig mindig.
Másnap reggel elmentem megvenni az ajándékokat. Itthon gondosan becsomagoltam és gondolkodtam az esti ruhámon.
Az edzést lemondtam, ugyanis utána mindig hullafáradt vagyok. Lehet, hogy ez a buli jól fog elsülni és legalább kikapcsol egy kicsit.
Este 7 körül úgy gondoltam készülődök, mert még oda is kell érnem. Nem öltöztem ki nagyon, csak egy farmert vettem fel egy magassarkúval, és egy zöld inget. A hajamat begöndörítettem és kicsit kisminkeltem magam.

Negyed 9-kor indultam és akármilyen lassan mentem, fél óra alatt odaértem. Nem akartam kint állni, így hát becsengettem. Szerencsémre Zayn nyitott ajtót.
- Szia! - köszöntem mosolyogva.
- Szia! Csinos vagy. - bókolt.
- Köszönöm. Többiek? - tértem a számomra leglényegesebb kérdésre.
- Niall, Harry és Perrie a nappaliban vannak. Louis elment Elért, Liam pedig biztosan Sophiával érkezik. A többi vendég is lassan jönni fog, bár a kertben már vannak egy páran.
- Akkor köszönök nekik - mondtam és beléptem a nappaliba.
Vettem egy nagy levegőt, majd köszöntem:
- Sziasztok!
- Szia! - köszöntek vissza, és ekkor néztek csak fel - Rebeka! - mondták egyszerre - Hogyhogy itt?
- Hiányoztak a barátaim - válaszoltam nemes egyszerűséggel, majd megölelgettem őket szépen sorban.
Nem sokat beszélgettünk, mert megérkezett El és Lou. Hát eléggé értetlenül álltak meg előttem néhány lépésre.
- Rebeka! Hogyhogy itt? - kérdezték egyszerre ugyanúgy, ahogy néhány perce a többiek.
- Hát mint már mondtam, hiányoztak a barátaim. - felálltam és egyszerre öleltem át mindkettőjüket - Ne haragudjatok rám! - suttogtam.
- Nem haragszunk és végre itt vagy. - szólalt meg El - De meddig maradsz?
- Még nem tudom. Jövőhéten lesz egy versenyem, de még nem tudom utána mi lesz.
- Hát mi reméljük itt maradsz. - vette át a szót Louis és a többiekre nézett, akik bólogattak.
Lassan elkezdtek szállingózni a számomra ismeretlen emberek. És nemsoká megérkezett Ő is, oldalán a barna szépséggel.
Elvegyültem a tömegben, nehogy idő előtt kiszúrjon és elrontsam a buli hangulatát.
Az ajándékozás következett. Mindenki átadta és mivel már nem volt senki hátra (csak én), Liam egy kicsit átment a konyhába. Gondoltam eljött az én időm.
- Boldog születésnapot! Remélem tetszeni fog! - tettem le elé a dobozt.