Part 16/1.

Sziasztok! :) Először is sajnálom, hogy megint sokat késtem, de sajnos nem volt időm írni :/ De itt egy negyed rész és a többit is hozom hamarosan, csak kíváncsi vagyok a reakcióitokra :)
Nem is beszélek tovább, jó olvasást!! :)
Adrii xx

- Rebi azonnal ide kell jönnöd! Liam rosszul van! - kiáltott bele a telefonba Zayn.
- De mi történt? - estem pánikba és csak álltam egy helyben.
- Ha idejössz megtudod. Csak siess!
Kinyomtam a telefonom és már rohantam is végig a sötét utcákon egészen a 1D házig.
Mikor odaértem beszaladtam a házba egyenesen Liam szobájába. Ő ott feküdt a padlón, a fiúk körülötte, próbálták ébresztgetni.
- Mi történt? Mondjátok már! - fakadtam ki.
- Mikor benyitottunk már itt feküdt. Találtunk néhány üveg piát és egy gyógyszeres dobozt. - mondta teljes önkívületben Niall.
- Hozzatok hideg vizet! Most! - utasítottam őket.
Ahogy kértem, azonnal megcsinálták. Fogtam a pohár vizet és lelocsoltam az arcát, de hiába, nem reagált.
- Kelj fel Liam! Szükségem van rád! Nem hagyhatsz itt! Sajnálom, hogy hülye voltam. Kelj már fel, hallod?! - Pofozgattam az eszméletlenül fekvő fiú arcát.
- Rebi menj arrébb, majd a mentősök. - állított fel Harry, miközben két férfi lépett be az ajtón.
- Sajnálom. - hangzott egyikük szájából a nem várt szó - Már nem tudtunk rajta segíteni.
- Nem, nem, nem és nem! Még nem lehet késő! Ez a munkájuk! Meg kell őt menteniük! Nem halhat meg! - üvöltöttem.
Könnyeim patakként folytak le az arcomon.
- Ez az én hibám. Minden az én hibám. Én öltem meg. Végleg elvesztettem. - ordítottam még mindig és néztem, ahogy a nagy, fekete autó ajtaját bezárják és elhajtanak Vele...

Part 15

Sziasztok :) Tudom, sokat késtem, de remélem azért olvassátok :) Köszönöm a pozitív komikat a részhez, illetve a bejegyzéshez. Nagyon sokat jelentettek nekem, tényleg :* 
Ebben a részben van egy olyan részlet, amikor tényleg a saját életemet írtam le, szóval volt miből merítenem... 
A következő rész váratlan fordulattal érkezik majd!! Ha kellőképpen felkeltettem az érdeklődéseteket, remélem velem maradtok még :)
Következő rész: 3 komi után!! :)
Adrii xx


Az elkövetkező 2 hétben senkivel sem beszéltem. Kivéve persze az úszócsapat tagjait, hiszen az edzésekre bejártam.
Bár Mandyvel találkoztam, aki nemrég jött vissza a nyaralásból, és vele beszélgettünk, de a többiekkel valahogy nem szerettem volna kapcsolatba kerülni. Muszáj volt egy kicsit gondolkodnom. Nem veszhetnek össze miattam a fiúk. Talán tényleg rossz ötlet volt visszajönnöm. Tényleg mindent csak elrontok. De még egyszer nem fogok elmenekülni. Itt maradok Londonban és élem tovább a "csodálatos" életemet.

Hétfő reggel van. Elmegyek reggelizni egy kis, névtelen kávézóba... Nem tartott sokáig elfogyasztanom azt a kevéske ételt, amit rendeltem. Felálltam és a pulthoz mentem, hogy fizessek. Amikor megvolt, elindultam kifelé, ám ekkor egy számomra nem kívánatos találkozás következett, ami elkerülhető lett volna, ha ma nem jövök ide. Nem tudtam észrevétlen maradni, ugyanis nem volt hátsó ajtó és elbújni sem tudtam volna sehová.
- Szia Rebeka! - jött oda Niall és megölelt.
- Sziasztok! - öleltem vissza és intettem a többieknek is.
- Hát te mi járatban? - nézett rám Harry.
- Csak vágytam valami különleges kajára és nem volt kedvem otthon elkészíteni - fejtettem ki a válaszom.
- És hol voltál az elmúlt 2 hétben? Teljesen eltűntél - szegezte nekem a kérdést Zayn.
- Edzéseim voltak. Nem volt túl sok időm - próbáltam ennyivel lerendezni, miközben leültünk egy asztalhoz.
- A telefont felvenni nem tart túl sok időbe - cukkolt Niall.
- Ez igaz, de nem akartam senkivel sem beszélni - mondtam el őszintén.
- Még velem sem? - nézett rám Zayn.
- Senkivel, bocsi. De most mennem kell - válaszoltam és felálltam az asztaltól.
- Hogy megint eltűnj? Mi van veled Rebi? - Zayn.
- Igen, eltaláltad. Egyszerűen csak el akarok tűnni - nem néztem rájuk, és a legnagyobb sebességgel kiviharoztam a kávézóból.
Talán így visszagondolva nem ez volt a legjobb döntés, de nem bírtam velük egy légtérben lenni. Vagyis inkább Liammel, aki csak ült a sarokban és csendben hallgatta a beszélgetésünket. Eléggé fura volt. Nem ismerem Őt régóta, de még soha nem láttam ilyennek. De nem érdekel. Ő sem törődött az én érzéseimmel, akkor én miért foglalkozzak az övéivel. Talán a tudatalattim vezette a lábamat, ugyanis újra a kis tó partján találtam magam a parkban. Ez lett az új, titkos gondolkodóhelyem. Megnyugtató volt itt lenni és most nem kellett attól tartanom, hogy elázok. Csak néhány bárányfelhő úszkált az égen és hideg sem volt.
Egy idő után, mikor már azon kezdtem el gondolkodni, hogy min gondolkodom, úgy döntöttem hazamegyek, veszek egy jó forró fürdőt és közben szerelmes számokat hallgatok, csak hogy még rosszabb kedvem legyen. Mindig ezt csinálom. Romantikus filmeket nézek, hogy beleképzelhessem magam olyan helyzetekbe, amik velem soha nem fognak megtörténni. Álomvilágban élek, mert az álmaimat legalább én irányítom. Talán ezért nincs pasim... Meg persze azért is, mert akibe belezúgok az általában foglalt vagy ebben az esetben egy popsztár, akinek csak egy vagyok a több millióból.
És ekkor jön az a gondolat, hogy mi van ha életem végéig egyedül kell élnem? Akkor ez esetben nem szeretnék sokáig élni. Mi van akkor, ha az a bizonyos herceg soha nem jön el értem, mint az álmaimban? Mi van, ha én túl kevés vagyok ehhez az élethez?
Van egy barátnőm otthon, Magyarországon, akivel ezeket mindig meg tudtam beszélni és ő megértett. Úgy, ahogy senki más. Nem mondom, hogy hiányzik a régi életem, csak bizonyos személyek hiányoznak belőle.
Elmélkedésemben a csengő hangja zavart meg. Gyorsan kiszálltam a kádból, magamratekertem a törölközőm, és kinyitottam az ajtót. Ő állt ott. Letört volt és talán kicsit ideges is.
- Szia! Bejöhetek? - kérdezte félve.
- Gyere! - álltam félre, hogy ő is beléphessen.
- Szakítottam Sophiával - vágott bele a közepébe.
Először is ki kérdezte, másodszor pedig miért mondja ezt el pont nekem? Nem válaszoltam rá, vártam, hogy folytassa. Így is tett:
- Beszélgettem a fiúkkal és rájöttem, hogy igazuk van. Egy bunkó paraszt lettem. Ráadásul Niallel még össze is kaptunk miatta.
Rám nézett és várta a reakciómat. Hiába. Ugyanúgy álltam ott, mint az elején. Nem akartam elgyengülni, hiszen bármire képes lennék érte. De mégsem adom magam olyan könnyen. Még mindig várt. Arra, hogy megszólaljak. De gondolom látta rajtam, hogy nem fogok, így újra elkezdte:
- Csak szeretnék bocsánatot kérni, főleg a múltkori miatt. Igazad volt. Már rég el kellett volna hagynom, csak féltem. Te teljesen más vagy, mint a többi lány. Olyan igazi, titokzatos, visszahúzódó és mégis őrült. És ha lenne még egy esélyem, nem engednélek el soha.
Ez a mondata igazán szíven ütött.
- Nézd megértem, hogy sajnálod. Mindenki hibázik. Megbocsátottam, amikor részegen olyat mondtál, amit tőled nem vártam volna. Mindenki megérdemel egy második esélyt. Te megkaptad, de nem éltél vele. Nem vetted észre, hogy mit miért tettem, pedig szerintem elég egyértelmű volt. - muszáj volt kimondanom, már nem bírtam tovább magamban tartani - Most, ha megbocsátasz, folytatnám a remeteéletemet. - odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam Neki.
Zsebre dugott kézzel és lehajtott fejjel kisétált, és én nem tartottam vissza. Pedig mindennél jobban szerettem volna. Talán erre mondják, hogy az emberek büszkeségből nem tesznek meg dolgokat? Talán az egyetlen lehetőséget szalasztottam el? Azt hiszem már túl késő ilyeneken gondolkodni. Elment, és én újra egyedül maradtam...

Part 14

Sziasztok :) Itt is a következő rész, remélem tetszeni fog :3 Extrahosszú lett és remélem ezért kapok néhány komit :) Már a múltkor mondtam, hogy ez a kedvenc részem, és talán ezt volt a legkönnyebb megírnom. Jó olvasást!! 
Következő rész: Legalább 2 komi után :)

Adrii xx

Reggel suttogásra ébredtem, ami a konyhából jött. Tehát a nappaliban vagyok. Csakis Liam lehetett az, aki behozott, hiszen éreztem az illatát.
Kikászálódtam az ágyból és a konyhába mentem.
- Jó reggelt! - köszöntöttem Niallt, Liamet, Louist, Elt és Perriet.
- Neked is! - mondták egyszerre.
- Miért aludtál a kanapén? - kérdezett rá Niall a számomra is megválaszolatlan tényre.
- Nem tudom, gondolom a szobáig már nem tudtam elmenni. - mosolyogtam és közben Rá pillantottam, aki bele volt merülve a pohár vizsgálatába.
Kimentem a mosdóba és akkor láttam, hogy Sophia nem Liam szobájából jött ki, hanem a vendégszobából.
Talán összevesztek? És ez most jó vagy rossz nekem? Azt hiszem vár rám egy beszélgetés.
Mikor visszamentem már mindenki ott volt, ám felettébb feszült volt a légkör. Mindenki csak ült csendben és bámulta a másikat.
- Srácok, köszönöm a bulit, nagyon jó volt, de most megyek és kialszom magam rendesen. Az a kanapé nagyon kényelmetlen. - nevettem fel és próbáltam oldani a hangulatot, hát kevés sikerrel - Sziasztok!
- Szia! - hallottam az egybecsengő köszönést.
Még egy utolsó "még beszélünk" pillantást küldtem Liamnek, majd kiléptem az ajtón.
Hazafelé azon gondolkodtam, hogy mi van, ha tényleg összevesztek, miattam?
Otthonomba belépve első dolgom volt, hogy átöltözzek és lemossam a sminkemet. Kicsit éhes is voltam, de annál inkább álmos. Lefeküdtem és azonnal el is aludtam.
A telefonom csörgésére ébredtem. Liam neve állt a kijelzőn.
- Szia! - szóltam bele és meglepetésemre nem az Ő hangja köszönt vissza.
- Szia! - köszönt kicsit sem kedvesen - Holnap át tudsz jönni a 1D házba? Lenne egy kis megbeszélnivalónk.
- Persze, mikorra?
- Délután 2 körül, ha megfelel. - válaszolt még mindig ugyanabban a hangnemben.
- Ott leszek. Szia! - köszöntem el és meg sem várva válaszát kinyomtam a telefont.
Kicsit megrémisztett, de kíváncsi is voltam, miről lehet szó.
Már este 8 van és ma még nem ettem semmit, így hát átmentem a konyhába, hogy készítsek valamit.
Miután ez megvolt, és mivel egyáltalán nem voltam álmos, felmentem twiterre, hátha olvasok valami érdekeset. Nem így történt, így kiléptem és bekapcsoltam helyette a tv-t. Ott sem volt semmi jó, így a zenecsatornát választottam. Közben el is nyomott az álom és valamikor éjfél körül keltem fel, hogy kikapcsoljam.

Reggel felkeltem, reggeliztem, majd elindultam sétálni. Hamar elrepült az idő, dél lett mire hazaértem. Főztem valami ehetőt, ami ebben az esetben spagetti volt, és megebédeltem.
Elkészültem és elindultam a tegnap megbeszélt találkozóra. Amikor odaértem becsengettem. Sophia nyitott ajtót és ugyanazzal a flegma hanggal köszönt, mint tegnap a telefonba. Bementünk és Liam már ott ült a nappaliban.
- Szia! - köszöntem és leültem mellé az ágyra. - Nos miről lenne szó?
- Az a helyzet, hogy engem felettébb idegesít az, ahogy egymással viselkedtek. - vette át a szót "őfelsége" - Úgyhogy azt az elhatározást hoztam, hogy választanod kell! - nézett Liamre.
- Választanom? Ugye most csak viccelsz? - kérdezett vissza Liam zavarodottan.
- Nem, komolyan beszélek. Válassz: ő - bökött felém - vagy én.
- Szerintem nem kell választania, - szólaltam fel - én vagyok a nem kívánatos harmadik, majd én elmegyek.
- Helyes! - vágta rá kárörvendően Sophia.
- Nem! Nem helyes! - akadt ki Liam - Nem kérheted, hogy válasszak a barátom és a barátnőm közt.
- Semmi baj, Liam. Már megszoktam. Mindig én vagyok az örök harmadik, akármiről legyen szó. Úgyhogy most szépen felállok és kisétálok az ajtón, csak hogy mindenki boldog legyen. - utaltam a még mindig idegesítően mosolygó nőszemélyre.
Úgy tettem, ahogy mondtam. Kiléptem az ajtón és a park felé vettem az irányt. A rossz idő ellenére elég sokan voltak. Leültem a szokásos helyemre a tóhoz és megint a "Miért?"-ekre próbáltam választ találni. Miért teszi ezt Sophia? És miért van még mindig vele Liam? Miért nem velem van? Miért nem lehetek már végre egyszer én is boldog? És az utolsó: Miért ülök itt egyedül szakadó esőben?
Az időjárás is az én hangulatomat tükrözi úgy látszik.
Eléggé vizes voltam már ahhoz, hogy hazainduljak. A hajamból és a ruhámból is folyt a víz. Lassan sétáltam az utcán, hiszen nekem már mindegy volt. Több száz autó ment el mellettem, néhány le is csapott, de egyszer csak egy fekete Range Rover lassított le és egy kellemes hang csapta meg a fülem. Niall volt az:
- Rebi, gyere szállj be!
- De csurom vizes vagyok. Nem fogom eláztatni a kocsidat.
- Csak ülj be! - erősködött.
- Ha te mondod.
- Te meg hol jártál? - kérdezte visszafojtott nevetéssel.
- A parkban.
- Szakadó esőben?
- Még mikor eljöttem nem esett.
- És miért nem indultál vissza, mikor már láttad, hogy esni fog? - csipkelődött.
- Nem mindegy? Inkább az utat figyeld! - utasítottam, talán túlságosan barátságtalanul - Bocs, ne haragudj, nem akartam bunkó lenni, csak nagyon elegem van már. - bámultam ki az ablakon.
- Semmi baj. Sophia? - bár ez inkább volt kijelentés, mint kérdés.
- Miből gondolod?
- Talán nincs igazam? - kérdezett vissza, majd kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót.
- De. - vágtam rá azonnal - Niall, én ide nem megyek be. - néztem rá, amikor megláttam, hogy nem az én lakásom előtt állunk.
- Miért?
- Mert innen jöttem el. Nem fogok visszamenni. Inkább hazasétálok.
- Szó sem lehet róla. Felmegyünk a szobámba, átöltözöl, és ha elállt az eső, hazaviszlek.
- Hiába próbálkozok, igaz? - néztem szemeibe.
- Na befelé! - nyitotta ki a bejárati ajtót és maga elé engedett.
Szerencsére mindenki a szobájában volt, így ketten mi is észrevétlenül mentünk fel a lépcsőn.
- Szóval mit mondott az a nő, ami miatt így eláztattad magad? - kérdezte, miközben szekrényében kotorászott.
- Nem sok mindent. - intéztem el ennyivel.
- De most komolyan, nem akadtál ki csak úgy ok nélkül. - nézett a szemembe és pillantása szinte égetett.
- Átöltözhetnék előbb?
- Persze ott a fürdő és itt vannak a ruhák - nyújtotta át.
- Köszönöm - elvettem kezéből, majd a fürdőbe érve átvettem a száraz ruhákat.
Crazy Mofos, mosolyogtam, ahogy megláttam a pólót.
Mikor kiléptem, az ágyán ült és gondolom a válaszomra várt, mert ahogy meghallotta az ajtócsapódást rám kapta tekintetét.
- Szóval? - kérdezte elnyújtva az 'ó' betűt.
- Azt mondta Liamnek, hogy válasszon közte és köztem, mert nem bírja elviselni, ahogy Liammel bánunk egymással.
- Hát ez beteg. - röhögött fel.
- És én erre azt mondtam, hogy nem kell választania, majd én elmegyek.
- Te nagyon buta vagy! Meg sem adtad a lehetőséget Liamnek, hogy téged válasszon.
- Egyszer már döntött. A múltkor, amikor a versenyem volt, kibékültem vele, hátha rájön, hogy ő hozzám tartozik. Belefáradtam Niall. Én ezt már nem bírom, érted? Nem akarok mindig, minden kapcsolatban 3. személy lenni. Tudod mennyire fárasztó, hogy mindenkinek az érdekeit nézd, hogy másokat mindig magad elé helyezz? Olyan tanácsokat adok másoknak, amelyekkel rendbehozhatják az életüket. És tudod mi a legviccesebb? - néztem rá.
- Mi?
- Hogy sikerül. Nekik sikerül. De mi lesz az én életemmel? - már könnyes volt a szemem - De nem akarlak ilyenekkel fárasztani, biztos neked is megvan a magad baja.
- Minden rendben lesz. - nyugtatott meg, miközben a hátamat simogatta.
- Hányszor hallottam már ezt a mondatot. - mondtam cinikusan.
- De nem tőlem. - mosolygott.
- Megölelnél? - kérdeztem félve.
- Gyere ide! - felállított és magához húzott.
Nem tartott sokáig, ugyanis valaki szabályosan berontott a szobába. Nem nehéz kitalálni, hogy ki volt az.
- Bocs, azt hittem nem vagy itthon.
- Hát láthatod, hogy mégis. - felelt kicsit flegmán Niall.
- Elkérhetném a laptopodat? Az enyém kinyiffant. - viccelődött a hívatlan vendég.
- Tessék. Vigyed! - átadta Neki a szöszi, majd kitessékelte a szobából.
Éreztem magamon a pillantását, de nem néztem rá.
- Látod, mondtam, hogy nem engem választott volna. Nem bánkódott sokat, már biztos lenyomtak Sophiával pár menetet.
- Akkor meg sem érdemel igazán. Ne foglalkozz vele! Inkább hozok fel valami kaját, addig érezd otthon magad! - fogta magát és kiment.
Legszívesebben kifutottam volna a világból. De ehelyett csak hanyattvágódtam az ágyon és bámultam a plafont. Minden erőmmel azon voltam, hogy visszafogjam kitörni készülő könnyeimet. Annyira elmerültem gondolataimban, hogy észre sem vettem mikor Niall visszajött, csak arra eszméltem fel, hogy besüpped mellettem az ágy. Egy nagy tálca kajával kezében ült mellettem.
- Vegyél nyugodtan. - nyújtotta felém teleszájjal.
Én csak megráztam a fejem, nemleges választ adva ezzel.
Mikor befejezte az evést mellém feküdt és mellkasára húzott, majd a hátamat kezdte el simogatni. Ekkor kitört belőlem. Nem sírtam, zokogtam. Próbált csitítani, de próbálkozása kudarcba fulladt. Egyszerűen csak elegem volt mindenből.
Teljesen eláztattam szegénykém pólóját, de annyira kimerültem, hogy nem bírtam felkelni. Csak feküdtem ott, teljesen kikészülve. Nem tudtam aludni, de ahogy észrevettem, Niall már épp a bárányokat kergeti valahol. Leszálltam mellkasáról és az ágy másik oldalára feküdtem. Nem aludtam semmit, egész éjszaka csak bámultam az ablakon beszűrődő fényeket.
Mocorogni kezdett a mellettem fekvő szőkeség, ezért felültem az ágyon, de ő nem kelt fel, csak átfordult a másik oldalára. Gondoltam nem zavarom, átmentem a fürdőszobába és megkerestem a tegnapi ruháimat. Teljesen megszáradtak. Remek. Felöltöztem, majd a tükörhöz léptem, hogy rendbeszedjem magam. Ijesztő. Ez az, ami eszembe jutott, ahogy megpillantottam magam. Sokszor néztem már ki rosszul, de ennyire még sohasem. Megmostam az arcomat, majd visszasétáltam a szobába. Niall már épp készülődött.
- Jó reggelt! Hogy aludtál? - kérdezte kipihenten.
- Inkább hogy nem? - nevettem - Csak nézz rám!
- Akkor feküdj vissza és pihenj! - ajánlotta fel.
- Nem, köszi. Inkább hazamegyek. Már így is sokat segítettél.
- Hazaviszlek, de előbb megreggelizünk! - mondta, majd kilépett az ajtón.
Nem volt mit tennem, követtem őt, de teljesen elment az étvágyam, ahogy megláttam őket enyelegni.
- Ez meg mit keres itt már megint? - célzott rám Sophia.
Azt hittem neki megyek, de sikerült türtőztetnem magam. Éppen szólásra nyitottam a számat, de Niall megelőzött.
- Hozzám jött. Talán már ez is probléma? - szólt be neki.
- Ne beszélj így vele! - állt fel Liam az asztaltól.
- Ez az én házam is, és azt csinálok, amit akarok. Különben is, ő kezdte. - emelte fel a hangját Niall.
- Mondtam, hogy nem kellett volna idejönnöm. - szóltam közbe.
- Akkor jössz ide, amikor akarsz. - nézett rám Zayn.
- Úgy döntöttél elmész, akkor most minek vagy itt? - szólalt fel ismét Sophia.
Tudta, hogy Liam mellé áll, ezért volt nagy a szája.
- Nem hozzád jöttem! Miért kell itt pattogni? - kérdeztem idegesen.
- Talán fáj, hogy vesztettél? - nézett rám lekezelően.
- Nem, csak az fáj, hogy Liam még ezek után is melletted áll. De majd meglátjuk ki nevet a végén. - néztem a szemébe, majd megfordultam és elindultam ki az ajtón hazafelé.

Part 13

Sziasztok, itt a következő rész :) A következő lesz a kedvencem, ami teljesen az én világomat fogja tükrözni, de előreláthatólag 2 részletben érkezik majd :) Na, de hogy ne rohanjunk annyira, itt a rész, jó olvasást!! 

U.i.: Ne feledjétek a másik blogomat sem! Este jön az első rész! link
Adrii xx 

- Igazán gyönyörű vagy ma. - mosolygott.
Hihetetlen, hogy még mindig zavarba tud hozni.
- Te pedig igazán kedves vagy ma, köszönöm. - mosolyogtam vissza.
- Nem is tudtam, hogy ennyire jól tudsz úszni. Fantasztikus voltál.
- Hát köszönöm. Ezt is. Egyébként ez olyan, mint mikor ti kiálltok énekelni. Olyankor elfelejtesz mindent és csak arra gondolsz, hogy meg kell csinálnod. Akár magad miatt, akár a többiek miatt. És igen, ez tényleg fantasztikus érzés. - áradoztam.
- Főleg, ha tehetséges vagy abban, amit csinálsz.
- Na igen. Ebben az egyben tényleg jó vagyok. És ezt most nem nagyképűségből mondom. - mosolyogtam zavartan.
- Nem, igazad van. Tényleg jó vagy. Komolyan. - nézett bele a szemembe.
- Köszi. - pirultam el már századjára - Szerintem menjünk vissza, már biztos hiányolnak minket. - próbáltam menteni a menthetőt.
- Persze menjünk. - mosolygott, majd maga elé engedett az ajtóban.
- Hát ti hol jártatok? - húzogatta a szemöldökét Louis.
- Csak átvettem a cipőmet. - mutattam le és otthagytam őket, nehogy mást is kérdezzen.
A többiek elég jó állapotban voltak már, hozzám képest, pedig én is ittam rendesen.
Néhány képet most is csináltam. Elég érdekesek lettek.
A fiúk már tüzet is gyújtottak, amitől nagyon hangulatos lett az éjszaka. A zenét kicsit halkabbra vettem, hogy tudjunk egy kicsit beszélgetni, ha már így összegyűltünk.
- Akkor most megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak Rebekának a nagyszerű teljesítményéért. - emelte fel poharát Lou, bár már nem nagyon bírt beszélni. - Igyunk rád. - nyújtotta felém poharát, hogy koccintsunk.
- Inkább én ragadom meg az alkalmat, hogy bocsánatot kérjek a kellemetlenségekért, amiket okoztam. - álltam fel és kezdtem el mondandómat - És igyunk inkább ránk, és hogy együtt vagyunk.
Koccintottunk, majd mindenki lehúzta az itókát, kivéve engem.
- Mi az Rebi? Nem ízlik? - viccelődött Niall.
- Nem tudom mi ez, de valami borzalmas. - röhögtem - Inkább hozok valami finomabbat.
Felálltam és az asztalon lévő piák között kezdtem válogatni.
- Újra dúl a love? - kérdezte Harry, aki az asztalnak támaszkodott, hogy el ne essen.
- Te hülye vagy! Liam Sophival jár még mindig és én örülök ennek. Csak megbeszéltük a dolgokat. - válaszoltam őszintén.
- Ha te mondod királylány.
- Mi ez a becézgetés? Jól érzed magad? - tettem homlokára a kezem.
 - Soha jobban. Csak ma a medencében király voltál és ezért leszel mostantól királylány. - mosolygott.
- Ó, hát köszönöm. Ez kedves tőled. - mosolyogtam rá vissza.
- Ez a kedvenc zeném! - ordította el magát, majd felhangosította a zenét. Macklemore Thrift shop című száma ment. - Gyere velem táncolni! - húzott magával.
Hát táncnak nem nevezném azt, amit Harry csinált, de jól szórakoztam rajta. Egészen addig, amíg el nem esett és nem rántott le magával.
Én legalább puhára estem, de észrevettem, hogy nem a legjobb helyre térdepeltem.
- Ó, bocsánat Harry - próbáltam valahogy kimondani, de a röhögéstől nehezemre esett.
- Leszállnál rólam? - kérdezte ő is nevetve.
- Persze, amint sikerül felállnom. - ekkor már könnyezett a szemem.
Lassan legurultam róla és mellé feküdtem.
- Ez meg az én kedvenc zeném! - pattantam fel és felhúztam Harryt is - Most te jössz velem táncolni! (zene)
És ezek után csak az én zenéim mentek. Mint Demi - Heart attack vagy Selene - Come & get it.
Ránéztem a telefonomra, ami hajnali 2-t mutatott. Az emberek elfogytak körülöttem, egyedül Zayn volt itt, aki csak cigizni jött ki.
- Te nem mész aludni? - kérdezte.
- Még maradok egy kicsit.
- Oké, jó éjt. - majd bement.
- Neked is.
Leültem a hintaágyba és csak ültem. Legutóbbi emlékem, hogy már fekszem és valaki egy plédet terít rám, majd megpuszil.
Ezt az illatot még álmomban is felismerem...

Part 12

Sziasztok, megjöttem az ígért résszel :) Remélem tetszeni fog és kapok néhány komit :$ Ne feledjétek a másik blogomat sem, bár még csak a prológus van fent, de feliratkozni ér!! :) Na jó olvasást :)
Következő rész: a zh-im miatt nem tudom, hogy haladok, de igyekszem sietni :)
Adrii xx

Mikor hazaértem egyből a ruháim közt kezdtem el keresgélni. Most sokkal kihívóbban próbáltam felöltözni. Ma nem érdekel semmi. (Sky is the limit tonight)
Felöltöztem, a hajamat összefogtam és a sminkem is erősebb lett a megszokottnál.

Taxit hívtam, hiszen ebben a ruhában mégsem sétálhatom át fél Londont.
9 előtt 10 perccel már oda is értem hozzájuk. Becsengettem, de senki nem nyitott ajtót, így kinyitottam és beléptem.
- Hahó! - szóltam be.
- A nappaliban vagyunk. - hangzott a válasz.
- Hűha, te aztán kitettél magadért. Csinos vagy. - szólalt meg Perrie, aki Zayn ölében ült.
- Akkor kezdődhet a buli! - kiáltottam el magam.
Mindenki meglepődött, hogy én ilyet is tudok.
- Mi van? Pörgök, mint állat. - röhögtem.
- Jól van kezdjük, de menjünk ki inkább a kertbe! - javasolta Louis, és ő volt az első, aki kint termett.
Mindenki követte őt, de én csak álltam egy helyben.
- Na mi az? Mégsem jössz? - nevetett fel Zayn.
- De, azonnal. - mosolyogtam - Ööö, Zayn! - szólítottam meg.
- A szobájában van. - válaszolt a fel nem tett kérdésemre.
Nem is kellett több, elindultam hát a jól ismert szoba felé. Bekopogtam, de csak annyit hallottam ,hogy "mondtam már, hogy nem megyek", így hát benyitottam.
- De én azért bejöhetek, nem? - léptem be és becsuktam magam mögött az ajtót.
- Persze, gyere. - ült fel az ágyon.
- Te miért nem jössz bulizni? - kérdeztem tőle.
- Nincs sok kedvem. - válaszolt unottan.
- Figyelj! Én tudom, hogy sajnálod azt a dolgot, amire nem is emlékszel, hogy megtörtént, - néztem a szemébe mosolyogva - de mi lenne, ha elfelejtenénk és új lappal kezdenénk? - nyújtottam felé a kezemet - Barátok?!
- Barátok! - ráztunk kezet.
- Most pedig hívd át Sophit, biztos vagyok benne, hogy ő is szívesen bulizna most egy jót. - mosolyogtam rá.
- Komolyan? - nézett rám hitetlenkedve.
- Persze, ha már mindenki itt van, ne maradjon ki ő sem. - álltam fel és kisétáltam a szobából.
Sokkal jobban érzem magam.
Kimentem a többiekhez, akik már javában szórakoztak. Zayn Perrievel táncolt és ahogy meglátott, kérdőn nézett rám. Én ezt elintéztem egy mosollyal, majd felvettem egy pohár valamit és belekortyoltam. Borzalmas íze volt, ezért vissza is raktam oda, ahonnan elvettem.
Kb. 10 perc múlva megérkezett Sophia is Liam kezét fogva. Gondoltam bunkóság lenne nem köszönni, ezért hát oda is mentem hozzájuk.
- Szia! Örülök, hogy eljöttél. Legalább Liam sem kuksol egész este a szobájában. Érezd jól magad! - mosolyogtam a lányra, majd megöleltem.
- Szia! Én örülök a meghívásnak és egyébként gratulálok. - mosolygott ő is.
Hát ezek után nem sokat beszélgettünk. Én elvoltam azzal, hogy táncoljak és egy kicsit elengedjem magam, a többiek pedig, hát nem tudom... elvoltak. Készítettem egy pár fotót sunyiban, csak úgy emlékképpen.
Amikor már végképp úgy éreztem, hogy nem bírok állni, bementem a nappaliba, hogy átvegyem kényelmes Converse cipőmet.
Talán túl nagy lendülettel álltam fel és fordultam meg, ugyanis beleütköztem valakibe. Kitaláljátok ki volt az? Hát persze, hogy Liam.
Csak álltunk ott szemtől szembe. Az idilli csendet Ő törte meg:

Part 11

Hát sziasztok :) Megérkeztem a résszel, ami nem lett a legjobb, de remélem vannak még, akik olvassák. :) 
Következő rész: hétvégére várható :)
Adrii xx

Nem akartam sírni és igazából nem is tudtam. Dühös voltam. Nem hazafelé indultam, hanem inkább a parkba. Leültem a kis tó partjára és csak bámultam magam elé. Nem gondolkodtam, csak néztem ki a fejemből.
Már sötétedett és kicsit fáztam is, ezért hazaindultam.
A következő két napom szinte csak az edzésekkel telt. Kedden verseny és köztudott, hogy egy versenyhez összeszedettnek kell lenni és sok odafigyelést igényel.
A hétfőt megkaptuk pihenőnapnak, de én inkább elmentem edzeni. Futottam egy kicsit, majd meglátogattam az uszodát is.
Menni fog! Ezért jöttem vissza, és nem azért, hogy egy popsztár elrontson mindent.
Kedd reggel van. Az izgalomtól most sem tudtam tovább aludni 7 óránál, pedig rám fért volna.
Délután 2-kor kerülök sorra, de még előtte megbeszélés és bemelegítés. 11-re kell mennem, tehát még van kb. 3 órám, hogy mentálisan felkészüljek. Ettem egy keveset, felöltöztem, majd elpakoltam mindent, amire szükségem lehet és elindultam.
Londonhoz képest nagyon szép idő volt.
Mikor a helyszínre értem már nagy volt a tömeg a lelátókon.
Josh és a többiek is ott voltak már. Bementem az öltözőmbe és átöltöztem. A 4-es pálya lesz az enyém. Ez már egy jó jel, így mindenkit szemmel tarthatok. Tudom, hogy nem kell elsőként fordulnom. A tehetségem a hajrázásban van. Utolsó 50 m-en képes vagyok akár a 6. helyről is nyerni, ha... Nos igen, ha teljesen rendben vagyok és koncentrálok. Ez az, ami ma hiányzik. És egy kis támogatás. Persze a csapat itt van és mind drukkolnak nekem, de az nem ugyanaz, mintha a barátaid a lelátón szurkolnak.
Eljött az idő. Az idő, amikor beszólítanak és mindenki megtapsol.
Odasétáltam a rajtkő mellé és automatikusan szétnéztem a lelátón. És ekkor megpillantottam őket. Mindenki eljött. MINDENKI.
Meg kell nyernem. Már csak miattuk is.
A pillanat, amikor beugrasz a medencébe és elönt az adrenalin, elszáll minden félelmed, na az felbecsülhetetlen. Amikor tudod, hogy csak azért jöttek el, hogy bátorítsanak és éreztessék, hogy nem vagy egyedül. Ezekért a pillanatokért érdemes élni...
Az utolsó hossz következik. Most kell beleadnom mindent. Hárman vannak előttem, de ők mind legyőzhetők. Most kell megmutatnom, miért vagyok itt.
Két század másodperc. Ennyi is elég, hogy lecsússz az élről. Ám ez a kis idő most kivételesen az én előnyöm volt. Nyertem. Anglia legjobb és legtapasztaltabb úszói között egy magyar lány. Csodálatos érzés. Kiszálltam a medencéből, gratuláltam a többieknek, majd bevonultam az öltözőmbe zuhanyozni és átöltözni. 10 perc alatt kész voltam már csak a hajamat kellett megszárítani, amikor kopogtak.
- Gyere be! - szóltam ki boldogan.
Ekkor megjelent El az ajtóban, nyomában a többiekkel.
- Annyira jó voltál - ugrott a nyakamba barátnőm és megölelt.
- Köszönöm, de ti mit kerestek itt? - néztem rájuk értetlenül.
- Hát a barátunknak nagy szüksége volt a támogatásra. Nem igaz? - szólt komoly hangon Louis.
- De honnan tudtátok, hogy ma van? - folytattam a kérdezősködést, mivel egyikőjüknek sem árultam el az időpontot.
- Hát tudunk olvasni a plakátokról. - nevetett fel Niall.
- Az igaz. - nevettem én is - Köszönöm, hogy eljöttetek. Nagyon sokat jelent. - mondtam, majd mindenkit megöleltem.
Csak Liam állt a háttérben bűnbánó arccal. Odamentem hozzá is és megöleltem. Nagyon jól esett és nem tudom meddig voltunk úgy, de Harry köhintése rántott vissza a jelenbe.
- Akkor ma bulizunk! - csapta össze kezeit Zayn.
- Akkor menjünk, mert még elő kell készülni! - szólalt fel Harry.
- És hova megyünk? - kérdeztem teljesen felpörögve.
- Hozzánk! Legalább nem zavar senki. - válaszolt Niall.
- Ez remek, de még meg kell szárítanom a hajam. 9-re elég, ha átmegyek nem?
- Tökéletes. Akkor várunk. - kacsintott Zayn, majd maga elé engedve a többieket, becsukta az ajtót.
Azt hiszem jó kis este elé nézünk.

Part 10

Sziasztok :) Hát az elkövetkezőkben nem tudom mennyi időm lesz írni, de amikor ráérek hozni fogok részeket. Ezt a részt csak azért teszem fel, mert megígértem. A hétvégén  esküvőn leszek és nem akartam egy újabb hetet várni vele, szóval a  fáradtságom és kimerültségem ellenére itt az új rész!! Remélem tetszeni fog!! Hamarosan megnyitja kapuit az új blogom is, aminek a linkjét ki fogom tenni ide. Na de ne siessünk annyira előre, jó olvasást ^^
Adrii xx

Pont erre a reakcióra számítottam. Egyszerre volt meglepődött és boldog.
- Rebi, hát te meg... Ó te jó ég... Örülök, hogy itt vagy. - dadogott és le sem tagadhatta, hogy zavarban volt.
- Igen én is, de ha netalán zavarnék szólj nyugodtan, és elmegyek.
- Ne hülyéskedj! Érezd jól magad! - mondta, majd otthagyott egyedül.
Hát egy ölelés azért jól esett volna.
A nappaliban és a kertben már nagy buli volt. Én meg ott álltam egyedül, pár üveg piával körülvéve. Felkaptam egyet meg egy poharat, aztán kimentem a kertnek azon részébe, ahol nem volt senki. Kibontottam az üveget és csak ittam és ittam. Nem tudom mi volt benne, de egész finom volt. Hát nem sok maradt már benne, amikor úgy éreztem eléggé feloldódtam ahhoz, hogy végre én is bulizzak. Józannak éppen nem mondtam volna magam, de azért még tudtam járni és értelmesen beszélni.
- Eleanor! - kiáltottam el magam, ahogy megláttam barátnőmet.
- Te hol voltál eddig? Egyedül ittál?
- Hátul voltam, hogy oldjam a feszültséget. - röhögtem - Na most beszélnem kell Liammel. - és azzal a lendülettel otthagytam.
Valójában nem is akartam beszélni Liammel, csak a pia.
Megláttam Őt, épp a pultnál töltött magának valamit és ahogy elnéztem Ő sem éppen volt józan. Odasétáltam mellé és csak néztem. Ahogy néztem észrevette, majd elkezdett a folyosó felé húzni.
- Tényleg miattam mentél el? - kérdezte váratlanul.
- Nem tudom honnan vetted ezt, de nem. - válaszoltam higgadtan.
- És miattam jöttél vissza?
- Nem, Nem miattad. Az úszás miatt. - kezdtem egyre dühösebb lenni.
- Pedig azt hittem azért jöttél ide, mert látni akarsz. - szerintem élvezte ezt a helyzetet.
- Azért jöttem ide, mert Zayn meghívott. Hidd el, nem saját akaratomból vagyok itt, semmi kedvem sincs 3. személy lenni a gyönyörű kapcsolatodban. Nem engem választottál és azt hiszed visszajövök hozzád?!
- Kíváncsi vagy miért Sophit választottam? - kérdezte.
- Nem különösebben.
- Mert régebb óta ismerem, mint téged. Mindent tudok róla, míg te inkább Zaynnek meséltél magadról és nem nekem. De nem baj, mert boldog vagyok a gyönyörű és okos barátnőmmel és nem hiányzol az életemből.
- Mégis magadat hibáztattad, amiért hazamentem.
- Mert egy pillanatig lelkiismeret-furdalásom volt és megsajnáltalak. Nem is kellett volna visszajönnöd, csak mindent elrontasz.
Ez volt az utolsó mondata, amit meghallgattam.
Visszarohantam a nappaliba, felvettem a táskámat és kirontottam az ajtón.
Nem hiszem el. Miért jöttem vissza? Hogy lehettem ennyire hülye?
Hazaértem, berohantam a szobámba és sírtam. Tényleg szerencsétlen vagyok. Egy hülye, béna liba. Hogy is gondoltam? Visszajövök, Liam meglát és dobja a csinos barátnőjét és helyette engem választ? Egy hatalmas csődtömeg. Ez vagyok én.
Az utóbbi időben nem volt ilyen, de most szó szerint álomba sírtam magam.
Mikor felkeltem meg akartam nézni az időt, de a telefonomat sehol sem találtam. Hát már csak ez kellet. Otthagytam. Felöltöztem, elkészültem és visszaindultam a tegnapi helyszínre abban reménykedvem, hogy már lesz fent valaki.
Mikor odaértem, becsöngettem. Harry nyitott ajtót. Elég fittnek tűnt.
- Szia! - köszönt mosolyogva.
- Szia! Bocsi ha felébresztettelek, csak nem találom a telefonom. Nem maradt itt véletlenül? - kérdeztem reménykedve.
- Gyere nézzük meg! - hívott be - Tegnap hamar leléptél. Kerestünk, de nem találtunk. - kezdte el mondandóját.
- Igen, kicsit sokat ittam és nem akartam hülyeséget csinálni. - próbáltam meg mosolyogni - Áá, megtaláltam! - mutattam fel a készüléket - Kaphatnék egy pohár vizet?
- Jól vagy? Kicsit elsápadtál. - aggódott, majd leültetett egy székre.
- Csak kicsit megszédültem. Tudod, másnaposság. - vettem humorosan.
- Tessék, itt a víz!
- Köszönöm. - ahogy ezt kimondtam, megjelent Liam és Niall szinte egyszerre. - Akkor én most megyek. Sziasztok! - álltam fel és elindultam az ajtó felé, de Ő utánam szólt.
- Nagyon cuki volt az ajándék, köszönöm. - mondta aranyosan.
Valószínűleg nem emlékszik a tegnapira.
- Ennek örülök. - mondtam flegmán.
- Most haragszol rám? Vagy mi a fene bajod van? - háborodott fel.
- Ugyan miért haragudnék? Tegnap nem mondtál semmit, amivel megaláztál vagy megbántottál volna, ugye?! - mondtam könnyes szemekkel.
- Ezt meg hogy érted? - értetlenkedett.
- Valószínűleg semmire sem emlékszel, de én soha nem fogom elfelejteni, amit tettél. - már majdnem kiabáltam.
Ekkor már Sophia, Zayn és Louis is kijöttek a szobájukból.
- Bármi volt az, nagyon sajnálom. - tette vállamra a kezét és a szemembe nézett.
- Igen, persze hogy sajnálod. Hát tudod, én is. Bocs, hogy visszajöttem és elrontottam mindent. - mondtam, majd megfordultam és kiléptem az ajtón.

Part 9

Hát itt is lennék a következő résszel :) Nem a legjobb, de azért itt van :) Nincs egyéb hozzáfűzni valóm. Indítok egy szavazást az elkövetkezőkben, ami egy esetleges következő blogról fog szólni :) Na de ne siessünk ennyire előre! Jó olvasást!!
Adrii xx

Fél tízre már a házban voltam, de valahogy túl fáradt voltam, hogy kipakoljak, így csak lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.
Reggel 8 óra volt, amikor felkeltem. Felöltöztem, reggeliztem és közben elolvastam az sms-t, amit Joshtól kaptam.
2-re kell mennem és addig még van egy csomó időm. Nem akartam elmenni itthonról, így inkább kipakoltam a bőröndömből és újra berendezkedtem.
1 óra volt. Összepakoltam a szükséges holmikat, majd szépen lassan elindultam az uszoda felé.
Hát régen éreztem ilyen jól magam. A medencében legalább szabad vagyok. Viszonylag hamar elrepült ez a három óra, és mivel holnap csak 4-kor kezdünk, délelőtt még lezavarom azt a találkozót Zaynnel.
Írtam is neki, hogy ráér-e és hát erre nem lehetett más a válasza, mint az, hogy persze.
Jobbnak láttam, ha nem  megyünk sehová, hanem ő jön hozzám. Legalább nyugodtan beszélgethetünk és nem zavar senki.
Persze ilyenkor gyorsan telik az idő és azon kaptam magam, hogy csengetnek. Már reggel van? Mivel csak Zayn lehet az, nem foglalkoztam azzal, hogy felöltözzek, csak felkötöttem a hajam és ajtót nyitottam.
- Szia! - köszöntem neki és beinvitáltam.
- Szia! - köszönt ő is, majd jó szorosan magához ölelt - Jól nézel ki. - utalt a pizsimre és kissé kócos hajamra.
- Ó köszönöm, te is. - kócoltam össze haját.
- Hé, vigyázz rá!
- Jól van, jól van. Na gyere beljebb!
Leültünk a kanapéra és elkezdődött a beszélgetés.
- És milyen újra itt? - kezdte.
- Eddig nagyon jó, de ugye nem mondtad el, hogy ide jössz?
- Megígértem, nem?! Amúgy nem is akarod, hogy tudják?
- Még nem tudom. Hiányoznak, meg minden, csak...- de valahogy nem tudtam befejezni.
- Csak? - nézett rám Zayn kérdőn.
- Félek. - nyögtem ki.
- De mitől?
- A többiektől, de legfőképpen Eltől. Mit fognak szólni, hogy visszajöttem? Így is biztos utálnak, hogy csak úgy leléptem.
- Ne butáskodj már! Senki sem utál, sőt aggódnak érted.
- Gondolod? - kérdeztem bizonytalanul.
- Tudom. - válaszolt határozottan - Akkor holnap nem is jössz el?
- Hová?
- Hát hozzánk! - válaszolt egyszerűen.
- Most mondtam, hogy még nem tudom.
- De Liam biztos örülne, ha meglepnéd a szülinapján.
- Basszus! - és ekkor döbbentem rá, hogy holnap lesz 20 éves. - De még nem vettem neki semmit. Hogy felejthettem el?!
- Nyugi, nem kell neki ajándék, de biztos örülne neked.
- Hát nem is tudom. - hezitáltam, de legbelül tudtam, hogy muszáj elmennem.
- Ugyan már, tudom, hogy tudod. - kacsintott.
- Attól függ mikor lesz holnap az edzés. - próbáltam kibúvót keresni.
- Hát biztos nem este 10-kor.
- Az igaz, de akkor is vennem kell neki valamit. Nem mehetek el ajándék nélkül.
- De akkor ott leszel?! - reménykedett.
- Még meggondolom. De ha mégis elmennék, mikorra kellene odaérnem?
- Ha jó tudom 9-re hívtuk a vendégeket. De jöhetsz majd hamarabb is.
- Hát akkor ezt megbeszéltük. Amúgy nem vagy éhes?
- Nem, köszi. Jobb, ha megyek nehogy gyanút fogjanak. - állt fel és az ajtóhoz sétált, majd én is utána - Akkor holnap találkozunk. - ölelt meg.
- Valószínűleg. - mosolyodtam el - Szia! - köszöntem el, majd a konyhába sétáltam összeütni valami ebédet.
A holnapi napon járt az eszem. Nem gondolkodtam sokat az ajándékon, hiszen már megterveztem mit fogok neki venni, csak a nagy zűrzavarban nem gondoltam, hogy még találkozok vele.
Egy nagy plüss Buzz figurára és egy Gru 2 DVD-re esett a választásom. Imádja a Toy Storyt és a Gru 1-et még együtt néztük, gondoltam kíváncsi a folytatásra.
Az edzés ugyanúgy telt, mint eddig mindig.
Másnap reggel elmentem megvenni az ajándékokat. Itthon gondosan becsomagoltam és gondolkodtam az esti ruhámon.
Az edzést lemondtam, ugyanis utána mindig hullafáradt vagyok. Lehet, hogy ez a buli jól fog elsülni és legalább kikapcsol egy kicsit.
Este 7 körül úgy gondoltam készülődök, mert még oda is kell érnem. Nem öltöztem ki nagyon, csak egy farmert vettem fel egy magassarkúval, és egy zöld inget. A hajamat begöndörítettem és kicsit kisminkeltem magam.

Negyed 9-kor indultam és akármilyen lassan mentem, fél óra alatt odaértem. Nem akartam kint állni, így hát becsengettem. Szerencsémre Zayn nyitott ajtót.
- Szia! - köszöntem mosolyogva.
- Szia! Csinos vagy. - bókolt.
- Köszönöm. Többiek? - tértem a számomra leglényegesebb kérdésre.
- Niall, Harry és Perrie a nappaliban vannak. Louis elment Elért, Liam pedig biztosan Sophiával érkezik. A többi vendég is lassan jönni fog, bár a kertben már vannak egy páran.
- Akkor köszönök nekik - mondtam és beléptem a nappaliba.
Vettem egy nagy levegőt, majd köszöntem:
- Sziasztok!
- Szia! - köszöntek vissza, és ekkor néztek csak fel - Rebeka! - mondták egyszerre - Hogyhogy itt?
- Hiányoztak a barátaim - válaszoltam nemes egyszerűséggel, majd megölelgettem őket szépen sorban.
Nem sokat beszélgettünk, mert megérkezett El és Lou. Hát eléggé értetlenül álltak meg előttem néhány lépésre.
- Rebeka! Hogyhogy itt? - kérdezték egyszerre ugyanúgy, ahogy néhány perce a többiek.
- Hát mint már mondtam, hiányoztak a barátaim. - felálltam és egyszerre öleltem át mindkettőjüket - Ne haragudjatok rám! - suttogtam.
- Nem haragszunk és végre itt vagy. - szólalt meg El - De meddig maradsz?
- Még nem tudom. Jövőhéten lesz egy versenyem, de még nem tudom utána mi lesz.
- Hát mi reméljük itt maradsz. - vette át a szót Louis és a többiekre nézett, akik bólogattak.
Lassan elkezdtek szállingózni a számomra ismeretlen emberek. És nemsoká megérkezett Ő is, oldalán a barna szépséggel.
Elvegyültem a tömegben, nehogy idő előtt kiszúrjon és elrontsam a buli hangulatát.
Az ajándékozás következett. Mindenki átadta és mivel már nem volt senki hátra (csak én), Liam egy kicsit átment a konyhába. Gondoltam eljött az én időm.
- Boldog születésnapot! Remélem tetszeni fog! - tettem le elé a dobozt.

Part 8

Sziasztok megjöttem a következő résszel! :) Nem szeretnék semmit hozzáfűzni, de azért pár kominak örülnék :) 
Következő rész: valószínűleg szombat este vagy vasárnap reggel.
Adrii xx

*Rebeka szemszöge*
Szerencsére közvetlen járattal jöttem, ezért nem Pestre, hanem Debrecenbe érkeztem. Már csak egy óra buszozás és otthon vagyok. 2 év után először látom a családomat és beszélek velük.
Amikor hazaértem, hát nem kell mondanom, hogy mindenki elképedt. Igen hiányoztak, ahhoz képest, hogy én mentem el otthonról, mert forrófejű voltam és kicsit meggondolatlan, de nem bántam meg, hiszen akkor nem találkoztam volna a fiúkkal. Nagyon hiányoznak, de így lesz a legjobb.
Az elkövetkező 2 hét nagyon hamar eltelt. Minden percemet a családommal és a barátaimmal töltöttem, bár kicsit fura volt magyarul beszélni.
Péntek este van. Suliidőben ez volt az egyik kedvenc napom, de nyáron ki törődik ezzel? Éjfél körül úgy döntöttem, hogy lefekszek aludni, de ahogy becsuktam a szemem azonnal ki is nyitottam, ugyanis jött egy üzenetem, ismeretlen számról. Kíváncsi voltam, így nem vártam reggelig, megnéztem:
"2 hét múlva nagy verseny lesz itt Londonban. De jövőhéten kezdődnek az edzések. Remélem számíthatunk rád.    Josh " (szerk. Josh=edző, a félreértések elkerülése végett)
A fenébe is. Az úszás az egyetlen, amiben jó vagyok. Nem hagyhatom cserben a többieket. De miért pont Londonban? Bár ha úgy vesszük elég nagy ahhoz, hogy a fiúk tudta nélkül legyek ott.
Ezekkel a gondolatokkal aludtam el nagy nehezen.
Reggel, mikor felébredtem első dolgom volt, hogy válaszoltam az sms-re:
"És melyik nap kezdődnének az edzések?"
2 perc sem telt el és jött is a válasz:
"Kedden délután 2-től. De még felhívlak előtte. Örülök, hogy csatlakozol."
Még erre azért visszaírtam:
"Nem hagylak cserben, ott leszek. ;)"
Valahogy könnyű volt meghoznom ezt a döntést, de anyuék megértenek és elfogadták. A nehezebb döntés az volt, hogy szóljak-e Zaynnek vagy sem? Megígértem neki, így muszáj voltam. Megkerestem nevét twitteren, majd rákattintottam az üzenetre és már írtam is:
"2 hét múlva versenyem lesz, így vissza kell repülnöm. Ha gondolod, és nem haragudtál meg nagyon, akkor találkozhatnánk.
U.i.: a többieknek egy szót se! ;) xx"
Este meg is érkezett a válasz:
"Az király lenne. :) Már alig várom és amúgy mikor érkezel? És nem haragszom rád, csak egyszerűen nem értettelek, de mindegy."
Azt hiszem most kezdődik egy hosszú beszélgetés:
Rebeka: "Hétfő este indul a gépem. Hidd el én sem értem magam, de muszáj volt eljönnöm. Amúgy hiányzol."
Zayn: "És akkor mikor találkozunk? Te is hiányzol! Mindenkinek. :)"
Rebeka: "Majd írok, ha megtudom az edzések időpontjait. Mindenkinek?"
Zayn: "Már várom. Igen, még Liamnek is."
Rebeka: "Én is várom már. :) És ezt honnan veszed? Ott van neki Sophi :)"
Zayn: "Hidd el, tudja, hogy miatta mentél el és magát hibáztatja."
Rebeka: "De ez nem igaz. Honnan vette? Mi az, hogy magát hibáztatja?"
Zayn: "Ugyan már! Mindenki tudja! Tisztára összeomlott, hogy elüldözött téged."
Rebeka: "Jó mindegy! Hagyjuk! Majd akkor írok! Addig is vigyázz magadra! És tudod, tartsd a szád! :) xx"
Zayn: "Rendben. Te is vigyázz magadra és ne félj, nem mondom el senkinek! xx"
Ahogy befejeztük ezt a beszélgetést, lassan elkezdtem pakolászni. El sem hiszem. Holnapután újra Angliában leszek. Most valahogy jó érzéseim vannak ezzel kapcsolatban.

*Hétfő, este 7 óra*

Újra a gépen ülök, ismét fülhallgatóval a fülemben, melyben (ironikusan) a 1D - Back for you szól...

Part 7

Sziasztok :) Hát ha nem is mások, de a magam örömére folytatom a blogot :) Köszönöm azoknak, akik olvassák és köszönöm a kommenteket is, nagyon sokat jelentenek, tényleg :D Na, de nem dumálok annyit xD itt a rész, remélem tetszeni fog :) Ne feledjétek oldalt a szavazást sem :)
Azért kíváncsi lennék, mit gondoltok, vajon mi áll az üzenetben?? Várom a tippeket :)
Következő rész: igyekszem hét közben hozni egyet, de csak ha komiztok!! :$ 
Adrii xx

*Zayn szemszöge*
Amikor Rebeka elmondta mire készül, sokk hatása alá kerültem. És mindez Liam miatt? Kedvelem Sophiát, de az hogy miattuk ment el az egyik barátom, nekem már sok.
Délelőtt 11 volt. Amikor lementem a konyhába már mindenki ott volt.
Azt hiszem ez a megfelelő pillanat. Áthívtam Perriet is, jobb ha ő is hallja.
- Sziasztok srácok. - köszöntem cseppet sem vidáman.
- Mi az haver, valami baj van? - kérdezte Lou felhúzott szemöldökkel.
- Majd mindjárt megtudjátok. Üljetek le! - utasítottam őket, majd kibontottam a borítékot.
- Ez egy levél Rebekától. Szerette volna, ha mindenki hallja, amikor felolvasom. - sóhajtottam, majd belekezdtem:
"Kedves mindenki! Mikor ezt a levelet olvassátok, bizonyára már Magyarországon leszek. Most biztos mind meglepődtetek és azon agyaltok miért mentem el és mikor jövök vissza. Nehéz ezt elmondani, de sok kis dolog miatt kellett elhagynom Londont, és mikor jövök vissza? Valószínűleg nem egyhamar, az is lehet, hogy soha. De még találkozunk, persze csak ha egyszer eljuttok Magyarországra. :) 
Utálok és nem is tudok búcsúzkodni, de most muszáj.
Niall és Harry! Talán ti vagytok azok, akiktől a "legtávolabb" állok. Szeretlek titeket és tudom, hogy mindketten hamarosan megtaláljátok a boldogságot olyan lányok mellett, akik igazi Directionerek.
Eleanor és Louis! Titeket ismerlek a legrégebb óta. Lou kérlek ne hagyd cserben Elt, ti ketten tökéletesek vagytok együtt és kérlek bocsáss meg, ha néha idegesítettelek.
El! Hidd el mindennél jobban szerettem volna elbúcsúzni tőled, de féltem, hogy lebeszélnél vagy megharagudnál rám. Szeretlek!
Zayn és Perrie! Remélem az esküvőre én is kapok meghívót! :) Gratulálok nektek, ritka az igazi szerelem. Ne hagyjátok el egymást semmiért!
Liam és Sophia! Itt estem gondolkodóba, hogy mi mindent érdemes ide leírnom. Először is Liam!, nem haragszom rád. Én sem választottam volna magamat a helyedben. És Sophia!, amit az afterpartyn mondtam, komolyan gondoltam. Gyönyörű lány vagy, megérdemlitek egymást.
Most gondolom El azon töröd az agyad, hogy miért nem neked mondtam el ezeket. Miért pont Zaynnek?
Ne haragudj rám tényleg, csak nem bírtam volna a szemedbe nézni.
És akkor leírom miért pont Zayn.
Ő volt az egyetlen közületek, aki észrevette, hogy semmi sincs rendben velem. Felajánlotta, hogy beszéljünk, és talán ha akkor nem lettem volna olyan makacs, még mindig veletek lehetnék. Ő volt az, aki meglátta, hogy csak egy álarc van rajtam, mégsem beszéltem neki erről, pedig biztos vagyok benne, hogy ő is és ti is megértettetek volna. 
Hát azt hiszem mindent leírtam, amit szerettem volna.
Végezetül már csak annyit, hogy köszönöm. Mindent. Ti vagytok a legjobb emberek, akikkel valaha találkoztam. Szeretlek titeket.
                                                                                          Rebeka"

Mikor végeztem, végignéztem a többieken. Eleanor teljesen kiborult és Liamet is eléggé megviselhette, hiszen csak bámult maga elé.
Az elkövetkező 2 hét nagyon hamar eltelt, főleg interjúkkal és fotózásokkal.

Mikor már végképp nem tudtam magammal mit kezdeni a hotelben, felmentem twitterre. Sok üzenet, de ezek közül csak egy volt számomra igazán lényeges. Egy üzenet Rebekától.

Part 6

Sziasztok :) Először is szeretném megköszönni, hogy olvassátok a blogomat. Másodszor elnézést kérek, hogy ilyen rövid lett, csak nem akartam hétvégéig várni vele. Harmadszor pedig megkérek mindenkit, hogy írja le folytassam-e, mert eredetileg ennyit terveztem belőle. Szóval nagyon fontos lenne, hogy tudjam érdemes-e ezzel tölteni az időmet, de meg kell mondjam, hogy imádom ezt írni, de ez a ti döntésetek. :) Ezért kérlek titeket, hogy komizzatok!! 
Ha lesz igény rá, akkor következő rész valószínűleg szombaton. :) Jó olvasást! <3
Adrii xx

El is kezdtem pakolni, hiszen úgysem tudnék aludni. Talán egyszer majd visszajövök ide, de a srácok tudta nélkül.
Sokat gondolkodtam, hogyan búcsúzzak el tőlük, de jobbnak láttam, ha írok egy levelet. Előbb azonban beszélnem kellett valakivel. Liamet, Niallt és Harryt azonnal kizártam és végül Eleanort és Louist is, hiszen ők úgyis csak lebeszélnének. Zayn. Ő az én emberem. Sajnos nincs meg a száma, ezért muszáj leszek elmenni hozzájuk. Remélem otthon lesz.
Nem aludtam semmit. egész éjszaka és hajnalban pakoltam. De nem voltam fáradt. Sőt nagyon is éber voltam.
Összeszedtem gondolataimat, majd papírra vetettem őket. Nem lett éppen rövid a levél, de legalább mindent leírtam. Már csak beszélek Zaynnel és indulok haza.
Már délután 2 óra volt. Elindultam a fiúk háza felé. Mikor odaértem bekopogtam. Niall nyitott ajtót.
- Szia! - köszöntött egy öleléssel.
Ha tudná, hogy ez az utolsó.
- Szia! Zayn itthon van? - tértem rá a lényegre.
- Fent van a szobájában. Szóljak neki? - kérdezte aranyosan.
- Nem köszi. Inkább felmegyek. - válaszoltam.
Így is tettem. Odaértem az ajtóhoz és bekopogtam. Hallottam egy halk "szabad"-ot, majd benyitottam.
- Szia! Hát te? - lepődött meg.
- Szia! Beszélnünk kell! - mondtam komolyan.
- Ülj le! - mutatott maga mellé az ágyon.
- Először is ne próbálj meg lebeszélni, már eldöntöttem! - szögeztem le az elején. - Csak neked mondom el és ezt még Eleanor sem tudja és bízom benne, hogy idő előtt nem is fogja megtudni - néztem szemeibe.
- Nem értem miről beszélsz. Mondd már! - sürgetett.
- Hazamegyek Zayn. - nyögtem ki végül.
- Jó, de mennyi időre?
- Végleg.
- Mi? És miért? Liam miatt? Csak ez az egy okod van rá? - háborodott fel.
- Nem Zayn, sok okom van rá, de igen Liam a fő ok. Sajnálom, de reméltem, hogy te megértesz.
- Még Eltől sem akarsz elbúcsúzni? - kérdezte.
- Itt van egy levél. - adtam neki át a borítékot - Ha mindenki itt van, ismétlem mindenki, szeretném, ha felolvasnád. De csak akkor bontsd fel! Kérlek! - néztem rá kérlelően.
- Hiányozni fogsz. - ölelt meg - Remélem még azért találkozunk valamikor.
- Ígérem. - húztam magamhoz szorosan - Szeretlek.
És ő is tudta, hogy értem.
- Én is szeretlek. És vigyázz magadra!
- Vigyázok, de te is. És Perriere is! És gratulálok, annyira jó ilyen boldognak látni titeket! - néztem most már szemébe. - Na most megyek, még összepakolok pár cuccot.
- Mikor indulsz?
- Hajnalban megy a gépem. - szomorodtam el - Zayn! - szólítottam meg utoljára.
- Igen?
- Köszönöm. Ezt is, és mindent. Most megyek! Szia! - adtam egy utolsó puszit az arcára.
- Szia!
Ez volt életem legnehezebb beszélgetése. Hazaértem, még összepakoltam az utolsó dolgaimat is a bőröndömbe. Hajnali 2-kor keltem, mert 3-ra kint kellett lennem a reptéren.
Szomorú voltam és egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy biztosan jó döntés-e elmenekülni. De már nincs visszaút. Itt ülök a gépen fülemben a fülhallgatóval, amelyben Rihanna - Stay című száma szól.

Part 5

Sziasztok! :) Először is szeretném megköszönni mindazoknak, akik olvassák ezt a blogot. Itt a következő rész, remélem tetszeni fog. Pár komit szívesen elfogadnék, és annak is örülnék, ha leírnátok, hogy mi tetszik és mi nem, hogy tudjam miben változtassak. Éééés a legfontosabb, NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT NIALL!! <3<3  Egyébként tegnap végre én is megnéztem a TIU-t ééés imádtam :)) It's so PER-FECT :D 
Na jó olvasást, következő rész: igyekszem hét közben hozni egyet :)  Adrii xx

*Liam szemszöge*
Ahogy megérkeztem a házhoz, bementem a szobámba és első dolgom az volt, hogy elolvastam a kis papírt:
"Talán szerdán már jobb idő lesz. Ismételhetnénk, persze csak ha ráérsz. xx Rebeka"
A másik oldalán pedig egy telefonszám.
Mosolyogva mentettem el a számot a telefonomba, amikor valaki kopogott.
- Gyere be! - szóltam ki és Louis már benn is termett és leült mellém az ágyra.
- Na mesélj, mi volt?! - kérdezte kíváncsian.
- Elmentünk a parkba, aztán elmentünk hozzá, mert szakadt az eső. Megnéztünk egy mesét, csokit ettünk és eljöttem. Ennyi. - hadartam el.
- De jó volt nem?
- Persze, jó volt és még a számát is megadta. Csak... - de nem tudtam befejezni, mert közbevágott.
- Csak?!
- Találkoztam Sophiával tegnap, és most nem tudom mit csináljak.
- Haver, nem szédítheted egyszerre mindkettőt!
- Tudom, igazad van, de nem tudok választani. Holnap Sophival találkozom, szerdán meg Rebivel és addigra döntenem kéne, de olyan nehéz.
- Elhiszem, de tudod mit szoktak ilyenkor mondani? - próbált rávezetni.
- Hogy hallgassak a szívemre?
Bólintott egyet.
- De szerintem most aludj egyet és reggel majd jobban át tudod gondolni. - felállt és egyedül hagyott a szobámban.
Letusoltam, majd lefeküdtem és hamar el is aludtam.
Reggel hangzavarra ébredtem. Kimentem a konyhába és a többiek már ott ökörködtek.
Ittam egy pohár kávét és visszamentem a szobámba, hogy átgondoljam, mit fogok Sophiának mondani.
Eljött a 3 óra és elindultam hozzá. Bekopogtam az ajtón és beengedett.
- Szia! - köszöntem bizonytalanul.
- Szia! - mosolygott - Minden rendben? Nem vagy valami jó passzban.
Hát igen, elég jól kiismert már az évek során.
- Ööö, igen minden. Csak szeretnék valamit mondani.
- Na, ki vele! - mosolygott még mindig.
- Tudod én nagyon kedvellek, de van egy másik lány is és most teljesen elbizonytalanodtam. Kellene egy kis idő, hogy rendezzem a gondolataimat. Remélem megérted. - néztem rá, de arcáról semmit nem tudtam leolvasni.
- Én tudok várni. Csak szólj, bárhogy döntöttél! Rendben?
- Rendben. Akkor én most megyek is. És köszönöm a megértésed. Szia!
- Szia! - köszönt ő is és megölelt.
Huhh, egész jól fogadta, már csak Rebekával kell beszélnem.
Hamar eljött a szerda és vele együtt a várva várt találkozó is. Küldtem neki egy sms-t, hogy inkább lemegyek hozzá nehogy a paparazzik bármit is kiszúrjanak.
Ahogy odaértem, becsengettem. Az ajtót hatalmas mosollyal az arcán nyitotta ki. Istenem, mibe keveredtem?!
- Szia! - üdvözölt, majd megölelt.
- Szia! - köszöntem én is.
Nem akartam sokáig húzni, így egyből bele is vágtam:
- Mondanom kell valamit!
- Ez ijesztő volt! Minden rendben? - vált az arca komorrá.
- Igen, vagyis nem. Figyelj, tudod én nagyon kedvellek.
- Én is kedvellek. - szólt közbe elpirulva.
- Kedvellek, de van egy másik lány és teljesen összezavarodtam. Kell egy kis idő, hogy átgondoljam. Remélem megérted. - néztem szemébe, amelyből kicsit mintha eltűnt volna a csillogás.
- Persze, semmi baj. Megértem. - próbált meg mosolyogni.
- Sajnálom, de most jobb ha megyek. - álltam fel, de ő még mindig ott ült a kanapén. - Szia! - köszöntem el és láttam, hogy nem fog tőlem elköszönni, így kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta.

*Rebeka szemszöge*
Megsemmisülve öltem tovább a kanapén, miközben Ő elköszönt és kisétált az ajtón. Tudtam, hogy ez lesz. Miért is lenne valami jó az életemben? Az lett volna a furcsa, ha ez összejön. Mindegy legalább már aláírásom van tőlük, ha rosszabbra fordulnának a dolgok.
Nem tudom meddig ülhettem ott, de a telefonom csörgése zökkentett ki gondolatmenetemből. El volt az. Bizonyára már mindenről tud.
- Szia! - szóltam bele "boldogan" a készülékbe.
- Annyira sajnálom. - mondta szomorúan.
- Hé nyugi, jól vagyok. De látod megmondtam, hogy ez lesz. Nem hitted el.
- De még nincs vége. Azt mondta időt kér, nem? - állt hozzá pozitívan.
- Igen, és ez egyenlő azzal, hogy a másikat választja. Egyébként ismered őt?
- Sophia Smith. Liam régi barátja. Állítólag múltkor találkoztak és neki is ugyanazokat mondta, amit neked.
- Jó mindegy. Nem fontos. Veled mi újság amúgy? - tereltem el a témát.
- Á, semmi különös. Louval vacsizni megyünk. - mondta boldogan.
- Ó, ez tök jó. Akkor hagylak is készülődni. És puszilom őt is. Na szia! - köszöntem el végül, majd letettem a telefont.
Legalább holnaptól az edzések elterelik a gondolataimat. Gondoltam én, ám egyik nap olyat olvastam, ami megváltoztatta eddigi terveimet.
Liam és Sophia kapcsolatban vannak. Liam vallotta be az egyik sajtótájékoztatón. Azt hittem rosszul látok, de nem... A hír igaz volt, én pedig összetörtem. Ránéztem a telefonomra és 10 nem fogadott hívás Eltől. Inkább nem hívom vissza, előbb lenyugszom. És ami a legjobb az egészben, hogy holnap megismerhetem a híres Sophiát. Vagyis gondolom Liam vele érkezik a premierre.
Mégiscsak felhívom Elt, hogy megbeszéljük a holnapi napot.
- Halihó! - szóltam bele - Bocsi, csak le voltam némítva és most láttam meg, hogy hívtál.
- Hála Istennek! Már azt hittem valami hülyeséget csináltál. - mondta megkönnyebbülve.
- Aranyos vagy, hogy ilyet feltételezel rólam. - húztam az agyát.
- De jól vagy?
- Persze. Mi bajom lenne? Csak a holnapi nap miatt hívtalak amúgy. Mikorra menjek át?
- Jöhetsz 5-re. Amire elkészülünk itt lesz értünk a taxi.
- Rendben, akkor holnap találkozunk. Puszi.
- Szia! - köszönt és bontotta a vonalat.
Ennyi izgalom elég volt mára. Lefeküdtem, de sehogy sem bírtam elaludni, végül mégis csak sikerült.
Délelőtt 11-kor ébredtem fel. Ma van a nagy nap. Minden directioner a film miatt várta a mai napot, én inkább Sophia miatt. Tudom furcsán hangzik, de nagyon kíváncsi vagyok rá.
Ettem, majd kiválasztottam a ruhámat estére.

 Imádtam a színét és a szabását. Szépnek érzem magam benne.
5 óra előtt pár perccel elindultam Eleanorhoz. Mikor bementem már javában készülődött.
- Megjöttem - szóltam be a szobájába.
- Ó, szia! Gyere be! Öltözz fel, aztán megcsinálom a hajad és a sminked! - utasított.
- Segítenél felhúzni a cipzárt? - szerencsétlenkedtem.
- Gyönyörű vagy! Liam egy idióta, hogy nem téged választott. Jajj, bocsi ezt nem akartam felhozni. - mentegetőzött.
- Semmi baj, - mosolyogtam - de te még nálam is gyönyörűbb vagy.
Nemsokára készen lettünk és a taxi is megérkezett. Ahogy közeledtünk a helyszínre, egyre idegesebb lettem.
- Jól vagy? - kérdezte Eleanor.
- Persze, csak még azóta nem beszéltem Liammel és most még Sophiával is találkoznom kell. - magyaráztam.
- Nem hívott fel? - lepődött meg.
- Nem, de nem is vártam el. Mit mondott volna? Nem is érdekes. Felejtsük el, jó!?
- Rendben. - egyezett bele.
Megérkeztünk. Kiszálltunk az autóból és a többiekhez mentünk. Te jó ég, nem is csodálkozom, hogy nem én lettem a "kiválasztott". Ez a lány gyönyörű.
- Sziasztok! -. köszöntek nekünk.
- Sziasztok! - köszöntünk mi is.
Majd szépen sorban mindenkit megöleltem, amikor elérkeztem Liamékhez.
- Szia! Mi még nem találkoztunk. Rebeka vagyok. - nyújtottam felé barátságosan a kezem.
- Szia! Én pedig Sophia. - ő is hasonlóképpen tett.
- Szia! - néztem Liamre és megöleltem. Nem akartam, hogy azt érezze haragszom.
- Szia! Csinos vagy. - suttogta a fülembe.
Amikor a filmnek vége lett, mindenki az afterpartyra tartott, kivéve engem.
- Te nem jössz? - nézett rám Louis értetlenül.
- Nem köszi. Holnap edzés. Inkább hazamegyek és pihenek.
- Biztos nem jössz? Csak egy kicsit! Na!! - kérlelt Niall kiskutyaszemekkel.
- Jó, de csak egy kicsit. - egyeztem bele végül.
Nem voltak sokan, de épp elég volt ahhoz, hogy elvegyüljek.
Egy pillanat volt, amikor megláttam Sophiát Liam nélkül. Gondoltam lecsapok rá:
- Az előbb nem volt alkalmam gratulálni.
Láttam, hogy nem érti miről beszélek.
- Liamhez. Szép pár vagytok. Tényleg! - mondtam ki őszintén, amikor megláttam, hogy Liam közelít felénk. - Most megyek. Örülök, hogy találkoztunk - mondtam, majd otthagytam, még mielőtt bármit mondhatott volna.
Elindultam az ajtó felé, amíg senki nem lát. Gondoltam én.
- Máris mész? - kérdezte Zayn - De még csak most kezdődik a buli.
- Már így is tovább maradtam, mint szerettem volna.
- Hé, ha szeretnél beszélgetni csak szólj! - tette vállamra kezét.
- Köszönöm, de jól vagyok. Csak engedd, hogy elmenjek! - néztem rá komolyan.
Láttam tekintetén, hogy aggódik.
Hazaértem és rájöttem valamire. Én ezt nem bírom végignézni. Mindenkinek jobb lesz, ha hazaköltözöm.

Part 4

Sziasztok!! Meghoztam a következőt :) Ha tetszik kérlek írjátok le, mert nagyon sokat jelent, ha nem azt is írjátok, hogy tudjam miben változtassak :) És már mondtam, hogy sajnos nekem is kezdődik a suli, ezért valószínűleg csak hétvégente hozok majd részeket, persze csak ha olvassa valaki :) Már megvan elég sok rész a füzetemben és amikor van egy kis időm akkor begépelem azokat, így ha néha rövidek lesznek, ne haragudjatok. :) Pusziii <3  Adrii xx

Tökéletes volt, mint mindig. Szűk pólót és egy egyszerű farmert viselt.
- Szia! - mosolygott és adott két puszit az arcomra.
-Szia! - pirultam el - Pontos voltál.
- Hát igen, a fél 8 az fél 8,még a híreseknél is. Indulhatunk? - kérdezte még mindig mosolyogva.
- Persze.
Bezártam az ajtót, a kulcsot elraktam a táskám zsebébe, majd elindultunk a park felé. Sokat mesélt magáról, ugyanis én kérdeztem előbb. Mikor a parkba értünk, leültünk egy padra. Most Ő kérdezett:
- És miért jöttél pont Londonba?
- Őszintén?
- Csak is. - vágta rá.
- Legfőképpen miattatok. - mosolyogtam, de nem néztem Rá.
- Szóval most valóra vált az álmod? - kérdezte huncutul.
- Ez már túlhalad az álmaimon. Több millió lány lenne most a helyemben. - nevettem.
- Igen, de te vagy itt és nem a több millió lány. - simított végig karomon.
Hát nem kell elmondanom, hogy elpirultam, megint. Ekkor hatalmasat dörgött az és. Összerezzentem.
- Úgy látszik esni fog - törte meg az idilli csendet.
- Akkor szerintem jobb, ha megyünk még a vihar előtt. - mutattam a felettünk gomolygó fekete felhőkre.
- Rendben menjünk hozzánk! - állt fel.
- Szerintem meg az én házam közelebb van.
- Ó, igen? Akkor menjünk oda! - kacsintott.
Szépen lassan visszaindultunk és ahogy beléptünk az ajtón elkezdett szakadni az eső.
- Milyen pontosak vagyunk! - nevettem fel - Te ma már másodszor.
Teljesen feloldódtam és olyan volt, mintha egy régi haverral beszélgetnék.
- Gyere be nyugodtan! - invitáltam be a szobámba.
- Azta, te aztán nem apróztad el - nevette el magát, amint meglátta a tömérdek posztert a falakon.
- És képzeld el, hogy vannak nálam fanatikusabb rajongók is. Egyébként nem vagy éhes? Délben sütöttem pizzát és még maradt belőle.
- Ha már így megkérdezted. - mosolygott - Együnk!
Átmentünk az étkezőbe, amit csak egy pult választott el a nappalitól.
- Amúgy honnan tudtad, hogy itt lakom? - tettem fel a már régóta foglalkoztató kérdést.
- Van pár kapcsolatom - vágta rá nemes egyszerűséggel.
- Na, de most komolyan?! Nagyon érdekel! - kíváncsiskodtam tovább.
- Eleanortól kérdeztem meg. - mondta el végül.
- Gondolhattam volna.
- Miért, baj? - kérdezte kis csalódottsággal a hangjában.
- Jajj, dehogy baj. Csak fogalmam sem volt, hogy fogsz értem jönbni, ha nem tudod, hogy hol lakom. És az is megfordult a fejemben, hogy el sem jössz. - néztem komolyan a szemébe.
- Mindig betartom az ígéreteimet. - válaszolta.
Ekkor beállt az a bizonyos kínos csend, amit kénytelen voltam valahogy megtörni:
- Még mindig esik. - állapítottam meg, ahogy kinéztem az ablakon - Megnézhetnénk valami filmet, amíg eláll.
- Ez jó ötlet - állt fel és betette tányérját a mosogatóba.
- Akkor menjünk át a szobámba - mondtam, majd én is letettem a tányéromat.
- Itt vannak a DVD-k - mutattam a polcra - válassz te!
- Ááá, Gru? Ezt még nem láttam.

- Ó, én imádom, az egyik kedvenc mesém. Szóval ez marad?
- Ha neked is jó - mosolygott.
- Persze. - vettem el kezéből a lemezt és behelyeztem a laptopba - Figyelj, nekem nincs semmi nasim, csak egy pár tábla csokim. Hozzak be?
- Lehet a csokira nemet mondani? - kérdezett vissza.
- Persze, hogy nem. - sétáltam vissza a konyhába - Milyet kérsz? Van mogyorós, epres, mazsolás és fehér csoki is.
- A mogyorós jó lesz. - szólt ki utánam.
Ahogy magamat ismerem egy táblánál nem tudok megállni, így inkább az összeset bevittem. Liam hason feküdt az ágyamon és bámulta a képernyőt.
- Ismerős ez a helyzet. - utaltam a hason fekvésre.
- Most nem fogok elaludni, nyugi.
- Az sem lenne nagy baj. - mondtam - Itt a csoki. - nyújtottam felé a kért táblát - De behoztam a többit is, ha meggondolnád magad.
- Te ennyi csokit tartasz itthon? - nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Nem. Ennél többet szoktam. Ez már a vége a készletemnek és ma még nem ettem egy táblával sem. - válaszoltam.
- Te minden nap megeszel egy tábla csokit és mégis így nézel ki? - mutatott végig rajtam.
- Mi az, hogy így? - néztem rá értetlenkedve - És amúgy van amikor többet eszem, attól függ milyen kedvem van.
- Gyönyörű alakod van, biztosan sokan irigykednek rád az úszócsapatban. - magyarázta el, miközben én újra elpirultam.
- Köszi, de hidd el vannak nálam sokkal gyönyörűbbek is. - hajtottam le a fejemet - Inkább kezdjük el a mesét! - indítottam el, még mielőtt ennél is kínosabb helyzetbe hozna.
Utálom az alakomat és az uszodában is mindig azon rágódom, hogy a többi lány milyen csinos és én sosem leszek olyan, mint ők.
A mese végére 3 tábla csoki is elfogyott, és most legalább nem egyedül ettem meg.
- Na azt hiszem nekem ideje mennem - tápászkodott fel az ágyról.
- Hívok egy taxit! - nyúltam a telefonomért, de Ő megállított.
- Majd gyalog megyek. - mondta.
- Ne viccelj! Este 10-kor már nem biztonságos. Hívok egy taxit.
- Rendben. - adta be a derekát.
10 perc múlva itt is volt a ház előtt.
- Akkor én megyek. Köszönöm a mai napot, bár sajnálom, hogy az eső miatt elmaradt a séta. - mondta elkenődötten.
- Semmi baj. Szerintem ez sokkal jobb volt egy sétánál. - simogattam meg a karját.
- Na ennek örülök. Akkor szia! - köszönt el és megpuszilta az arcomat.
- Szia! - köszöntem én is, ám mielőtt még beszállt volna, megszólítottam: - Liam, ezt ne hagyd itt! - adtam e kezébe egy cetlit - És köszönöm. - pusziltam meg most én, majd megvártam amíg beül és elhajtanak.

Part 3

Sziasztok!! Megérkezett a következő rész! Ha tetszik kérlek írjátok le, hogy tudjam érdemes- e folytatnom vagy hiába töltöm ezzel az időmet! A részek már megvannak a füzetemben csak be kell gépelnem őket, de ezután kevesebb időm lesz, ugyanis hétfőtől nekem is suli... :/ Jó olvasást, következő rész, lehet már holnap :))

Reggel kipihenten ébredtem, a telefonomon lévő óra 9:30-at mutatott. Befutottam a fürdőbe, megmostam az arcomat majd a fogamat, hajamat felkötöttem és kicsit kisminkeltem magam. Még nem öltöztem át úgy mentem ki a konyhába, ahol már mindenki ott volt kivéve Perriet és Zaynt.
- Jó reggelt! - köszöntem mosollyal az arcomon.
- Neked is! - mondták, kivéve Niallt, aki csak valamit dünnyögött, miközben nagyot harapott szendvicsébe.
- Ismerős ez a ruha - kacsintott rám Harry, miközben arcom rákvörössé vált.
- Ööö, igen. Mégsem aludhattam a tegnapi ruhámban és igazából Elt kerestem, de Liamhez nyitottam be és ő adta eze... - de nem tudtam befejezni, mert göndörke közbevágott.
- Nyugi nem kell megmagyarázni, inkább ülj le és egyél valamit! Amúgy sokkal jobban áll neked, mint Liamnek. - simított végig karomon.
- Ez vitathatatlan. - szólalt meg Ő is.
- Köszönöm - pirultam el.
- Ki kér kávét? - állt fel és sétált a pult felé Lou.
- Én - hallatszott mindenki szájából az egyöntetű válasz.
- És te Rebeka?
- Nem köszönöm, nem kávézom, de egy teát elfogadok - válaszoltam mosolyogva.
-Én is teát kérnék - csoszogott le a lépcsőn Perrie nyomában álmos barátjával.
- Rendben hozom - szorgoskodott még mindig Louis.
Miután megreggeliztünk mindenki visszavonult a saját szobájába, hogy rendbe szedje magát.
Én is átöltöztem, megigazítottam az ágyat, összepakoltam és átvittem Liamnek a ruháit.
2 kopogás után nem érkezett válasz, legalábbis én nem hallottam, ezért benyitottam. Nem kellett volna...
Liam ott állt egy szál törölközővel a derekán és épp a ruhái között keresgélt.
Szemem azonnal megakadt izmos felsőtestén, és bárhogy is szerettem volna nem tudtam elkapni róla tekintetem.
A kínos pillanatot végül Ő törte meg:
- Segíthetek? - kérdezte huncut mosollyal az arcán.
- Én... csak visszahoztam a ruhákat - dadogtam össze-vissza - köszönöm szépen.
-Igazán nincs mit, máskor is - kacsintott.
- Na én most megyek, még elköszönök a többiektől is. Szia. - fordultam meg, de ekkor eszembe jutott valami - Még valami. Aláírnád nekem? - tartottam felé a naplómat.
- Persze szívesen - vette el kezemből, majd elindult az asztal felé egy tollért. Majd miután aláfirkantotta, átnyújtotta, nyomott egy puszit az arcomra és megölelt.
- Remélem még találkozunk - súgta a fülembe.
Kirázott tőle a hideg, persze a legjobb értelemben véve.
- Azt én is. - néztem most már szemeibe - Na szia. - köszöntem el végül Tőle.
- Szia.
Még felmentem az emeletre és mindenkitől elköszöntem és persze mindenkivel aláírattam a naplót.
Valamennyire rémlett a járás, ezért el is indultam, nem vártam meg Elt.
Teljesen jó memóriám van, állapítottam meg lakásom ajtaján belépve, hiszen egyszer sem tévedtem el.
Amint beértem átöltöztem, majd bekapcsoltam a tv-t és elővettem a naplómat, hogy megnézzem a számomra felbecsülhetetlen értékű aláírásokat, ha már képeket nem készítettem velük. Én hülye... Már késő... Tűnődtem magamban és lapozgattam kis füzetecskémet, amikor épp Liamnél tartottam megakadt a szemem, hisz nem csak egy aláírás volt Tőle:
"Nincs meg a számod, ezért kénytelen voltam itt egy randit kérni. Remélem otthon leszel pénteken fél 8 körül. Érted megyek és elmehetnénk sétálni. Gondold át és üzenj, ha programod van. xx
                                                                                          Liam Payne :) "
Legalább 10-szer elolvastam, hogy biztosan jól látok-e. A szemem nem csalt, Liam James Payne tényleg randira hívott ENGEM. Azt hittem elájulok. Hát az biztos, ha lesz is valami programom lemondom MIATTA. Hiszen ki az a hülye, aki kihagyna egy találkozót a kedvencével? Amikor végre magamhoz tértem, előhalásztam zsebemből a telefonomat és már tárcsáztam is El számát.
- Ááá, képzeld mi történt velem! - sikítottam, amikor felvette.
- Rebi minden rendben? - kérdezte kis aggodalommal a hangjában.
- Minden a leges-legnagyobb rendben. - feleltem kicsattanó örömmel.
- Na mondd már! - sürgetett kíváncsian.
- Elhívott randizni!
- Ez nagyszerű! De kicsoda? - röhögött bele a készülékbe.
- Liam! - mosolyodtam el, ahogy kimondtam a nevét.
- Örülök, hogy örülsz. - válaszolta őszintén - Később átmehetek, ha gondolod.
- Az nagyon jó lenne. Várlak. Puszi.
- Puszi. Szia.
Gondoltam beletelik egy kis időbe, amíg ideér, úgyhogy teleengedtem a kádat jó meleg vízzel és belefeküdtem. Tökéletes alkalom a gondolkodásra. Még sosem éreztem magam ennyire boldognak. Most erre a kis időre legalább elfelejtettem a rossz dolgokat az életemben, amiből jó sok kijárt már nekem. Pedig még csak 20 vagyok.
Nem tudom mennyi ideig áztattam magam, de azon kaptam magam, hogy tiszta libabőr vagyok. A víz teljesen kihűlt.
Kiszálltam, megtörölköztem, majd magamra kaptam egy pólót és egy melegítőt. Bekapcsoltam laptopomat és megnéztem mi minden történik a nagyvilágban. Hát semmi izgalmas... Csak a szokásos... Pletykák, utálkozások a srácokkal kapcsolatban. De legalább jókat szórakozok ezeken.
Csengettek. Király megjött Eleanor. Kinyitottam az ajtót és bementünk a szobámba.
- Na mesélj már!
Komolyan már majdnem izgatottabb volt, mint én.
- Ezt inkább megmutatom! - lapoztam fel naplómat.
- De honnan tudja, hogy hol laksz?
- Hát ez az! Nem tudja. Vagy mégis? Nem tudom. Akkor nem írta volna, hogy értem jön.
- Tök mindegy, majd megoldja. De ez annyira izgalmas. Majd átjövök és segítek elkészülni, hogy levedd a lábáról. Már alig várom. Majd értesítened kell, amint történik valami.
- Nyugi El! - nevettem Valószínűleg semmi nem fog történni. Ezt is elrontom, mint mindent és így lesz majd első randiból utolsó. - folytattam most már komolyabb hangnemben.
- Már miért rontanád el? Olyan buta vagy. Nézz magadra! Gyönyörű vagy, okos és céltudatos. Nem is értem miért vagy még mindig egyedül. - öntött belém lelket barátnőm.
- Köszönöm, annyira imádlak. - öleltem meg - Nem nézünk meg valami filmet? - vetettem fel az ötletet.
- Neveletlen hercegnő - vágta rá egyből, mintha már tudta volna, hogy ezt fogom kérdezni.
- Nekem jó - álltam fel és kerestem meg a DVD-t, majd elindítottam.
Imádom ezt a filmet és a legjobb, hogy minden gondolatomat lekötötte, így nem tűnődtem azon, mi lesz velem pénteken.
Ahogy vége lett és elköszöntem Eleanortól, aki elment vásárolni, kerestem pár friss képet a fiúkról és kiposztoltam kedvenc 1D-s oldalamra facebookon. Természetesen magyar nyelvű, hiszen ezt még akkor alapítottam, amikor még otthon laktam. Így legalább nem felejtek el magyarul beszélni. Amikor befejeztem úgy döntöttem alszok egyet, hisz holnap kezdődnek az edzések. Nyakunkon a versenyszezon. Amit nem is bánok, mert most már csak erre koncentrálok. Ez az egy amiben jó vagyok.
Ez a pár nap nagyon hamar eltelt, és csak azt vettem észre, hogy péntek reggel kipattan a szemem az idegességtől. De ki ne lett volna ideges az én helyemben?
Nem öltöztem át, imádok pizsiben lenni egész nap, és ma nem kellett sehová sem mennem, így át sem öltöztem. Felhívtam Elt és mondtam neki, hogy nem kell átjönnie, nyugodtan legyen Louissal, egyedül is megoldom. Nehezen, de beleegyezett. Gyorsan eljött a fél 7, amikor elkezdtem készülődni. Ahogy ismerem magam 1 óra bőven elég lesz.
Letusoltam, majd elkezdtem keresgélni a ruháim között. Eléggé borongós és hűvös volt az idő, így egy hosszú farmer és egy ing mellett döntöttem.

Hajamat felkötöttem, ugyanis nem akartam kivasalni, és anélkül leengedve, hát eléggé borzalmas. :)
Egy kis smink és boldogan állapítottam meg, hogy kész vagyok. Pár perccel múlt negyed 8. Idegesen járkáltam fel-alá, mint akit felhúztak. Túl feszült voltam most ahhoz, hogy leüljek. Eljött az idő. Fél nyolc lesz két perc múlva. Komolyan,már a másodperceket számoltam vissza, amikor... Csengettek. Egy kicsit hezitáltam, hogy kinyissam-e, de miért ne? Vágjunk bele! Remegő kézzel nyomtam le a kilincset. Kinyílt az ajtó, én pedig megpillantottam Őt.

Part 2

Ekkor úgy döntöttem, hogy most. Lépni fogok és odamegyek hozzá, hiszen mégsem ülhetek egész végig egyedül. Táskámat a széken hagyva odasétáltam a nekem háttal álló fiúhoz.
-Finom az illata! - komolyan, ennél jobb nem jutott eszedbe?! Veszekedtem magammal.
-Hú a francba, legközelebb szólj előre! - válaszolt nevetve.
-Bocsi nem akartalak megijeszteni - szabadkoztam - segíthetek?
-Hát ha már itt vagy, hoznál egy tálat a konyhából? - kérdezte most már mosolyogva.
-Persze, de elmondanád merre van? - kérdeztem zavartan.
Elmagyarázta, majd az utasítást követve elindultam be a hatalmas házba, ahol barátnőm és Louis beszélgettek.
-Hát te mit keresel? - kérdezte El.
-Csak segítek Liamnek és beszaladtam egy tálért - hadartam el és a tányért a kezembe kapva már vissza is fordultam a kert irányába, ahol Liam már a napozóágyon ült és a telefonját nyomkodta.
-Ez aztán gyorsan ment - mosolygott, de telefonjából nem nézett fel.
-Hát igyekeztem nem eltévedni - röhögtem - óriási ez a ház.
-Igen az, de szerencsére rajongóktól mentes.
-Most már nem lennék ebben olyan biztos - mondtam, mire kérdőn nézett rám.
Istenem azok a szemek. Próbáltam nem elpirulni, de valahogy éreztem, hogy nem sikerül.
-Ezt meg hogy érted? - szakította félbe gondolatmenetemet.
-Én is egy őrült Directioner vagyok, aki figyeli minden lépéseteket. - hazudtam, és látszott, hogy ő sem hiszi el.
-Én nem hinném, - kezdte - hiszen az előbb meg sem bírtál szólalni és azt hittem elájulsz.
-Pedig azt hittem senki sem látta - válaszoltam halkan, és láttam rajta, hogy mindjárt elneveti magát.
-Akkor te az a 'normálisabb' fajta rajongó lehetsz. Ne értsd félre imádjuk őket, csak kicsit sokat sikítanak és néha jó egy kis csend.
-Igen, azt elhiszem - mondtam együttérzően.
-Na, szerintem szóljunk a többieknek, hogy lehet enni - pattant fel hirtelen mellőlem és elindult a többiek irányába.
Mikor észbe kaptam én is hasonlóan cselekedtem.
A többiek már mind együtt voltak, és láttam az arcukon, hogy van egy-két tippjük, mit csinálhattunk kettesben eddig.
Az uzsonna vagy inkább este 7-kor már vacsora után még beszélgettünk egy kicsit. Mandy és Eliza hamarabb hazamentek, ugyanis jöttek értük. Én úgy döntöttem megvárom Elt és majd együtt megyünk.
9 óra körül lehetett, amikor jobbnak láttam, ha elindulok haza, még mielőtt a nagy sötétség leszáll Londonra.
-Srácok én azt hiszem megyek, már elég későre jár.
-Szó sem lehet róla - szólalt meg Harry, nagy meglepetésemre.
-Ilyenkor már egy ép elméjű ember sem mászkál az utcán egyedül - vette át a szót Niall.
-Különben is van vendégszobánk - szólalt meg Zayn is.
-De én tényleg nem akarok zavarni - motyogtam zavartan.
Már miért zavarnál? Ne hülyéskedj! - Liam.
Loura és Elre pillantottam, akik csak helyeselték a fiúk érveit.
-Nem bánom, legyen, de csak ha tényleg nem baj! - egyeztem bele végül.
-Ez a beszéd - Louis - és bármikor alhatsz itt, ha úgy adódik.
-Köszönöm - hálálkodtam.
Egy óra múlva mindenki úgy döntött, hogy elteszi magát holnapra.
Bevonultam hát én is az erre az éjszakára nekem fenntartott szobába. Törölközővel a kezemben elindultam a fürdőbe, amikor rájöttem, hogy nincs ruhám, amiben aludhatnék. Muszáj voltam megkeresni Elt, de nem akartam minden szobába bekopogni, így csak remélni tudtam, hogy a másik földszinti szobában ő tartózkodik Louissal.
Bekopogtam hát a szemben lévő szobába várva, hogy valaki behívjon. Így is történt, de pechemre sem El, sem pedig Lou nem tartózkodott ott. Szóval ez a szoba  az Övé.
-Szi-szia - kezdtem dadogva - remélem nem ébresztettelek fel.
-Nem dehogy, ilyenkor még nem tudok aludni. És minek köszönhetem látogatásodat? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Ja igen, bocsi csak nincs nálam semmi alvós ruha és abban reménykedtem, hogy El vagy Perrie alszik ebben a szobában, de ezek szerint nem. Na akkor megyek és megkeresem őket. Szia! - köszöntem volna, de felállt és elindult a szekrénye felé.
-Itt egy póló és egy nadrág, remélem megfelel. - mosolygott.
Én eközben ledermedve álltam a szoba közepén. Komolyan Liam Payne ruhájában fogok aludni?
-Tökéletes, köszönöm. - válaszoltam - Csak nem Toy Story 2? - pillantottam felnyitott laptopjára.
-De igen. Te is szereted? - kérdezte felcsillanó szemekkel.
-Persze, ki ne szeretné Woodyt és társait? - vágtam rá határozottan.
-Akkor talán fürdés után átjöhetnél és megnézhetnénk együtt, még nemrég kezdtem el.
-Oké, miért ne. - eléggé meglepődtem felajánlásán, de ki utasítaná vissza - sietek - és ezzel elhagytam a szobát.
Gyorsan beálltam a zuhany alá és kb. 5 perc alatt készen voltam. Még fogat mostam (ilyenkor megdicsérem magam, hogy fogkefe és fogkrém nélkül szinte sehova sem megyek), hajamat leengedtem, és elindultam vissza a Szobába. :)
Liam már az ágyon ült 2 nagy tál chips társaságában.
-Kezdhetjük? - adta kezembe az egyik tálat, miután én is helyet foglaltam.
-Mire várunk még?
Nem sokat beszélgettünk közben, de annál többet nevettünk. Kicsit kényelmetlen volt már az ülés, így mindketten a hasonfekvést választottuk. Kb. 10 perccel a mese vége előtt hallottam, hogy Liam egyenletesen szuszog mellettem. Elaludt. Úgy döntöttem, hogy nem várom meg a végét, hanem kikapcsolom és én is alszom inkább. Lehajtottam a laptop tetejét és az asztalra tettem, a 2 üres tálat pedig kivittem a konyhába. Beérve a 'szobámba' bemásztam az ágyba és magamra húztam a takarót, majd beszippantottam a pólóból áradó isteni illatot és nem sokkal később már álomvilágban jártam.

Part 1

~1 évvel később~
1 év telt el és elmondhatom, hogy a lányokkal már igaz barátok lettünk. A sok unalmas és fárasztó nap mellett, amiket az iskolapadban töltöttünk, voltak nagyon jó és felejthetetlen pillanatok is. Mint például, hogy bekerültem az úszócsapatba és számos versenyen vettem részt, és ezek közül néhányat meg is nyertem. A lányok, persze amikor csak idejük engedte, eljöttek nekem szurkolni. A legjobb dolog mégis az volt, amikor megismerhettem személyesen is El barátját, Louist. Igen, AZT a Louist. :)
Ő pontosan ugyanolyan, mint ahogy a TV-ben láthatjuk, egy szóval bolond. Sajnos a többi srácot a bandából még nem sikerült megismernem, de ami késik nem múlik. Nem igaz?
Péntek van. Az egyik kedvenc napom a héten. Ma is úszóedzésre kell mennem, de előtte még elkísérem Eleanort a Louissal való találkozójára, ugyanis szeretne kérdezni tőlem valamit. Ahogy mindig, most is a szokásos helyen találkoznak, a parkban a bejárattól számított 2. padnál. Milyen cuki, van egy saját helyük. :3 Mikor odaértünk, Lou már ott állt a padnál.
-Sziasztok! - mosolygott majd megcsókolta barátnőjét.
-Szia! - köszöntünk mi is és El után engem is köszöntött két puszival.
-És mi lenne a kérdés? - kezdtem bele, még mielőtt elkésnék az edzésről.
-Jaj, tényleg már el is felejtettem. - röhögött - Szóval arról lenne szó, hogy holnap lenne egy kis kertiparty nálunk a 1D házban és szeretnénk, ha eljönnél.
-Szeretnétek? - kérdeztem értetlenkedve.
-Igen, már sokat meséltem rólad a fiúknak és szeretnének megismerni, - felelte mosolyogva - de ne aggódj, nem leszel egyedül, hiszen jönnek a lányok is.
-Hú az király, de most mennem kell, holnap találkozunk. Sziasztok! - köszöntem el imádott gerlepáromtól.
-Szia! - köszöntek teljesen egyszerre.
Mióta elindultam tőlük folyamatosan a partyn gondolkodom. Milyenek lesznek a fiúk? Hogyan fognak fogadni? Hamar megkedvelnek? Vagy utálni fognak? Ezekkel a gondolatokkal feküdtem be este az ágyamba és aludtam el.
Reggel vagy inkább délelőtt a telefonom üzenetjelző hangjára ébredtem. El volt az:
"Gyere át 2-re hozzám, majd innen indulunk a csajokkal! xx"
Gyorsan kajáltam, majd lassan elkezdtem készülődni. Csak egy baj volt. Nem tudtam mit vegyek fel. Hosszas tűnődés után egy virágos nyári ruha mellett tettem le a voksom.

Hajamat összekötöttem, gyorsan összepakoltam a táskámba a legfontosabbakat, majd elindultam. Úgy döntöttem sétálok, hiszen az idő gyönyörű, El pedig csak egy utcára lakik tőlem. Mikor odaértem, beléptem az ajtón kopogás nélkül, mert tudtam már várnak rám. Gyönyörűek voltak mind a hárman. Mindig is irigykedtem rájuk, hisz az alakjuk kifogástalan és hát a ruháikon látszik, hogy a pénz nem akadály számukra. Na de térjünk vissza a jelenbe! A köszönést követően szinte azonnal indultunk is, bár nem tudom pontosan mikorra voltunk hívva. Ahogy haladtunk az úton egyre jobban tudatosult bennem, hogy találkozom a világ legnagyobb és legtökéletesebb fiúcsapatával. Szinte nem is hallottam miről beszélnek mellettem a lányok, csak vitt a lábam, én pedig gondolataimba merülve mentem utánuk, amikor is arra figyeltem fel, hogy megálltunk. Egy óriási ház tárult a szemünk elé, pont olyan, mint a filmekben. Hatalmas udvar, ami inkább hasonlított egy parkhoz, nagy medence és minden, amit eddig csak az álmaimban láttam.

Mivel el ismerte a járást, ő ment elöl, mi hárman pedig utána. Vagyis hát Mandy és Eliza El után, én pedig leghátul próbáltam visszaállítani a normál pulzusomat, ami valljuk be sikertelen volt.
Ahogy közeledtünk a kerthez egyre gyorsabban vert a szívem, komolyan még soha nem éreztem ilyet. Kicsit bepánikoltam és azon gondolkodtam, hogy visszafordulok, de ahogy az 5 tökéletesség és a mellettük helyet foglaló szőke szépség (Perrie) észrevett minket, tudtam, már nincs visszaút.
A látvány szinte sokkolt. Persze jó értelemben. Eddig nem értettem, miért sikít minden rajongó, amikor meglátja őket. Hát legszívesebben én is azt tettem volna, de ahelyett csak álltam egy helyben, teljesen lefagyva. Szerencsére Louis észrevette, hogy nincs minden rendben velem, így először ő jött oda hozzám. A szokásos két puszival köszöntött és a végén még egy ölelést is kaptam. Ezután a másik négy srác is így tett, sorban: Harry, Niall, Liam és Zayn, majd végül Perrie is hasonlóan üdvözölt. Ezek után kicsit szétvált a társaság. Lou és El elvonultak egy kicsit, ahogy a Zerrie páros is.
Leültem az egyik székre, és míg én a kis naplóm után kutattam a táskámban, addig örömmel láttam, hogy a lányok milyen jól elvannak Harryvel és Niallel. Aztán Liamet és megtaláltam, aki épp a grillsütőnél helyezte a rácsra a húsokat. "Most" vagy "soha". Ez a két szó járt a fejemben.

Prológus

Sziasztok! Hát hol is kezdjem? Talán az elején...
Rebekának hívnak és mint azt a nevem is mutatja Magyarországon születtem és ott is éltem 19 éves koromig, amikor úgy döntöttem, hogy Londonba költözöm és ott tanulok tovább. Elég nagy elhatározás volt, ugyanis család és barátok nélkül vágtam neki az ismeretlennek. Hogy miért döntöttem úgy, hogy elhagyom az országot, és miért pont Londont választottam? Ez számomra egyértelmű... A kedvenc bandám ugyanis, ha éppen nem turnézik, itt tartózkodik. És a legnagyobb valószínűséggel itt találkozhatok velük, ha csak egyszer az életben. Hogy kik ők? Azt hiszem nem kell bemutatni, ők a híres-neves One Direction. :)
Visszatérve a tanulmányaimra: mint minden osztályban és csoportban itt is megvoltak szokásos klikkek, amelyek azonnal szembetűntek, amint beléptem a terembe. A szélső sorban 3 lány ült és beszélgetett, de csak mellettük volt üres hely, így udvariasan megszólítottam őket:
-Sziasztok, szabad ez a hely itt mellettetek?
A három lány egyszerre bólogatott.
-Egyébként Rebeka vagyok. És ti?
-Én Mandy- nyújtotta kezét a hosszú, szőke hajú lány.
-Eliza- válaszolt a kicsit rövidebb, fekete hajú lány, miközben kezet ráztunk.
-Én pedig Eleanor. Eleanor Calder.- mosolygott a tökéletes arcú lány, majd megölelt.
Számomra furcsa gesztus volt, de nagyon jól esett, így azonnal visszaöleltem.
Ekkor még nem is sejtettem, hogy Eleanornak köszönhetően fog valóra válni az álmom.