Rebekának hívnak és mint azt a nevem is mutatja Magyarországon születtem és ott is éltem 19 éves koromig, amikor úgy döntöttem, hogy Londonba költözöm és ott tanulok tovább. Elég nagy elhatározás volt, ugyanis család és barátok nélkül vágtam neki az ismeretlennek. Hogy miért döntöttem úgy, hogy elhagyom az országot, és miért pont Londont választottam? Ez számomra egyértelmű... A kedvenc bandám ugyanis, ha éppen nem turnézik, itt tartózkodik. És a legnagyobb valószínűséggel itt találkozhatok velük, ha csak egyszer az életben. Hogy kik ők? Azt hiszem nem kell bemutatni, ők a híres-neves One Direction. :)
Visszatérve a tanulmányaimra: mint minden osztályban és csoportban itt is megvoltak szokásos klikkek, amelyek azonnal szembetűntek, amint beléptem a terembe. A szélső sorban 3 lány ült és beszélgetett, de csak mellettük volt üres hely, így udvariasan megszólítottam őket:
-Sziasztok, szabad ez a hely itt mellettetek?
A három lány egyszerre bólogatott.
-Egyébként Rebeka vagyok. És ti?
-Én Mandy- nyújtotta kezét a hosszú, szőke hajú lány.
-Eliza- válaszolt a kicsit rövidebb, fekete hajú lány, miközben kezet ráztunk.
-Én pedig Eleanor. Eleanor Calder.- mosolygott a tökéletes arcú lány, majd megölelt.
Számomra furcsa gesztus volt, de nagyon jól esett, így azonnal visszaöleltem.
Ekkor még nem is sejtettem, hogy Eleanornak köszönhetően fog valóra válni az álmom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése