Part 11

Hát sziasztok :) Megérkeztem a résszel, ami nem lett a legjobb, de remélem vannak még, akik olvassák. :) 
Következő rész: hétvégére várható :)
Adrii xx

Nem akartam sírni és igazából nem is tudtam. Dühös voltam. Nem hazafelé indultam, hanem inkább a parkba. Leültem a kis tó partjára és csak bámultam magam elé. Nem gondolkodtam, csak néztem ki a fejemből.
Már sötétedett és kicsit fáztam is, ezért hazaindultam.
A következő két napom szinte csak az edzésekkel telt. Kedden verseny és köztudott, hogy egy versenyhez összeszedettnek kell lenni és sok odafigyelést igényel.
A hétfőt megkaptuk pihenőnapnak, de én inkább elmentem edzeni. Futottam egy kicsit, majd meglátogattam az uszodát is.
Menni fog! Ezért jöttem vissza, és nem azért, hogy egy popsztár elrontson mindent.
Kedd reggel van. Az izgalomtól most sem tudtam tovább aludni 7 óránál, pedig rám fért volna.
Délután 2-kor kerülök sorra, de még előtte megbeszélés és bemelegítés. 11-re kell mennem, tehát még van kb. 3 órám, hogy mentálisan felkészüljek. Ettem egy keveset, felöltöztem, majd elpakoltam mindent, amire szükségem lehet és elindultam.
Londonhoz képest nagyon szép idő volt.
Mikor a helyszínre értem már nagy volt a tömeg a lelátókon.
Josh és a többiek is ott voltak már. Bementem az öltözőmbe és átöltöztem. A 4-es pálya lesz az enyém. Ez már egy jó jel, így mindenkit szemmel tarthatok. Tudom, hogy nem kell elsőként fordulnom. A tehetségem a hajrázásban van. Utolsó 50 m-en képes vagyok akár a 6. helyről is nyerni, ha... Nos igen, ha teljesen rendben vagyok és koncentrálok. Ez az, ami ma hiányzik. És egy kis támogatás. Persze a csapat itt van és mind drukkolnak nekem, de az nem ugyanaz, mintha a barátaid a lelátón szurkolnak.
Eljött az idő. Az idő, amikor beszólítanak és mindenki megtapsol.
Odasétáltam a rajtkő mellé és automatikusan szétnéztem a lelátón. És ekkor megpillantottam őket. Mindenki eljött. MINDENKI.
Meg kell nyernem. Már csak miattuk is.
A pillanat, amikor beugrasz a medencébe és elönt az adrenalin, elszáll minden félelmed, na az felbecsülhetetlen. Amikor tudod, hogy csak azért jöttek el, hogy bátorítsanak és éreztessék, hogy nem vagy egyedül. Ezekért a pillanatokért érdemes élni...
Az utolsó hossz következik. Most kell beleadnom mindent. Hárman vannak előttem, de ők mind legyőzhetők. Most kell megmutatnom, miért vagyok itt.
Két század másodperc. Ennyi is elég, hogy lecsússz az élről. Ám ez a kis idő most kivételesen az én előnyöm volt. Nyertem. Anglia legjobb és legtapasztaltabb úszói között egy magyar lány. Csodálatos érzés. Kiszálltam a medencéből, gratuláltam a többieknek, majd bevonultam az öltözőmbe zuhanyozni és átöltözni. 10 perc alatt kész voltam már csak a hajamat kellett megszárítani, amikor kopogtak.
- Gyere be! - szóltam ki boldogan.
Ekkor megjelent El az ajtóban, nyomában a többiekkel.
- Annyira jó voltál - ugrott a nyakamba barátnőm és megölelt.
- Köszönöm, de ti mit kerestek itt? - néztem rájuk értetlenül.
- Hát a barátunknak nagy szüksége volt a támogatásra. Nem igaz? - szólt komoly hangon Louis.
- De honnan tudtátok, hogy ma van? - folytattam a kérdezősködést, mivel egyikőjüknek sem árultam el az időpontot.
- Hát tudunk olvasni a plakátokról. - nevetett fel Niall.
- Az igaz. - nevettem én is - Köszönöm, hogy eljöttetek. Nagyon sokat jelent. - mondtam, majd mindenkit megöleltem.
Csak Liam állt a háttérben bűnbánó arccal. Odamentem hozzá is és megöleltem. Nagyon jól esett és nem tudom meddig voltunk úgy, de Harry köhintése rántott vissza a jelenbe.
- Akkor ma bulizunk! - csapta össze kezeit Zayn.
- Akkor menjünk, mert még elő kell készülni! - szólalt fel Harry.
- És hova megyünk? - kérdeztem teljesen felpörögve.
- Hozzánk! Legalább nem zavar senki. - válaszolt Niall.
- Ez remek, de még meg kell szárítanom a hajam. 9-re elég, ha átmegyek nem?
- Tökéletes. Akkor várunk. - kacsintott Zayn, majd maga elé engedve a többieket, becsukta az ajtót.
Azt hiszem jó kis este elé nézünk.