Sziasztok! :) Először is sajnálom, hogy megint sokat késtem, de sajnos nem volt időm írni :/ De itt egy negyed rész és a többit is hozom hamarosan, csak kíváncsi vagyok a reakcióitokra :)
Nem is beszélek tovább, jó olvasást!! :)
Adrii xx
- Rebi azonnal ide kell jönnöd! Liam rosszul van! - kiáltott bele a telefonba Zayn.
- De mi történt? - estem pánikba és csak álltam egy helyben.
- Ha idejössz megtudod. Csak siess!
Kinyomtam a telefonom és már rohantam is végig a sötét utcákon egészen a 1D házig.
Mikor odaértem beszaladtam a házba egyenesen Liam szobájába. Ő ott feküdt a padlón, a fiúk körülötte, próbálták ébresztgetni.
- Mi történt? Mondjátok már! - fakadtam ki.
- Mikor benyitottunk már itt feküdt. Találtunk néhány üveg piát és egy gyógyszeres dobozt. - mondta teljes önkívületben Niall.
- Hozzatok hideg vizet! Most! - utasítottam őket.
Ahogy kértem, azonnal megcsinálták. Fogtam a pohár vizet és lelocsoltam az arcát, de hiába, nem reagált.
- Kelj fel Liam! Szükségem van rád! Nem hagyhatsz itt! Sajnálom, hogy hülye voltam. Kelj már fel, hallod?! - Pofozgattam az eszméletlenül fekvő fiú arcát.
- Rebi menj arrébb, majd a mentősök. - állított fel Harry, miközben két férfi lépett be az ajtón.
- Sajnálom. - hangzott egyikük szájából a nem várt szó - Már nem tudtunk rajta segíteni.
- Nem, nem, nem és nem! Még nem lehet késő! Ez a munkájuk! Meg kell őt menteniük! Nem halhat meg! - üvöltöttem.
Könnyeim patakként folytak le az arcomon.
- Ez az én hibám. Minden az én hibám. Én öltem meg. Végleg elvesztettem. - ordítottam még mindig és néztem, ahogy a nagy, fekete autó ajtaját bezárják és elhajtanak Vele...
2013. december 7., szombat
2013. november 19., kedd
Part 15
Sziasztok :) Tudom, sokat késtem, de remélem azért olvassátok :) Köszönöm a pozitív komikat a részhez, illetve a bejegyzéshez. Nagyon sokat jelentettek nekem, tényleg :*
Ebben a részben van egy olyan részlet, amikor tényleg a saját életemet írtam le, szóval volt miből merítenem...
A következő rész váratlan fordulattal érkezik majd!! Ha kellőképpen felkeltettem az érdeklődéseteket, remélem velem maradtok még :)
Következő rész: 3 komi után!! :)
Adrii xx
Az elkövetkező 2 hétben senkivel sem beszéltem. Kivéve persze az úszócsapat tagjait, hiszen az edzésekre bejártam.
Bár Mandyvel találkoztam, aki nemrég jött vissza a nyaralásból, és vele beszélgettünk, de a többiekkel valahogy nem szerettem volna kapcsolatba kerülni. Muszáj volt egy kicsit gondolkodnom. Nem veszhetnek össze miattam a fiúk. Talán tényleg rossz ötlet volt visszajönnöm. Tényleg mindent csak elrontok. De még egyszer nem fogok elmenekülni. Itt maradok Londonban és élem tovább a "csodálatos" életemet.
Hétfő reggel van. Elmegyek reggelizni egy kis, névtelen kávézóba... Nem tartott sokáig elfogyasztanom azt a kevéske ételt, amit rendeltem. Felálltam és a pulthoz mentem, hogy fizessek. Amikor megvolt, elindultam kifelé, ám ekkor egy számomra nem kívánatos találkozás következett, ami elkerülhető lett volna, ha ma nem jövök ide. Nem tudtam észrevétlen maradni, ugyanis nem volt hátsó ajtó és elbújni sem tudtam volna sehová.
- Szia Rebeka! - jött oda Niall és megölelt.
- Sziasztok! - öleltem vissza és intettem a többieknek is.
- Hát te mi járatban? - nézett rám Harry.
- Csak vágytam valami különleges kajára és nem volt kedvem otthon elkészíteni - fejtettem ki a válaszom.
- És hol voltál az elmúlt 2 hétben? Teljesen eltűntél - szegezte nekem a kérdést Zayn.
- Edzéseim voltak. Nem volt túl sok időm - próbáltam ennyivel lerendezni, miközben leültünk egy asztalhoz.
- A telefont felvenni nem tart túl sok időbe - cukkolt Niall.
- Ez igaz, de nem akartam senkivel sem beszélni - mondtam el őszintén.
- Még velem sem? - nézett rám Zayn.
- Senkivel, bocsi. De most mennem kell - válaszoltam és felálltam az asztaltól.
- Hogy megint eltűnj? Mi van veled Rebi? - Zayn.
- Igen, eltaláltad. Egyszerűen csak el akarok tűnni - nem néztem rájuk, és a legnagyobb sebességgel kiviharoztam a kávézóból.
Talán így visszagondolva nem ez volt a legjobb döntés, de nem bírtam velük egy légtérben lenni. Vagyis inkább Liammel, aki csak ült a sarokban és csendben hallgatta a beszélgetésünket. Eléggé fura volt. Nem ismerem Őt régóta, de még soha nem láttam ilyennek. De nem érdekel. Ő sem törődött az én érzéseimmel, akkor én miért foglalkozzak az övéivel. Talán a tudatalattim vezette a lábamat, ugyanis újra a kis tó partján találtam magam a parkban. Ez lett az új, titkos gondolkodóhelyem. Megnyugtató volt itt lenni és most nem kellett attól tartanom, hogy elázok. Csak néhány bárányfelhő úszkált az égen és hideg sem volt.
Egy idő után, mikor már azon kezdtem el gondolkodni, hogy min gondolkodom, úgy döntöttem hazamegyek, veszek egy jó forró fürdőt és közben szerelmes számokat hallgatok, csak hogy még rosszabb kedvem legyen. Mindig ezt csinálom. Romantikus filmeket nézek, hogy beleképzelhessem magam olyan helyzetekbe, amik velem soha nem fognak megtörténni. Álomvilágban élek, mert az álmaimat legalább én irányítom. Talán ezért nincs pasim... Meg persze azért is, mert akibe belezúgok az általában foglalt vagy ebben az esetben egy popsztár, akinek csak egy vagyok a több millióból.
És ekkor jön az a gondolat, hogy mi van ha életem végéig egyedül kell élnem? Akkor ez esetben nem szeretnék sokáig élni. Mi van akkor, ha az a bizonyos herceg soha nem jön el értem, mint az álmaimban? Mi van, ha én túl kevés vagyok ehhez az élethez?
Van egy barátnőm otthon, Magyarországon, akivel ezeket mindig meg tudtam beszélni és ő megértett. Úgy, ahogy senki más. Nem mondom, hogy hiányzik a régi életem, csak bizonyos személyek hiányoznak belőle.
Elmélkedésemben a csengő hangja zavart meg. Gyorsan kiszálltam a kádból, magamratekertem a törölközőm, és kinyitottam az ajtót. Ő állt ott. Letört volt és talán kicsit ideges is.
- Szia! Bejöhetek? - kérdezte félve.
- Gyere! - álltam félre, hogy ő is beléphessen.
- Szakítottam Sophiával - vágott bele a közepébe.
Először is ki kérdezte, másodszor pedig miért mondja ezt el pont nekem? Nem válaszoltam rá, vártam, hogy folytassa. Így is tett:
- Beszélgettem a fiúkkal és rájöttem, hogy igazuk van. Egy bunkó paraszt lettem. Ráadásul Niallel még össze is kaptunk miatta.
Rám nézett és várta a reakciómat. Hiába. Ugyanúgy álltam ott, mint az elején. Nem akartam elgyengülni, hiszen bármire képes lennék érte. De mégsem adom magam olyan könnyen. Még mindig várt. Arra, hogy megszólaljak. De gondolom látta rajtam, hogy nem fogok, így újra elkezdte:
- Csak szeretnék bocsánatot kérni, főleg a múltkori miatt. Igazad volt. Már rég el kellett volna hagynom, csak féltem. Te teljesen más vagy, mint a többi lány. Olyan igazi, titokzatos, visszahúzódó és mégis őrült. És ha lenne még egy esélyem, nem engednélek el soha.
Ez a mondata igazán szíven ütött.
- Nézd megértem, hogy sajnálod. Mindenki hibázik. Megbocsátottam, amikor részegen olyat mondtál, amit tőled nem vártam volna. Mindenki megérdemel egy második esélyt. Te megkaptad, de nem éltél vele. Nem vetted észre, hogy mit miért tettem, pedig szerintem elég egyértelmű volt. - muszáj volt kimondanom, már nem bírtam tovább magamban tartani - Most, ha megbocsátasz, folytatnám a remeteéletemet. - odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam Neki.
Zsebre dugott kézzel és lehajtott fejjel kisétált, és én nem tartottam vissza. Pedig mindennél jobban szerettem volna. Talán erre mondják, hogy az emberek büszkeségből nem tesznek meg dolgokat? Talán az egyetlen lehetőséget szalasztottam el? Azt hiszem már túl késő ilyeneken gondolkodni. Elment, és én újra egyedül maradtam...
Ebben a részben van egy olyan részlet, amikor tényleg a saját életemet írtam le, szóval volt miből merítenem...
A következő rész váratlan fordulattal érkezik majd!! Ha kellőképpen felkeltettem az érdeklődéseteket, remélem velem maradtok még :)
Következő rész: 3 komi után!! :)
Adrii xx
Az elkövetkező 2 hétben senkivel sem beszéltem. Kivéve persze az úszócsapat tagjait, hiszen az edzésekre bejártam.
Bár Mandyvel találkoztam, aki nemrég jött vissza a nyaralásból, és vele beszélgettünk, de a többiekkel valahogy nem szerettem volna kapcsolatba kerülni. Muszáj volt egy kicsit gondolkodnom. Nem veszhetnek össze miattam a fiúk. Talán tényleg rossz ötlet volt visszajönnöm. Tényleg mindent csak elrontok. De még egyszer nem fogok elmenekülni. Itt maradok Londonban és élem tovább a "csodálatos" életemet.
Hétfő reggel van. Elmegyek reggelizni egy kis, névtelen kávézóba... Nem tartott sokáig elfogyasztanom azt a kevéske ételt, amit rendeltem. Felálltam és a pulthoz mentem, hogy fizessek. Amikor megvolt, elindultam kifelé, ám ekkor egy számomra nem kívánatos találkozás következett, ami elkerülhető lett volna, ha ma nem jövök ide. Nem tudtam észrevétlen maradni, ugyanis nem volt hátsó ajtó és elbújni sem tudtam volna sehová.
- Szia Rebeka! - jött oda Niall és megölelt.
- Sziasztok! - öleltem vissza és intettem a többieknek is.
- Hát te mi járatban? - nézett rám Harry.
- Csak vágytam valami különleges kajára és nem volt kedvem otthon elkészíteni - fejtettem ki a válaszom.
- És hol voltál az elmúlt 2 hétben? Teljesen eltűntél - szegezte nekem a kérdést Zayn.
- Edzéseim voltak. Nem volt túl sok időm - próbáltam ennyivel lerendezni, miközben leültünk egy asztalhoz.
- A telefont felvenni nem tart túl sok időbe - cukkolt Niall.
- Ez igaz, de nem akartam senkivel sem beszélni - mondtam el őszintén.
- Még velem sem? - nézett rám Zayn.
- Senkivel, bocsi. De most mennem kell - válaszoltam és felálltam az asztaltól.
- Hogy megint eltűnj? Mi van veled Rebi? - Zayn.
- Igen, eltaláltad. Egyszerűen csak el akarok tűnni - nem néztem rájuk, és a legnagyobb sebességgel kiviharoztam a kávézóból.
Talán így visszagondolva nem ez volt a legjobb döntés, de nem bírtam velük egy légtérben lenni. Vagyis inkább Liammel, aki csak ült a sarokban és csendben hallgatta a beszélgetésünket. Eléggé fura volt. Nem ismerem Őt régóta, de még soha nem láttam ilyennek. De nem érdekel. Ő sem törődött az én érzéseimmel, akkor én miért foglalkozzak az övéivel. Talán a tudatalattim vezette a lábamat, ugyanis újra a kis tó partján találtam magam a parkban. Ez lett az új, titkos gondolkodóhelyem. Megnyugtató volt itt lenni és most nem kellett attól tartanom, hogy elázok. Csak néhány bárányfelhő úszkált az égen és hideg sem volt.
Egy idő után, mikor már azon kezdtem el gondolkodni, hogy min gondolkodom, úgy döntöttem hazamegyek, veszek egy jó forró fürdőt és közben szerelmes számokat hallgatok, csak hogy még rosszabb kedvem legyen. Mindig ezt csinálom. Romantikus filmeket nézek, hogy beleképzelhessem magam olyan helyzetekbe, amik velem soha nem fognak megtörténni. Álomvilágban élek, mert az álmaimat legalább én irányítom. Talán ezért nincs pasim... Meg persze azért is, mert akibe belezúgok az általában foglalt vagy ebben az esetben egy popsztár, akinek csak egy vagyok a több millióból.
És ekkor jön az a gondolat, hogy mi van ha életem végéig egyedül kell élnem? Akkor ez esetben nem szeretnék sokáig élni. Mi van akkor, ha az a bizonyos herceg soha nem jön el értem, mint az álmaimban? Mi van, ha én túl kevés vagyok ehhez az élethez?
Van egy barátnőm otthon, Magyarországon, akivel ezeket mindig meg tudtam beszélni és ő megértett. Úgy, ahogy senki más. Nem mondom, hogy hiányzik a régi életem, csak bizonyos személyek hiányoznak belőle.
Elmélkedésemben a csengő hangja zavart meg. Gyorsan kiszálltam a kádból, magamratekertem a törölközőm, és kinyitottam az ajtót. Ő állt ott. Letört volt és talán kicsit ideges is.
- Szia! Bejöhetek? - kérdezte félve.
- Gyere! - álltam félre, hogy ő is beléphessen.
- Szakítottam Sophiával - vágott bele a közepébe.
Először is ki kérdezte, másodszor pedig miért mondja ezt el pont nekem? Nem válaszoltam rá, vártam, hogy folytassa. Így is tett:
- Beszélgettem a fiúkkal és rájöttem, hogy igazuk van. Egy bunkó paraszt lettem. Ráadásul Niallel még össze is kaptunk miatta.
Rám nézett és várta a reakciómat. Hiába. Ugyanúgy álltam ott, mint az elején. Nem akartam elgyengülni, hiszen bármire képes lennék érte. De mégsem adom magam olyan könnyen. Még mindig várt. Arra, hogy megszólaljak. De gondolom látta rajtam, hogy nem fogok, így újra elkezdte:
- Csak szeretnék bocsánatot kérni, főleg a múltkori miatt. Igazad volt. Már rég el kellett volna hagynom, csak féltem. Te teljesen más vagy, mint a többi lány. Olyan igazi, titokzatos, visszahúzódó és mégis őrült. És ha lenne még egy esélyem, nem engednélek el soha.
Ez a mondata igazán szíven ütött.
- Nézd megértem, hogy sajnálod. Mindenki hibázik. Megbocsátottam, amikor részegen olyat mondtál, amit tőled nem vártam volna. Mindenki megérdemel egy második esélyt. Te megkaptad, de nem éltél vele. Nem vetted észre, hogy mit miért tettem, pedig szerintem elég egyértelmű volt. - muszáj volt kimondanom, már nem bírtam tovább magamban tartani - Most, ha megbocsátasz, folytatnám a remeteéletemet. - odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam Neki.
Zsebre dugott kézzel és lehajtott fejjel kisétált, és én nem tartottam vissza. Pedig mindennél jobban szerettem volna. Talán erre mondják, hogy az emberek büszkeségből nem tesznek meg dolgokat? Talán az egyetlen lehetőséget szalasztottam el? Azt hiszem már túl késő ilyeneken gondolkodni. Elment, és én újra egyedül maradtam...
2013. november 2., szombat
Part 14
Sziasztok :) Itt is a következő rész, remélem tetszeni fog :3 Extrahosszú lett és remélem ezért kapok néhány komit :) Már a múltkor mondtam, hogy ez a kedvenc részem, és talán ezt volt a legkönnyebb megírnom. Jó olvasást!!
Következő rész: Legalább 2 komi után :)
Adrii xx
Reggel suttogásra ébredtem, ami a konyhából jött. Tehát a nappaliban vagyok. Csakis Liam lehetett az, aki behozott, hiszen éreztem az illatát.
Kikászálódtam az ágyból és a konyhába mentem.
- Jó reggelt! - köszöntöttem Niallt, Liamet, Louist, Elt és Perriet.
- Neked is! - mondták egyszerre.
- Miért aludtál a kanapén? - kérdezett rá Niall a számomra is megválaszolatlan tényre.
- Nem tudom, gondolom a szobáig már nem tudtam elmenni. - mosolyogtam és közben Rá pillantottam, aki bele volt merülve a pohár vizsgálatába.
Kimentem a mosdóba és akkor láttam, hogy Sophia nem Liam szobájából jött ki, hanem a vendégszobából.
Talán összevesztek? És ez most jó vagy rossz nekem? Azt hiszem vár rám egy beszélgetés.
Mikor visszamentem már mindenki ott volt, ám felettébb feszült volt a légkör. Mindenki csak ült csendben és bámulta a másikat.
- Srácok, köszönöm a bulit, nagyon jó volt, de most megyek és kialszom magam rendesen. Az a kanapé nagyon kényelmetlen. - nevettem fel és próbáltam oldani a hangulatot, hát kevés sikerrel - Sziasztok!
- Szia! - hallottam az egybecsengő köszönést.
Még egy utolsó "még beszélünk" pillantást küldtem Liamnek, majd kiléptem az ajtón.
Hazafelé azon gondolkodtam, hogy mi van, ha tényleg összevesztek, miattam?
Otthonomba belépve első dolgom volt, hogy átöltözzek és lemossam a sminkemet. Kicsit éhes is voltam, de annál inkább álmos. Lefeküdtem és azonnal el is aludtam.
A telefonom csörgésére ébredtem. Liam neve állt a kijelzőn.
- Szia! - szóltam bele és meglepetésemre nem az Ő hangja köszönt vissza.
- Szia! - köszönt kicsit sem kedvesen - Holnap át tudsz jönni a 1D házba? Lenne egy kis megbeszélnivalónk.
- Persze, mikorra?
- Délután 2 körül, ha megfelel. - válaszolt még mindig ugyanabban a hangnemben.
- Ott leszek. Szia! - köszöntem el és meg sem várva válaszát kinyomtam a telefont.
Kicsit megrémisztett, de kíváncsi is voltam, miről lehet szó.
Már este 8 van és ma még nem ettem semmit, így hát átmentem a konyhába, hogy készítsek valamit.
Miután ez megvolt, és mivel egyáltalán nem voltam álmos, felmentem twiterre, hátha olvasok valami érdekeset. Nem így történt, így kiléptem és bekapcsoltam helyette a tv-t. Ott sem volt semmi jó, így a zenecsatornát választottam. Közben el is nyomott az álom és valamikor éjfél körül keltem fel, hogy kikapcsoljam.
Reggel felkeltem, reggeliztem, majd elindultam sétálni. Hamar elrepült az idő, dél lett mire hazaértem. Főztem valami ehetőt, ami ebben az esetben spagetti volt, és megebédeltem.
Elkészültem és elindultam a tegnap megbeszélt találkozóra. Amikor odaértem becsengettem. Sophia nyitott ajtót és ugyanazzal a flegma hanggal köszönt, mint tegnap a telefonba. Bementünk és Liam már ott ült a nappaliban.
- Szia! - köszöntem és leültem mellé az ágyra. - Nos miről lenne szó?
- Az a helyzet, hogy engem felettébb idegesít az, ahogy egymással viselkedtek. - vette át a szót "őfelsége" - Úgyhogy azt az elhatározást hoztam, hogy választanod kell! - nézett Liamre.
- Választanom? Ugye most csak viccelsz? - kérdezett vissza Liam zavarodottan.
- Nem, komolyan beszélek. Válassz: ő - bökött felém - vagy én.
- Szerintem nem kell választania, - szólaltam fel - én vagyok a nem kívánatos harmadik, majd én elmegyek.
- Helyes! - vágta rá kárörvendően Sophia.
- Nem! Nem helyes! - akadt ki Liam - Nem kérheted, hogy válasszak a barátom és a barátnőm közt.
- Semmi baj, Liam. Már megszoktam. Mindig én vagyok az örök harmadik, akármiről legyen szó. Úgyhogy most szépen felállok és kisétálok az ajtón, csak hogy mindenki boldog legyen. - utaltam a még mindig idegesítően mosolygó nőszemélyre.
Úgy tettem, ahogy mondtam. Kiléptem az ajtón és a park felé vettem az irányt. A rossz idő ellenére elég sokan voltak. Leültem a szokásos helyemre a tóhoz és megint a "Miért?"-ekre próbáltam választ találni. Miért teszi ezt Sophia? És miért van még mindig vele Liam? Miért nem velem van? Miért nem lehetek már végre egyszer én is boldog? És az utolsó: Miért ülök itt egyedül szakadó esőben?
Az időjárás is az én hangulatomat tükrözi úgy látszik.
Eléggé vizes voltam már ahhoz, hogy hazainduljak. A hajamból és a ruhámból is folyt a víz. Lassan sétáltam az utcán, hiszen nekem már mindegy volt. Több száz autó ment el mellettem, néhány le is csapott, de egyszer csak egy fekete Range Rover lassított le és egy kellemes hang csapta meg a fülem. Niall volt az:
- Rebi, gyere szállj be!
- De csurom vizes vagyok. Nem fogom eláztatni a kocsidat.
- Csak ülj be! - erősködött.
- Ha te mondod.
- Te meg hol jártál? - kérdezte visszafojtott nevetéssel.
- A parkban.
- Szakadó esőben?
- Még mikor eljöttem nem esett.
- És miért nem indultál vissza, mikor már láttad, hogy esni fog? - csipkelődött.
- Nem mindegy? Inkább az utat figyeld! - utasítottam, talán túlságosan barátságtalanul - Bocs, ne haragudj, nem akartam bunkó lenni, csak nagyon elegem van már. - bámultam ki az ablakon.
- Semmi baj. Sophia? - bár ez inkább volt kijelentés, mint kérdés.
- Miből gondolod?
- Talán nincs igazam? - kérdezett vissza, majd kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót.
- De. - vágtam rá azonnal - Niall, én ide nem megyek be. - néztem rá, amikor megláttam, hogy nem az én lakásom előtt állunk.
- Miért?
- Mert innen jöttem el. Nem fogok visszamenni. Inkább hazasétálok.
- Szó sem lehet róla. Felmegyünk a szobámba, átöltözöl, és ha elállt az eső, hazaviszlek.
- Hiába próbálkozok, igaz? - néztem szemeibe.
- Na befelé! - nyitotta ki a bejárati ajtót és maga elé engedett.
Szerencsére mindenki a szobájában volt, így ketten mi is észrevétlenül mentünk fel a lépcsőn.
- Szóval mit mondott az a nő, ami miatt így eláztattad magad? - kérdezte, miközben szekrényében kotorászott.
- Nem sok mindent. - intéztem el ennyivel.
- De most komolyan, nem akadtál ki csak úgy ok nélkül. - nézett a szemembe és pillantása szinte égetett.
- Átöltözhetnék előbb?
- Persze ott a fürdő és itt vannak a ruhák - nyújtotta át.
- Köszönöm - elvettem kezéből, majd a fürdőbe érve átvettem a száraz ruhákat.
Crazy Mofos, mosolyogtam, ahogy megláttam a pólót.
Mikor kiléptem, az ágyán ült és gondolom a válaszomra várt, mert ahogy meghallotta az ajtócsapódást rám kapta tekintetét.
- Szóval? - kérdezte elnyújtva az 'ó' betűt.
- Azt mondta Liamnek, hogy válasszon közte és köztem, mert nem bírja elviselni, ahogy Liammel bánunk egymással.
- Hát ez beteg. - röhögött fel.
- És én erre azt mondtam, hogy nem kell választania, majd én elmegyek.
- Te nagyon buta vagy! Meg sem adtad a lehetőséget Liamnek, hogy téged válasszon.
- Egyszer már döntött. A múltkor, amikor a versenyem volt, kibékültem vele, hátha rájön, hogy ő hozzám tartozik. Belefáradtam Niall. Én ezt már nem bírom, érted? Nem akarok mindig, minden kapcsolatban 3. személy lenni. Tudod mennyire fárasztó, hogy mindenkinek az érdekeit nézd, hogy másokat mindig magad elé helyezz? Olyan tanácsokat adok másoknak, amelyekkel rendbehozhatják az életüket. És tudod mi a legviccesebb? - néztem rá.
- Mi?
- Hogy sikerül. Nekik sikerül. De mi lesz az én életemmel? - már könnyes volt a szemem - De nem akarlak ilyenekkel fárasztani, biztos neked is megvan a magad baja.
- Minden rendben lesz. - nyugtatott meg, miközben a hátamat simogatta.
- Hányszor hallottam már ezt a mondatot. - mondtam cinikusan.
- De nem tőlem. - mosolygott.
- Megölelnél? - kérdeztem félve.
- Gyere ide! - felállított és magához húzott.
Nem tartott sokáig, ugyanis valaki szabályosan berontott a szobába. Nem nehéz kitalálni, hogy ki volt az.
- Bocs, azt hittem nem vagy itthon.
- Hát láthatod, hogy mégis. - felelt kicsit flegmán Niall.
- Elkérhetném a laptopodat? Az enyém kinyiffant. - viccelődött a hívatlan vendég.
- Tessék. Vigyed! - átadta Neki a szöszi, majd kitessékelte a szobából.
Éreztem magamon a pillantását, de nem néztem rá.
- Látod, mondtam, hogy nem engem választott volna. Nem bánkódott sokat, már biztos lenyomtak Sophiával pár menetet.
- Akkor meg sem érdemel igazán. Ne foglalkozz vele! Inkább hozok fel valami kaját, addig érezd otthon magad! - fogta magát és kiment.
Legszívesebben kifutottam volna a világból. De ehelyett csak hanyattvágódtam az ágyon és bámultam a plafont. Minden erőmmel azon voltam, hogy visszafogjam kitörni készülő könnyeimet. Annyira elmerültem gondolataimban, hogy észre sem vettem mikor Niall visszajött, csak arra eszméltem fel, hogy besüpped mellettem az ágy. Egy nagy tálca kajával kezében ült mellettem.
- Vegyél nyugodtan. - nyújtotta felém teleszájjal.
Én csak megráztam a fejem, nemleges választ adva ezzel.
Mikor befejezte az evést mellém feküdt és mellkasára húzott, majd a hátamat kezdte el simogatni. Ekkor kitört belőlem. Nem sírtam, zokogtam. Próbált csitítani, de próbálkozása kudarcba fulladt. Egyszerűen csak elegem volt mindenből.
Teljesen eláztattam szegénykém pólóját, de annyira kimerültem, hogy nem bírtam felkelni. Csak feküdtem ott, teljesen kikészülve. Nem tudtam aludni, de ahogy észrevettem, Niall már épp a bárányokat kergeti valahol. Leszálltam mellkasáról és az ágy másik oldalára feküdtem. Nem aludtam semmit, egész éjszaka csak bámultam az ablakon beszűrődő fényeket.
Mocorogni kezdett a mellettem fekvő szőkeség, ezért felültem az ágyon, de ő nem kelt fel, csak átfordult a másik oldalára. Gondoltam nem zavarom, átmentem a fürdőszobába és megkerestem a tegnapi ruháimat. Teljesen megszáradtak. Remek. Felöltöztem, majd a tükörhöz léptem, hogy rendbeszedjem magam. Ijesztő. Ez az, ami eszembe jutott, ahogy megpillantottam magam. Sokszor néztem már ki rosszul, de ennyire még sohasem. Megmostam az arcomat, majd visszasétáltam a szobába. Niall már épp készülődött.
- Jó reggelt! Hogy aludtál? - kérdezte kipihenten.
- Inkább hogy nem? - nevettem - Csak nézz rám!
- Akkor feküdj vissza és pihenj! - ajánlotta fel.
- Nem, köszi. Inkább hazamegyek. Már így is sokat segítettél.
- Hazaviszlek, de előbb megreggelizünk! - mondta, majd kilépett az ajtón.
Nem volt mit tennem, követtem őt, de teljesen elment az étvágyam, ahogy megláttam őket enyelegni.
- Ez meg mit keres itt már megint? - célzott rám Sophia.
Azt hittem neki megyek, de sikerült türtőztetnem magam. Éppen szólásra nyitottam a számat, de Niall megelőzött.
- Hozzám jött. Talán már ez is probléma? - szólt be neki.
- Ne beszélj így vele! - állt fel Liam az asztaltól.
- Ez az én házam is, és azt csinálok, amit akarok. Különben is, ő kezdte. - emelte fel a hangját Niall.
- Mondtam, hogy nem kellett volna idejönnöm. - szóltam közbe.
- Akkor jössz ide, amikor akarsz. - nézett rám Zayn.
- Úgy döntöttél elmész, akkor most minek vagy itt? - szólalt fel ismét Sophia.
Tudta, hogy Liam mellé áll, ezért volt nagy a szája.
- Nem hozzád jöttem! Miért kell itt pattogni? - kérdeztem idegesen.
- Talán fáj, hogy vesztettél? - nézett rám lekezelően.
- Nem, csak az fáj, hogy Liam még ezek után is melletted áll. De majd meglátjuk ki nevet a végén. - néztem a szemébe, majd megfordultam és elindultam ki az ajtón hazafelé.
Következő rész: Legalább 2 komi után :)
Adrii xx
Reggel suttogásra ébredtem, ami a konyhából jött. Tehát a nappaliban vagyok. Csakis Liam lehetett az, aki behozott, hiszen éreztem az illatát.
Kikászálódtam az ágyból és a konyhába mentem.
- Jó reggelt! - köszöntöttem Niallt, Liamet, Louist, Elt és Perriet.
- Neked is! - mondták egyszerre.
- Miért aludtál a kanapén? - kérdezett rá Niall a számomra is megválaszolatlan tényre.
- Nem tudom, gondolom a szobáig már nem tudtam elmenni. - mosolyogtam és közben Rá pillantottam, aki bele volt merülve a pohár vizsgálatába.
Kimentem a mosdóba és akkor láttam, hogy Sophia nem Liam szobájából jött ki, hanem a vendégszobából.
Talán összevesztek? És ez most jó vagy rossz nekem? Azt hiszem vár rám egy beszélgetés.
Mikor visszamentem már mindenki ott volt, ám felettébb feszült volt a légkör. Mindenki csak ült csendben és bámulta a másikat.
- Srácok, köszönöm a bulit, nagyon jó volt, de most megyek és kialszom magam rendesen. Az a kanapé nagyon kényelmetlen. - nevettem fel és próbáltam oldani a hangulatot, hát kevés sikerrel - Sziasztok!
- Szia! - hallottam az egybecsengő köszönést.
Még egy utolsó "még beszélünk" pillantást küldtem Liamnek, majd kiléptem az ajtón.
Hazafelé azon gondolkodtam, hogy mi van, ha tényleg összevesztek, miattam?
Otthonomba belépve első dolgom volt, hogy átöltözzek és lemossam a sminkemet. Kicsit éhes is voltam, de annál inkább álmos. Lefeküdtem és azonnal el is aludtam.
A telefonom csörgésére ébredtem. Liam neve állt a kijelzőn.
- Szia! - szóltam bele és meglepetésemre nem az Ő hangja köszönt vissza.
- Szia! - köszönt kicsit sem kedvesen - Holnap át tudsz jönni a 1D házba? Lenne egy kis megbeszélnivalónk.
- Persze, mikorra?
- Délután 2 körül, ha megfelel. - válaszolt még mindig ugyanabban a hangnemben.
- Ott leszek. Szia! - köszöntem el és meg sem várva válaszát kinyomtam a telefont.
Kicsit megrémisztett, de kíváncsi is voltam, miről lehet szó.
Már este 8 van és ma még nem ettem semmit, így hát átmentem a konyhába, hogy készítsek valamit.
Miután ez megvolt, és mivel egyáltalán nem voltam álmos, felmentem twiterre, hátha olvasok valami érdekeset. Nem így történt, így kiléptem és bekapcsoltam helyette a tv-t. Ott sem volt semmi jó, így a zenecsatornát választottam. Közben el is nyomott az álom és valamikor éjfél körül keltem fel, hogy kikapcsoljam.
Reggel felkeltem, reggeliztem, majd elindultam sétálni. Hamar elrepült az idő, dél lett mire hazaértem. Főztem valami ehetőt, ami ebben az esetben spagetti volt, és megebédeltem.
Elkészültem és elindultam a tegnap megbeszélt találkozóra. Amikor odaértem becsengettem. Sophia nyitott ajtót és ugyanazzal a flegma hanggal köszönt, mint tegnap a telefonba. Bementünk és Liam már ott ült a nappaliban.
- Szia! - köszöntem és leültem mellé az ágyra. - Nos miről lenne szó?
- Az a helyzet, hogy engem felettébb idegesít az, ahogy egymással viselkedtek. - vette át a szót "őfelsége" - Úgyhogy azt az elhatározást hoztam, hogy választanod kell! - nézett Liamre.
- Választanom? Ugye most csak viccelsz? - kérdezett vissza Liam zavarodottan.
- Nem, komolyan beszélek. Válassz: ő - bökött felém - vagy én.
- Szerintem nem kell választania, - szólaltam fel - én vagyok a nem kívánatos harmadik, majd én elmegyek.
- Helyes! - vágta rá kárörvendően Sophia.
- Nem! Nem helyes! - akadt ki Liam - Nem kérheted, hogy válasszak a barátom és a barátnőm közt.
- Semmi baj, Liam. Már megszoktam. Mindig én vagyok az örök harmadik, akármiről legyen szó. Úgyhogy most szépen felállok és kisétálok az ajtón, csak hogy mindenki boldog legyen. - utaltam a még mindig idegesítően mosolygó nőszemélyre.
Úgy tettem, ahogy mondtam. Kiléptem az ajtón és a park felé vettem az irányt. A rossz idő ellenére elég sokan voltak. Leültem a szokásos helyemre a tóhoz és megint a "Miért?"-ekre próbáltam választ találni. Miért teszi ezt Sophia? És miért van még mindig vele Liam? Miért nem velem van? Miért nem lehetek már végre egyszer én is boldog? És az utolsó: Miért ülök itt egyedül szakadó esőben?
Az időjárás is az én hangulatomat tükrözi úgy látszik.
Eléggé vizes voltam már ahhoz, hogy hazainduljak. A hajamból és a ruhámból is folyt a víz. Lassan sétáltam az utcán, hiszen nekem már mindegy volt. Több száz autó ment el mellettem, néhány le is csapott, de egyszer csak egy fekete Range Rover lassított le és egy kellemes hang csapta meg a fülem. Niall volt az:
- Rebi, gyere szállj be!
- De csurom vizes vagyok. Nem fogom eláztatni a kocsidat.
- Csak ülj be! - erősködött.
- Ha te mondod.
- Te meg hol jártál? - kérdezte visszafojtott nevetéssel.
- A parkban.
- Szakadó esőben?
- Még mikor eljöttem nem esett.
- És miért nem indultál vissza, mikor már láttad, hogy esni fog? - csipkelődött.
- Nem mindegy? Inkább az utat figyeld! - utasítottam, talán túlságosan barátságtalanul - Bocs, ne haragudj, nem akartam bunkó lenni, csak nagyon elegem van már. - bámultam ki az ablakon.
- Semmi baj. Sophia? - bár ez inkább volt kijelentés, mint kérdés.
- Miből gondolod?
- Talán nincs igazam? - kérdezett vissza, majd kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót.
- De. - vágtam rá azonnal - Niall, én ide nem megyek be. - néztem rá, amikor megláttam, hogy nem az én lakásom előtt állunk.
- Miért?
- Mert innen jöttem el. Nem fogok visszamenni. Inkább hazasétálok.
- Szó sem lehet róla. Felmegyünk a szobámba, átöltözöl, és ha elállt az eső, hazaviszlek.
- Hiába próbálkozok, igaz? - néztem szemeibe.
- Na befelé! - nyitotta ki a bejárati ajtót és maga elé engedett.
Szerencsére mindenki a szobájában volt, így ketten mi is észrevétlenül mentünk fel a lépcsőn.
- Szóval mit mondott az a nő, ami miatt így eláztattad magad? - kérdezte, miközben szekrényében kotorászott.
- Nem sok mindent. - intéztem el ennyivel.
- De most komolyan, nem akadtál ki csak úgy ok nélkül. - nézett a szemembe és pillantása szinte égetett.
- Átöltözhetnék előbb?
- Persze ott a fürdő és itt vannak a ruhák - nyújtotta át.
- Köszönöm - elvettem kezéből, majd a fürdőbe érve átvettem a száraz ruhákat.
Crazy Mofos, mosolyogtam, ahogy megláttam a pólót.
Mikor kiléptem, az ágyán ült és gondolom a válaszomra várt, mert ahogy meghallotta az ajtócsapódást rám kapta tekintetét.
- Szóval? - kérdezte elnyújtva az 'ó' betűt.
- Azt mondta Liamnek, hogy válasszon közte és köztem, mert nem bírja elviselni, ahogy Liammel bánunk egymással.
- Hát ez beteg. - röhögött fel.
- És én erre azt mondtam, hogy nem kell választania, majd én elmegyek.
- Te nagyon buta vagy! Meg sem adtad a lehetőséget Liamnek, hogy téged válasszon.
- Egyszer már döntött. A múltkor, amikor a versenyem volt, kibékültem vele, hátha rájön, hogy ő hozzám tartozik. Belefáradtam Niall. Én ezt már nem bírom, érted? Nem akarok mindig, minden kapcsolatban 3. személy lenni. Tudod mennyire fárasztó, hogy mindenkinek az érdekeit nézd, hogy másokat mindig magad elé helyezz? Olyan tanácsokat adok másoknak, amelyekkel rendbehozhatják az életüket. És tudod mi a legviccesebb? - néztem rá.
- Mi?
- Hogy sikerül. Nekik sikerül. De mi lesz az én életemmel? - már könnyes volt a szemem - De nem akarlak ilyenekkel fárasztani, biztos neked is megvan a magad baja.
- Minden rendben lesz. - nyugtatott meg, miközben a hátamat simogatta.
- Hányszor hallottam már ezt a mondatot. - mondtam cinikusan.
- De nem tőlem. - mosolygott.
- Megölelnél? - kérdeztem félve.
- Gyere ide! - felállított és magához húzott.
Nem tartott sokáig, ugyanis valaki szabályosan berontott a szobába. Nem nehéz kitalálni, hogy ki volt az.
- Bocs, azt hittem nem vagy itthon.
- Hát láthatod, hogy mégis. - felelt kicsit flegmán Niall.
- Elkérhetném a laptopodat? Az enyém kinyiffant. - viccelődött a hívatlan vendég.
- Tessék. Vigyed! - átadta Neki a szöszi, majd kitessékelte a szobából.
Éreztem magamon a pillantását, de nem néztem rá.
- Látod, mondtam, hogy nem engem választott volna. Nem bánkódott sokat, már biztos lenyomtak Sophiával pár menetet.
- Akkor meg sem érdemel igazán. Ne foglalkozz vele! Inkább hozok fel valami kaját, addig érezd otthon magad! - fogta magát és kiment.
Legszívesebben kifutottam volna a világból. De ehelyett csak hanyattvágódtam az ágyon és bámultam a plafont. Minden erőmmel azon voltam, hogy visszafogjam kitörni készülő könnyeimet. Annyira elmerültem gondolataimban, hogy észre sem vettem mikor Niall visszajött, csak arra eszméltem fel, hogy besüpped mellettem az ágy. Egy nagy tálca kajával kezében ült mellettem.
- Vegyél nyugodtan. - nyújtotta felém teleszájjal.
Én csak megráztam a fejem, nemleges választ adva ezzel.
Mikor befejezte az evést mellém feküdt és mellkasára húzott, majd a hátamat kezdte el simogatni. Ekkor kitört belőlem. Nem sírtam, zokogtam. Próbált csitítani, de próbálkozása kudarcba fulladt. Egyszerűen csak elegem volt mindenből.
Teljesen eláztattam szegénykém pólóját, de annyira kimerültem, hogy nem bírtam felkelni. Csak feküdtem ott, teljesen kikészülve. Nem tudtam aludni, de ahogy észrevettem, Niall már épp a bárányokat kergeti valahol. Leszálltam mellkasáról és az ágy másik oldalára feküdtem. Nem aludtam semmit, egész éjszaka csak bámultam az ablakon beszűrődő fényeket.
Mocorogni kezdett a mellettem fekvő szőkeség, ezért felültem az ágyon, de ő nem kelt fel, csak átfordult a másik oldalára. Gondoltam nem zavarom, átmentem a fürdőszobába és megkerestem a tegnapi ruháimat. Teljesen megszáradtak. Remek. Felöltöztem, majd a tükörhöz léptem, hogy rendbeszedjem magam. Ijesztő. Ez az, ami eszembe jutott, ahogy megpillantottam magam. Sokszor néztem már ki rosszul, de ennyire még sohasem. Megmostam az arcomat, majd visszasétáltam a szobába. Niall már épp készülődött.
- Jó reggelt! Hogy aludtál? - kérdezte kipihenten.
- Inkább hogy nem? - nevettem - Csak nézz rám!
- Akkor feküdj vissza és pihenj! - ajánlotta fel.
- Nem, köszi. Inkább hazamegyek. Már így is sokat segítettél.
- Hazaviszlek, de előbb megreggelizünk! - mondta, majd kilépett az ajtón.
Nem volt mit tennem, követtem őt, de teljesen elment az étvágyam, ahogy megláttam őket enyelegni.
- Ez meg mit keres itt már megint? - célzott rám Sophia.
Azt hittem neki megyek, de sikerült türtőztetnem magam. Éppen szólásra nyitottam a számat, de Niall megelőzött.
- Hozzám jött. Talán már ez is probléma? - szólt be neki.
- Ne beszélj így vele! - állt fel Liam az asztaltól.
- Ez az én házam is, és azt csinálok, amit akarok. Különben is, ő kezdte. - emelte fel a hangját Niall.
- Mondtam, hogy nem kellett volna idejönnöm. - szóltam közbe.
- Akkor jössz ide, amikor akarsz. - nézett rám Zayn.
- Úgy döntöttél elmész, akkor most minek vagy itt? - szólalt fel ismét Sophia.
Tudta, hogy Liam mellé áll, ezért volt nagy a szája.
- Nem hozzád jöttem! Miért kell itt pattogni? - kérdeztem idegesen.
- Talán fáj, hogy vesztettél? - nézett rám lekezelően.
- Nem, csak az fáj, hogy Liam még ezek után is melletted áll. De majd meglátjuk ki nevet a végén. - néztem a szemébe, majd megfordultam és elindultam ki az ajtón hazafelé.
2013. október 26., szombat
Part 13
Sziasztok, itt a következő rész :) A következő lesz a kedvencem, ami teljesen az én világomat fogja tükrözni, de előreláthatólag 2 részletben érkezik majd :) Na, de hogy ne rohanjunk annyira, itt a rész, jó olvasást!!
U.i.: Ne feledjétek a másik blogomat sem! Este jön az első rész! link
Adrii xx
- Igazán gyönyörű vagy ma. - mosolygott.
Hihetetlen, hogy még mindig zavarba tud hozni.
- Te pedig igazán kedves vagy ma, köszönöm. - mosolyogtam vissza.
- Nem is tudtam, hogy ennyire jól tudsz úszni. Fantasztikus voltál.
- Hát köszönöm. Ezt is. Egyébként ez olyan, mint mikor ti kiálltok énekelni. Olyankor elfelejtesz mindent és csak arra gondolsz, hogy meg kell csinálnod. Akár magad miatt, akár a többiek miatt. És igen, ez tényleg fantasztikus érzés. - áradoztam.
- Főleg, ha tehetséges vagy abban, amit csinálsz.
- Na igen. Ebben az egyben tényleg jó vagyok. És ezt most nem nagyképűségből mondom. - mosolyogtam zavartan.
- Nem, igazad van. Tényleg jó vagy. Komolyan. - nézett bele a szemembe.
- Köszi. - pirultam el már századjára - Szerintem menjünk vissza, már biztos hiányolnak minket. - próbáltam menteni a menthetőt.
- Persze menjünk. - mosolygott, majd maga elé engedett az ajtóban.
- Hát ti hol jártatok? - húzogatta a szemöldökét Louis.
- Csak átvettem a cipőmet. - mutattam le és otthagytam őket, nehogy mást is kérdezzen.
A többiek elég jó állapotban voltak már, hozzám képest, pedig én is ittam rendesen.
Néhány képet most is csináltam. Elég érdekesek lettek.
A fiúk már tüzet is gyújtottak, amitől nagyon hangulatos lett az éjszaka. A zenét kicsit halkabbra vettem, hogy tudjunk egy kicsit beszélgetni, ha már így összegyűltünk.
- Akkor most megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak Rebekának a nagyszerű teljesítményéért. - emelte fel poharát Lou, bár már nem nagyon bírt beszélni. - Igyunk rád. - nyújtotta felém poharát, hogy koccintsunk.
- Inkább én ragadom meg az alkalmat, hogy bocsánatot kérjek a kellemetlenségekért, amiket okoztam. - álltam fel és kezdtem el mondandómat - És igyunk inkább ránk, és hogy együtt vagyunk.
Koccintottunk, majd mindenki lehúzta az itókát, kivéve engem.
- Mi az Rebi? Nem ízlik? - viccelődött Niall.
- Nem tudom mi ez, de valami borzalmas. - röhögtem - Inkább hozok valami finomabbat.
Felálltam és az asztalon lévő piák között kezdtem válogatni.
- Újra dúl a love? - kérdezte Harry, aki az asztalnak támaszkodott, hogy el ne essen.
- Te hülye vagy! Liam Sophival jár még mindig és én örülök ennek. Csak megbeszéltük a dolgokat. - válaszoltam őszintén.
- Ha te mondod királylány.
- Mi ez a becézgetés? Jól érzed magad? - tettem homlokára a kezem.
- Soha jobban. Csak ma a medencében király voltál és ezért leszel mostantól királylány. - mosolygott.
- Ó, hát köszönöm. Ez kedves tőled. - mosolyogtam rá vissza.
- Ez a kedvenc zeném! - ordította el magát, majd felhangosította a zenét. Macklemore Thrift shop című száma ment. - Gyere velem táncolni! - húzott magával.
Hát táncnak nem nevezném azt, amit Harry csinált, de jól szórakoztam rajta. Egészen addig, amíg el nem esett és nem rántott le magával.
Én legalább puhára estem, de észrevettem, hogy nem a legjobb helyre térdepeltem.
- Ó, bocsánat Harry - próbáltam valahogy kimondani, de a röhögéstől nehezemre esett.
- Leszállnál rólam? - kérdezte ő is nevetve.
- Persze, amint sikerül felállnom. - ekkor már könnyezett a szemem.
Lassan legurultam róla és mellé feküdtem.
- Ez meg az én kedvenc zeném! - pattantam fel és felhúztam Harryt is - Most te jössz velem táncolni! (zene)
És ezek után csak az én zenéim mentek. Mint Demi - Heart attack vagy Selene - Come & get it.
Ránéztem a telefonomra, ami hajnali 2-t mutatott. Az emberek elfogytak körülöttem, egyedül Zayn volt itt, aki csak cigizni jött ki.
- Te nem mész aludni? - kérdezte.
- Még maradok egy kicsit.
- Oké, jó éjt. - majd bement.
- Neked is.
Leültem a hintaágyba és csak ültem. Legutóbbi emlékem, hogy már fekszem és valaki egy plédet terít rám, majd megpuszil.
Ezt az illatot még álmomban is felismerem...
U.i.: Ne feledjétek a másik blogomat sem! Este jön az első rész! link
Adrii xx
- Igazán gyönyörű vagy ma. - mosolygott.
Hihetetlen, hogy még mindig zavarba tud hozni.
- Te pedig igazán kedves vagy ma, köszönöm. - mosolyogtam vissza.
- Nem is tudtam, hogy ennyire jól tudsz úszni. Fantasztikus voltál.
- Hát köszönöm. Ezt is. Egyébként ez olyan, mint mikor ti kiálltok énekelni. Olyankor elfelejtesz mindent és csak arra gondolsz, hogy meg kell csinálnod. Akár magad miatt, akár a többiek miatt. És igen, ez tényleg fantasztikus érzés. - áradoztam.
- Főleg, ha tehetséges vagy abban, amit csinálsz.
- Na igen. Ebben az egyben tényleg jó vagyok. És ezt most nem nagyképűségből mondom. - mosolyogtam zavartan.
- Nem, igazad van. Tényleg jó vagy. Komolyan. - nézett bele a szemembe.
- Köszi. - pirultam el már századjára - Szerintem menjünk vissza, már biztos hiányolnak minket. - próbáltam menteni a menthetőt.
- Persze menjünk. - mosolygott, majd maga elé engedett az ajtóban.
- Hát ti hol jártatok? - húzogatta a szemöldökét Louis.
- Csak átvettem a cipőmet. - mutattam le és otthagytam őket, nehogy mást is kérdezzen.
A többiek elég jó állapotban voltak már, hozzám képest, pedig én is ittam rendesen.
Néhány képet most is csináltam. Elég érdekesek lettek.
A fiúk már tüzet is gyújtottak, amitől nagyon hangulatos lett az éjszaka. A zenét kicsit halkabbra vettem, hogy tudjunk egy kicsit beszélgetni, ha már így összegyűltünk.
- Akkor most megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak Rebekának a nagyszerű teljesítményéért. - emelte fel poharát Lou, bár már nem nagyon bírt beszélni. - Igyunk rád. - nyújtotta felém poharát, hogy koccintsunk.
- Inkább én ragadom meg az alkalmat, hogy bocsánatot kérjek a kellemetlenségekért, amiket okoztam. - álltam fel és kezdtem el mondandómat - És igyunk inkább ránk, és hogy együtt vagyunk.
Koccintottunk, majd mindenki lehúzta az itókát, kivéve engem.
- Mi az Rebi? Nem ízlik? - viccelődött Niall.
- Nem tudom mi ez, de valami borzalmas. - röhögtem - Inkább hozok valami finomabbat.
Felálltam és az asztalon lévő piák között kezdtem válogatni.
- Újra dúl a love? - kérdezte Harry, aki az asztalnak támaszkodott, hogy el ne essen.
- Te hülye vagy! Liam Sophival jár még mindig és én örülök ennek. Csak megbeszéltük a dolgokat. - válaszoltam őszintén.
- Ha te mondod királylány.
- Mi ez a becézgetés? Jól érzed magad? - tettem homlokára a kezem.
- Soha jobban. Csak ma a medencében király voltál és ezért leszel mostantól királylány. - mosolygott.
- Ó, hát köszönöm. Ez kedves tőled. - mosolyogtam rá vissza.
- Ez a kedvenc zeném! - ordította el magát, majd felhangosította a zenét. Macklemore Thrift shop című száma ment. - Gyere velem táncolni! - húzott magával.
Hát táncnak nem nevezném azt, amit Harry csinált, de jól szórakoztam rajta. Egészen addig, amíg el nem esett és nem rántott le magával.
Én legalább puhára estem, de észrevettem, hogy nem a legjobb helyre térdepeltem.
- Ó, bocsánat Harry - próbáltam valahogy kimondani, de a röhögéstől nehezemre esett.
- Leszállnál rólam? - kérdezte ő is nevetve.
- Persze, amint sikerül felállnom. - ekkor már könnyezett a szemem.
Lassan legurultam róla és mellé feküdtem.
- Ez meg az én kedvenc zeném! - pattantam fel és felhúztam Harryt is - Most te jössz velem táncolni! (zene)
És ezek után csak az én zenéim mentek. Mint Demi - Heart attack vagy Selene - Come & get it.
Ránéztem a telefonomra, ami hajnali 2-t mutatott. Az emberek elfogytak körülöttem, egyedül Zayn volt itt, aki csak cigizni jött ki.
- Te nem mész aludni? - kérdezte.
- Még maradok egy kicsit.
- Oké, jó éjt. - majd bement.
- Neked is.
Leültem a hintaágyba és csak ültem. Legutóbbi emlékem, hogy már fekszem és valaki egy plédet terít rám, majd megpuszil.
Ezt az illatot még álmomban is felismerem...
2013. október 20., vasárnap
Part 12
Sziasztok, megjöttem az ígért résszel :) Remélem tetszeni fog és kapok néhány komit :$ Ne feledjétek a másik blogomat sem, bár még csak a prológus van fent, de feliratkozni ér!! :) Na jó olvasást :)
Következő rész: a zh-im miatt nem tudom, hogy haladok, de igyekszem sietni :)
Adrii xx
Mikor hazaértem egyből a ruháim közt kezdtem el keresgélni. Most sokkal kihívóbban próbáltam felöltözni. Ma nem érdekel semmi. (Sky is the limit tonight)
Felöltöztem, a hajamat összefogtam és a sminkem is erősebb lett a megszokottnál.
Taxit hívtam, hiszen ebben a ruhában mégsem sétálhatom át fél Londont.
9 előtt 10 perccel már oda is értem hozzájuk. Becsengettem, de senki nem nyitott ajtót, így kinyitottam és beléptem.
- Hahó! - szóltam be.
- A nappaliban vagyunk. - hangzott a válasz.
- Hűha, te aztán kitettél magadért. Csinos vagy. - szólalt meg Perrie, aki Zayn ölében ült.
- Akkor kezdődhet a buli! - kiáltottam el magam.
Mindenki meglepődött, hogy én ilyet is tudok.
- Mi van? Pörgök, mint állat. - röhögtem.
- Jól van kezdjük, de menjünk ki inkább a kertbe! - javasolta Louis, és ő volt az első, aki kint termett.
Mindenki követte őt, de én csak álltam egy helyben.
- Na mi az? Mégsem jössz? - nevetett fel Zayn.
- De, azonnal. - mosolyogtam - Ööö, Zayn! - szólítottam meg.
- A szobájában van. - válaszolt a fel nem tett kérdésemre.
Nem is kellett több, elindultam hát a jól ismert szoba felé. Bekopogtam, de csak annyit hallottam ,hogy "mondtam már, hogy nem megyek", így hát benyitottam.
- De én azért bejöhetek, nem? - léptem be és becsuktam magam mögött az ajtót.
- Persze, gyere. - ült fel az ágyon.
- Te miért nem jössz bulizni? - kérdeztem tőle.
- Nincs sok kedvem. - válaszolt unottan.
- Figyelj! Én tudom, hogy sajnálod azt a dolgot, amire nem is emlékszel, hogy megtörtént, - néztem a szemébe mosolyogva - de mi lenne, ha elfelejtenénk és új lappal kezdenénk? - nyújtottam felé a kezemet - Barátok?!
- Barátok! - ráztunk kezet.
- Most pedig hívd át Sophit, biztos vagyok benne, hogy ő is szívesen bulizna most egy jót. - mosolyogtam rá.
- Komolyan? - nézett rám hitetlenkedve.
- Persze, ha már mindenki itt van, ne maradjon ki ő sem. - álltam fel és kisétáltam a szobából.
Sokkal jobban érzem magam.
Kimentem a többiekhez, akik már javában szórakoztak. Zayn Perrievel táncolt és ahogy meglátott, kérdőn nézett rám. Én ezt elintéztem egy mosollyal, majd felvettem egy pohár valamit és belekortyoltam. Borzalmas íze volt, ezért vissza is raktam oda, ahonnan elvettem.
Kb. 10 perc múlva megérkezett Sophia is Liam kezét fogva. Gondoltam bunkóság lenne nem köszönni, ezért hát oda is mentem hozzájuk.
- Szia! Örülök, hogy eljöttél. Legalább Liam sem kuksol egész este a szobájában. Érezd jól magad! - mosolyogtam a lányra, majd megöleltem.
- Szia! Én örülök a meghívásnak és egyébként gratulálok. - mosolygott ő is.
Hát ezek után nem sokat beszélgettünk. Én elvoltam azzal, hogy táncoljak és egy kicsit elengedjem magam, a többiek pedig, hát nem tudom... elvoltak. Készítettem egy pár fotót sunyiban, csak úgy emlékképpen.
Amikor már végképp úgy éreztem, hogy nem bírok állni, bementem a nappaliba, hogy átvegyem kényelmes Converse cipőmet.
Talán túl nagy lendülettel álltam fel és fordultam meg, ugyanis beleütköztem valakibe. Kitaláljátok ki volt az? Hát persze, hogy Liam.
Csak álltunk ott szemtől szembe. Az idilli csendet Ő törte meg:
Következő rész: a zh-im miatt nem tudom, hogy haladok, de igyekszem sietni :)
Adrii xx
Mikor hazaértem egyből a ruháim közt kezdtem el keresgélni. Most sokkal kihívóbban próbáltam felöltözni. Ma nem érdekel semmi. (Sky is the limit tonight)
Felöltöztem, a hajamat összefogtam és a sminkem is erősebb lett a megszokottnál.
Taxit hívtam, hiszen ebben a ruhában mégsem sétálhatom át fél Londont.
9 előtt 10 perccel már oda is értem hozzájuk. Becsengettem, de senki nem nyitott ajtót, így kinyitottam és beléptem.
- Hahó! - szóltam be.
- A nappaliban vagyunk. - hangzott a válasz.
- Hűha, te aztán kitettél magadért. Csinos vagy. - szólalt meg Perrie, aki Zayn ölében ült.
- Akkor kezdődhet a buli! - kiáltottam el magam.
Mindenki meglepődött, hogy én ilyet is tudok.
- Mi van? Pörgök, mint állat. - röhögtem.
- Jól van kezdjük, de menjünk ki inkább a kertbe! - javasolta Louis, és ő volt az első, aki kint termett.
Mindenki követte őt, de én csak álltam egy helyben.
- Na mi az? Mégsem jössz? - nevetett fel Zayn.
- De, azonnal. - mosolyogtam - Ööö, Zayn! - szólítottam meg.
- A szobájában van. - válaszolt a fel nem tett kérdésemre.
Nem is kellett több, elindultam hát a jól ismert szoba felé. Bekopogtam, de csak annyit hallottam ,hogy "mondtam már, hogy nem megyek", így hát benyitottam.
- De én azért bejöhetek, nem? - léptem be és becsuktam magam mögött az ajtót.
- Persze, gyere. - ült fel az ágyon.
- Te miért nem jössz bulizni? - kérdeztem tőle.
- Nincs sok kedvem. - válaszolt unottan.
- Figyelj! Én tudom, hogy sajnálod azt a dolgot, amire nem is emlékszel, hogy megtörtént, - néztem a szemébe mosolyogva - de mi lenne, ha elfelejtenénk és új lappal kezdenénk? - nyújtottam felé a kezemet - Barátok?!
- Barátok! - ráztunk kezet.
- Most pedig hívd át Sophit, biztos vagyok benne, hogy ő is szívesen bulizna most egy jót. - mosolyogtam rá.
- Komolyan? - nézett rám hitetlenkedve.
- Persze, ha már mindenki itt van, ne maradjon ki ő sem. - álltam fel és kisétáltam a szobából.
Sokkal jobban érzem magam.
Kimentem a többiekhez, akik már javában szórakoztak. Zayn Perrievel táncolt és ahogy meglátott, kérdőn nézett rám. Én ezt elintéztem egy mosollyal, majd felvettem egy pohár valamit és belekortyoltam. Borzalmas íze volt, ezért vissza is raktam oda, ahonnan elvettem.
Kb. 10 perc múlva megérkezett Sophia is Liam kezét fogva. Gondoltam bunkóság lenne nem köszönni, ezért hát oda is mentem hozzájuk.
- Szia! Örülök, hogy eljöttél. Legalább Liam sem kuksol egész este a szobájában. Érezd jól magad! - mosolyogtam a lányra, majd megöleltem.
- Szia! Én örülök a meghívásnak és egyébként gratulálok. - mosolygott ő is.
Hát ezek után nem sokat beszélgettünk. Én elvoltam azzal, hogy táncoljak és egy kicsit elengedjem magam, a többiek pedig, hát nem tudom... elvoltak. Készítettem egy pár fotót sunyiban, csak úgy emlékképpen.
Amikor már végképp úgy éreztem, hogy nem bírok állni, bementem a nappaliba, hogy átvegyem kényelmes Converse cipőmet.
Talán túl nagy lendülettel álltam fel és fordultam meg, ugyanis beleütköztem valakibe. Kitaláljátok ki volt az? Hát persze, hogy Liam.
Csak álltunk ott szemtől szembe. Az idilli csendet Ő törte meg:
2013. október 14., hétfő
Part 11
Hát sziasztok :) Megérkeztem a résszel, ami nem lett a legjobb, de remélem vannak még, akik olvassák. :)
Következő rész: hétvégére várható :)
Adrii xx
Nem akartam sírni és igazából nem is tudtam. Dühös voltam. Nem hazafelé indultam, hanem inkább a parkba. Leültem a kis tó partjára és csak bámultam magam elé. Nem gondolkodtam, csak néztem ki a fejemből.
Már sötétedett és kicsit fáztam is, ezért hazaindultam.
A következő két napom szinte csak az edzésekkel telt. Kedden verseny és köztudott, hogy egy versenyhez összeszedettnek kell lenni és sok odafigyelést igényel.
A hétfőt megkaptuk pihenőnapnak, de én inkább elmentem edzeni. Futottam egy kicsit, majd meglátogattam az uszodát is.
Menni fog! Ezért jöttem vissza, és nem azért, hogy egy popsztár elrontson mindent.
Kedd reggel van. Az izgalomtól most sem tudtam tovább aludni 7 óránál, pedig rám fért volna.
Délután 2-kor kerülök sorra, de még előtte megbeszélés és bemelegítés. 11-re kell mennem, tehát még van kb. 3 órám, hogy mentálisan felkészüljek. Ettem egy keveset, felöltöztem, majd elpakoltam mindent, amire szükségem lehet és elindultam.
Londonhoz képest nagyon szép idő volt.
Mikor a helyszínre értem már nagy volt a tömeg a lelátókon.
Josh és a többiek is ott voltak már. Bementem az öltözőmbe és átöltöztem. A 4-es pálya lesz az enyém. Ez már egy jó jel, így mindenkit szemmel tarthatok. Tudom, hogy nem kell elsőként fordulnom. A tehetségem a hajrázásban van. Utolsó 50 m-en képes vagyok akár a 6. helyről is nyerni, ha... Nos igen, ha teljesen rendben vagyok és koncentrálok. Ez az, ami ma hiányzik. És egy kis támogatás. Persze a csapat itt van és mind drukkolnak nekem, de az nem ugyanaz, mintha a barátaid a lelátón szurkolnak.
Eljött az idő. Az idő, amikor beszólítanak és mindenki megtapsol.
Odasétáltam a rajtkő mellé és automatikusan szétnéztem a lelátón. És ekkor megpillantottam őket. Mindenki eljött. MINDENKI.
Meg kell nyernem. Már csak miattuk is.
A pillanat, amikor beugrasz a medencébe és elönt az adrenalin, elszáll minden félelmed, na az felbecsülhetetlen. Amikor tudod, hogy csak azért jöttek el, hogy bátorítsanak és éreztessék, hogy nem vagy egyedül. Ezekért a pillanatokért érdemes élni...
Az utolsó hossz következik. Most kell beleadnom mindent. Hárman vannak előttem, de ők mind legyőzhetők. Most kell megmutatnom, miért vagyok itt.
Két század másodperc. Ennyi is elég, hogy lecsússz az élről. Ám ez a kis idő most kivételesen az én előnyöm volt. Nyertem. Anglia legjobb és legtapasztaltabb úszói között egy magyar lány. Csodálatos érzés. Kiszálltam a medencéből, gratuláltam a többieknek, majd bevonultam az öltözőmbe zuhanyozni és átöltözni. 10 perc alatt kész voltam már csak a hajamat kellett megszárítani, amikor kopogtak.
- Gyere be! - szóltam ki boldogan.
Ekkor megjelent El az ajtóban, nyomában a többiekkel.
- Annyira jó voltál - ugrott a nyakamba barátnőm és megölelt.
- Köszönöm, de ti mit kerestek itt? - néztem rájuk értetlenül.
- Hát a barátunknak nagy szüksége volt a támogatásra. Nem igaz? - szólt komoly hangon Louis.
- De honnan tudtátok, hogy ma van? - folytattam a kérdezősködést, mivel egyikőjüknek sem árultam el az időpontot.
- Hát tudunk olvasni a plakátokról. - nevetett fel Niall.
- Az igaz. - nevettem én is - Köszönöm, hogy eljöttetek. Nagyon sokat jelent. - mondtam, majd mindenkit megöleltem.
Csak Liam állt a háttérben bűnbánó arccal. Odamentem hozzá is és megöleltem. Nagyon jól esett és nem tudom meddig voltunk úgy, de Harry köhintése rántott vissza a jelenbe.
- Akkor ma bulizunk! - csapta össze kezeit Zayn.
- Akkor menjünk, mert még elő kell készülni! - szólalt fel Harry.
- És hova megyünk? - kérdeztem teljesen felpörögve.
- Hozzánk! Legalább nem zavar senki. - válaszolt Niall.
- Ez remek, de még meg kell szárítanom a hajam. 9-re elég, ha átmegyek nem?
- Tökéletes. Akkor várunk. - kacsintott Zayn, majd maga elé engedve a többieket, becsukta az ajtót.
Azt hiszem jó kis este elé nézünk.
Következő rész: hétvégére várható :)
Adrii xx
Nem akartam sírni és igazából nem is tudtam. Dühös voltam. Nem hazafelé indultam, hanem inkább a parkba. Leültem a kis tó partjára és csak bámultam magam elé. Nem gondolkodtam, csak néztem ki a fejemből.
Már sötétedett és kicsit fáztam is, ezért hazaindultam.
A következő két napom szinte csak az edzésekkel telt. Kedden verseny és köztudott, hogy egy versenyhez összeszedettnek kell lenni és sok odafigyelést igényel.
A hétfőt megkaptuk pihenőnapnak, de én inkább elmentem edzeni. Futottam egy kicsit, majd meglátogattam az uszodát is.
Menni fog! Ezért jöttem vissza, és nem azért, hogy egy popsztár elrontson mindent.
Kedd reggel van. Az izgalomtól most sem tudtam tovább aludni 7 óránál, pedig rám fért volna.
Délután 2-kor kerülök sorra, de még előtte megbeszélés és bemelegítés. 11-re kell mennem, tehát még van kb. 3 órám, hogy mentálisan felkészüljek. Ettem egy keveset, felöltöztem, majd elpakoltam mindent, amire szükségem lehet és elindultam.
Londonhoz képest nagyon szép idő volt.
Mikor a helyszínre értem már nagy volt a tömeg a lelátókon.
Josh és a többiek is ott voltak már. Bementem az öltözőmbe és átöltöztem. A 4-es pálya lesz az enyém. Ez már egy jó jel, így mindenkit szemmel tarthatok. Tudom, hogy nem kell elsőként fordulnom. A tehetségem a hajrázásban van. Utolsó 50 m-en képes vagyok akár a 6. helyről is nyerni, ha... Nos igen, ha teljesen rendben vagyok és koncentrálok. Ez az, ami ma hiányzik. És egy kis támogatás. Persze a csapat itt van és mind drukkolnak nekem, de az nem ugyanaz, mintha a barátaid a lelátón szurkolnak.
Eljött az idő. Az idő, amikor beszólítanak és mindenki megtapsol.
Odasétáltam a rajtkő mellé és automatikusan szétnéztem a lelátón. És ekkor megpillantottam őket. Mindenki eljött. MINDENKI.
Meg kell nyernem. Már csak miattuk is.
A pillanat, amikor beugrasz a medencébe és elönt az adrenalin, elszáll minden félelmed, na az felbecsülhetetlen. Amikor tudod, hogy csak azért jöttek el, hogy bátorítsanak és éreztessék, hogy nem vagy egyedül. Ezekért a pillanatokért érdemes élni...
Az utolsó hossz következik. Most kell beleadnom mindent. Hárman vannak előttem, de ők mind legyőzhetők. Most kell megmutatnom, miért vagyok itt.
Két század másodperc. Ennyi is elég, hogy lecsússz az élről. Ám ez a kis idő most kivételesen az én előnyöm volt. Nyertem. Anglia legjobb és legtapasztaltabb úszói között egy magyar lány. Csodálatos érzés. Kiszálltam a medencéből, gratuláltam a többieknek, majd bevonultam az öltözőmbe zuhanyozni és átöltözni. 10 perc alatt kész voltam már csak a hajamat kellett megszárítani, amikor kopogtak.
- Gyere be! - szóltam ki boldogan.
Ekkor megjelent El az ajtóban, nyomában a többiekkel.
- Annyira jó voltál - ugrott a nyakamba barátnőm és megölelt.
- Köszönöm, de ti mit kerestek itt? - néztem rájuk értetlenül.
- Hát a barátunknak nagy szüksége volt a támogatásra. Nem igaz? - szólt komoly hangon Louis.
- De honnan tudtátok, hogy ma van? - folytattam a kérdezősködést, mivel egyikőjüknek sem árultam el az időpontot.
- Hát tudunk olvasni a plakátokról. - nevetett fel Niall.
- Az igaz. - nevettem én is - Köszönöm, hogy eljöttetek. Nagyon sokat jelent. - mondtam, majd mindenkit megöleltem.
Csak Liam állt a háttérben bűnbánó arccal. Odamentem hozzá is és megöleltem. Nagyon jól esett és nem tudom meddig voltunk úgy, de Harry köhintése rántott vissza a jelenbe.
- Akkor ma bulizunk! - csapta össze kezeit Zayn.
- Akkor menjünk, mert még elő kell készülni! - szólalt fel Harry.
- És hova megyünk? - kérdeztem teljesen felpörögve.
- Hozzánk! Legalább nem zavar senki. - válaszolt Niall.
- Ez remek, de még meg kell szárítanom a hajam. 9-re elég, ha átmegyek nem?
- Tökéletes. Akkor várunk. - kacsintott Zayn, majd maga elé engedve a többieket, becsukta az ajtót.
Azt hiszem jó kis este elé nézünk.
2013. október 4., péntek
Part 10
Sziasztok :) Hát az elkövetkezőkben nem tudom mennyi időm lesz írni, de amikor ráérek hozni fogok részeket. Ezt a részt csak azért teszem fel, mert megígértem. A hétvégén esküvőn leszek és nem akartam egy újabb hetet várni vele, szóval a fáradtságom és kimerültségem ellenére itt az új rész!! Remélem tetszeni fog!! Hamarosan megnyitja kapuit az új blogom is, aminek a linkjét ki fogom tenni ide. Na de ne siessünk annyira előre, jó olvasást ^^
Adrii xx
Pont erre a reakcióra számítottam. Egyszerre volt meglepődött és boldog.
- Rebi, hát te meg... Ó te jó ég... Örülök, hogy itt vagy. - dadogott és le sem tagadhatta, hogy zavarban volt.
- Igen én is, de ha netalán zavarnék szólj nyugodtan, és elmegyek.
- Ne hülyéskedj! Érezd jól magad! - mondta, majd otthagyott egyedül.
Hát egy ölelés azért jól esett volna.
A nappaliban és a kertben már nagy buli volt. Én meg ott álltam egyedül, pár üveg piával körülvéve. Felkaptam egyet meg egy poharat, aztán kimentem a kertnek azon részébe, ahol nem volt senki. Kibontottam az üveget és csak ittam és ittam. Nem tudom mi volt benne, de egész finom volt. Hát nem sok maradt már benne, amikor úgy éreztem eléggé feloldódtam ahhoz, hogy végre én is bulizzak. Józannak éppen nem mondtam volna magam, de azért még tudtam járni és értelmesen beszélni.
- Eleanor! - kiáltottam el magam, ahogy megláttam barátnőmet.
- Te hol voltál eddig? Egyedül ittál?
- Hátul voltam, hogy oldjam a feszültséget. - röhögtem - Na most beszélnem kell Liammel. - és azzal a lendülettel otthagytam.
Valójában nem is akartam beszélni Liammel, csak a pia.
Megláttam Őt, épp a pultnál töltött magának valamit és ahogy elnéztem Ő sem éppen volt józan. Odasétáltam mellé és csak néztem. Ahogy néztem észrevette, majd elkezdett a folyosó felé húzni.
- Tényleg miattam mentél el? - kérdezte váratlanul.
- Nem tudom honnan vetted ezt, de nem. - válaszoltam higgadtan.
- És miattam jöttél vissza?
- Nem, Nem miattad. Az úszás miatt. - kezdtem egyre dühösebb lenni.
- Pedig azt hittem azért jöttél ide, mert látni akarsz. - szerintem élvezte ezt a helyzetet.
- Azért jöttem ide, mert Zayn meghívott. Hidd el, nem saját akaratomból vagyok itt, semmi kedvem sincs 3. személy lenni a gyönyörű kapcsolatodban. Nem engem választottál és azt hiszed visszajövök hozzád?!
- Kíváncsi vagy miért Sophit választottam? - kérdezte.
- Nem különösebben.
- Mert régebb óta ismerem, mint téged. Mindent tudok róla, míg te inkább Zaynnek meséltél magadról és nem nekem. De nem baj, mert boldog vagyok a gyönyörű és okos barátnőmmel és nem hiányzol az életemből.
- Mégis magadat hibáztattad, amiért hazamentem.
- Mert egy pillanatig lelkiismeret-furdalásom volt és megsajnáltalak. Nem is kellett volna visszajönnöd, csak mindent elrontasz.
Ez volt az utolsó mondata, amit meghallgattam.
Visszarohantam a nappaliba, felvettem a táskámat és kirontottam az ajtón.
Nem hiszem el. Miért jöttem vissza? Hogy lehettem ennyire hülye?
Hazaértem, berohantam a szobámba és sírtam. Tényleg szerencsétlen vagyok. Egy hülye, béna liba. Hogy is gondoltam? Visszajövök, Liam meglát és dobja a csinos barátnőjét és helyette engem választ? Egy hatalmas csődtömeg. Ez vagyok én.
Az utóbbi időben nem volt ilyen, de most szó szerint álomba sírtam magam.
Mikor felkeltem meg akartam nézni az időt, de a telefonomat sehol sem találtam. Hát már csak ez kellet. Otthagytam. Felöltöztem, elkészültem és visszaindultam a tegnapi helyszínre abban reménykedvem, hogy már lesz fent valaki.
Mikor odaértem, becsöngettem. Harry nyitott ajtót. Elég fittnek tűnt.
- Szia! - köszönt mosolyogva.
- Szia! Bocsi ha felébresztettelek, csak nem találom a telefonom. Nem maradt itt véletlenül? - kérdeztem reménykedve.
- Gyere nézzük meg! - hívott be - Tegnap hamar leléptél. Kerestünk, de nem találtunk. - kezdte el mondandóját.
- Igen, kicsit sokat ittam és nem akartam hülyeséget csinálni. - próbáltam meg mosolyogni - Áá, megtaláltam! - mutattam fel a készüléket - Kaphatnék egy pohár vizet?
- Jól vagy? Kicsit elsápadtál. - aggódott, majd leültetett egy székre.
- Csak kicsit megszédültem. Tudod, másnaposság. - vettem humorosan.
- Tessék, itt a víz!
- Köszönöm. - ahogy ezt kimondtam, megjelent Liam és Niall szinte egyszerre. - Akkor én most megyek. Sziasztok! - álltam fel és elindultam az ajtó felé, de Ő utánam szólt.
- Nagyon cuki volt az ajándék, köszönöm. - mondta aranyosan.
Valószínűleg nem emlékszik a tegnapira.
- Ennek örülök. - mondtam flegmán.
- Most haragszol rám? Vagy mi a fene bajod van? - háborodott fel.
- Ugyan miért haragudnék? Tegnap nem mondtál semmit, amivel megaláztál vagy megbántottál volna, ugye?! - mondtam könnyes szemekkel.
- Ezt meg hogy érted? - értetlenkedett.
- Valószínűleg semmire sem emlékszel, de én soha nem fogom elfelejteni, amit tettél. - már majdnem kiabáltam.
Ekkor már Sophia, Zayn és Louis is kijöttek a szobájukból.
- Bármi volt az, nagyon sajnálom. - tette vállamra a kezét és a szemembe nézett.
- Igen, persze hogy sajnálod. Hát tudod, én is. Bocs, hogy visszajöttem és elrontottam mindent. - mondtam, majd megfordultam és kiléptem az ajtón.
Adrii xx
Pont erre a reakcióra számítottam. Egyszerre volt meglepődött és boldog.
- Rebi, hát te meg... Ó te jó ég... Örülök, hogy itt vagy. - dadogott és le sem tagadhatta, hogy zavarban volt.
- Igen én is, de ha netalán zavarnék szólj nyugodtan, és elmegyek.
- Ne hülyéskedj! Érezd jól magad! - mondta, majd otthagyott egyedül.
Hát egy ölelés azért jól esett volna.
A nappaliban és a kertben már nagy buli volt. Én meg ott álltam egyedül, pár üveg piával körülvéve. Felkaptam egyet meg egy poharat, aztán kimentem a kertnek azon részébe, ahol nem volt senki. Kibontottam az üveget és csak ittam és ittam. Nem tudom mi volt benne, de egész finom volt. Hát nem sok maradt már benne, amikor úgy éreztem eléggé feloldódtam ahhoz, hogy végre én is bulizzak. Józannak éppen nem mondtam volna magam, de azért még tudtam járni és értelmesen beszélni.
- Eleanor! - kiáltottam el magam, ahogy megláttam barátnőmet.
- Te hol voltál eddig? Egyedül ittál?
- Hátul voltam, hogy oldjam a feszültséget. - röhögtem - Na most beszélnem kell Liammel. - és azzal a lendülettel otthagytam.
Valójában nem is akartam beszélni Liammel, csak a pia.
Megláttam Őt, épp a pultnál töltött magának valamit és ahogy elnéztem Ő sem éppen volt józan. Odasétáltam mellé és csak néztem. Ahogy néztem észrevette, majd elkezdett a folyosó felé húzni.
- Tényleg miattam mentél el? - kérdezte váratlanul.
- Nem tudom honnan vetted ezt, de nem. - válaszoltam higgadtan.
- És miattam jöttél vissza?
- Nem, Nem miattad. Az úszás miatt. - kezdtem egyre dühösebb lenni.
- Pedig azt hittem azért jöttél ide, mert látni akarsz. - szerintem élvezte ezt a helyzetet.
- Azért jöttem ide, mert Zayn meghívott. Hidd el, nem saját akaratomból vagyok itt, semmi kedvem sincs 3. személy lenni a gyönyörű kapcsolatodban. Nem engem választottál és azt hiszed visszajövök hozzád?!
- Kíváncsi vagy miért Sophit választottam? - kérdezte.
- Nem különösebben.
- Mert régebb óta ismerem, mint téged. Mindent tudok róla, míg te inkább Zaynnek meséltél magadról és nem nekem. De nem baj, mert boldog vagyok a gyönyörű és okos barátnőmmel és nem hiányzol az életemből.
- Mégis magadat hibáztattad, amiért hazamentem.
- Mert egy pillanatig lelkiismeret-furdalásom volt és megsajnáltalak. Nem is kellett volna visszajönnöd, csak mindent elrontasz.
Ez volt az utolsó mondata, amit meghallgattam.
Visszarohantam a nappaliba, felvettem a táskámat és kirontottam az ajtón.
Nem hiszem el. Miért jöttem vissza? Hogy lehettem ennyire hülye?
Hazaértem, berohantam a szobámba és sírtam. Tényleg szerencsétlen vagyok. Egy hülye, béna liba. Hogy is gondoltam? Visszajövök, Liam meglát és dobja a csinos barátnőjét és helyette engem választ? Egy hatalmas csődtömeg. Ez vagyok én.
Az utóbbi időben nem volt ilyen, de most szó szerint álomba sírtam magam.
Mikor felkeltem meg akartam nézni az időt, de a telefonomat sehol sem találtam. Hát már csak ez kellet. Otthagytam. Felöltöztem, elkészültem és visszaindultam a tegnapi helyszínre abban reménykedvem, hogy már lesz fent valaki.
Mikor odaértem, becsöngettem. Harry nyitott ajtót. Elég fittnek tűnt.
- Szia! - köszönt mosolyogva.
- Szia! Bocsi ha felébresztettelek, csak nem találom a telefonom. Nem maradt itt véletlenül? - kérdeztem reménykedve.
- Gyere nézzük meg! - hívott be - Tegnap hamar leléptél. Kerestünk, de nem találtunk. - kezdte el mondandóját.
- Igen, kicsit sokat ittam és nem akartam hülyeséget csinálni. - próbáltam meg mosolyogni - Áá, megtaláltam! - mutattam fel a készüléket - Kaphatnék egy pohár vizet?
- Jól vagy? Kicsit elsápadtál. - aggódott, majd leültetett egy székre.
- Csak kicsit megszédültem. Tudod, másnaposság. - vettem humorosan.
- Tessék, itt a víz!
- Köszönöm. - ahogy ezt kimondtam, megjelent Liam és Niall szinte egyszerre. - Akkor én most megyek. Sziasztok! - álltam fel és elindultam az ajtó felé, de Ő utánam szólt.
- Nagyon cuki volt az ajándék, köszönöm. - mondta aranyosan.
Valószínűleg nem emlékszik a tegnapira.
- Ennek örülök. - mondtam flegmán.
- Most haragszol rám? Vagy mi a fene bajod van? - háborodott fel.
- Ugyan miért haragudnék? Tegnap nem mondtál semmit, amivel megaláztál vagy megbántottál volna, ugye?! - mondtam könnyes szemekkel.
- Ezt meg hogy érted? - értetlenkedett.
- Valószínűleg semmire sem emlékszel, de én soha nem fogom elfelejteni, amit tettél. - már majdnem kiabáltam.
Ekkor már Sophia, Zayn és Louis is kijöttek a szobájukból.
- Bármi volt az, nagyon sajnálom. - tette vállamra a kezét és a szemembe nézett.
- Igen, persze hogy sajnálod. Hát tudod, én is. Bocs, hogy visszajöttem és elrontottam mindent. - mondtam, majd megfordultam és kiléptem az ajtón.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)