Part 14

Sziasztok :) Itt is a következő rész, remélem tetszeni fog :3 Extrahosszú lett és remélem ezért kapok néhány komit :) Már a múltkor mondtam, hogy ez a kedvenc részem, és talán ezt volt a legkönnyebb megírnom. Jó olvasást!! 
Következő rész: Legalább 2 komi után :)

Adrii xx

Reggel suttogásra ébredtem, ami a konyhából jött. Tehát a nappaliban vagyok. Csakis Liam lehetett az, aki behozott, hiszen éreztem az illatát.
Kikászálódtam az ágyból és a konyhába mentem.
- Jó reggelt! - köszöntöttem Niallt, Liamet, Louist, Elt és Perriet.
- Neked is! - mondták egyszerre.
- Miért aludtál a kanapén? - kérdezett rá Niall a számomra is megválaszolatlan tényre.
- Nem tudom, gondolom a szobáig már nem tudtam elmenni. - mosolyogtam és közben Rá pillantottam, aki bele volt merülve a pohár vizsgálatába.
Kimentem a mosdóba és akkor láttam, hogy Sophia nem Liam szobájából jött ki, hanem a vendégszobából.
Talán összevesztek? És ez most jó vagy rossz nekem? Azt hiszem vár rám egy beszélgetés.
Mikor visszamentem már mindenki ott volt, ám felettébb feszült volt a légkör. Mindenki csak ült csendben és bámulta a másikat.
- Srácok, köszönöm a bulit, nagyon jó volt, de most megyek és kialszom magam rendesen. Az a kanapé nagyon kényelmetlen. - nevettem fel és próbáltam oldani a hangulatot, hát kevés sikerrel - Sziasztok!
- Szia! - hallottam az egybecsengő köszönést.
Még egy utolsó "még beszélünk" pillantást küldtem Liamnek, majd kiléptem az ajtón.
Hazafelé azon gondolkodtam, hogy mi van, ha tényleg összevesztek, miattam?
Otthonomba belépve első dolgom volt, hogy átöltözzek és lemossam a sminkemet. Kicsit éhes is voltam, de annál inkább álmos. Lefeküdtem és azonnal el is aludtam.
A telefonom csörgésére ébredtem. Liam neve állt a kijelzőn.
- Szia! - szóltam bele és meglepetésemre nem az Ő hangja köszönt vissza.
- Szia! - köszönt kicsit sem kedvesen - Holnap át tudsz jönni a 1D házba? Lenne egy kis megbeszélnivalónk.
- Persze, mikorra?
- Délután 2 körül, ha megfelel. - válaszolt még mindig ugyanabban a hangnemben.
- Ott leszek. Szia! - köszöntem el és meg sem várva válaszát kinyomtam a telefont.
Kicsit megrémisztett, de kíváncsi is voltam, miről lehet szó.
Már este 8 van és ma még nem ettem semmit, így hát átmentem a konyhába, hogy készítsek valamit.
Miután ez megvolt, és mivel egyáltalán nem voltam álmos, felmentem twiterre, hátha olvasok valami érdekeset. Nem így történt, így kiléptem és bekapcsoltam helyette a tv-t. Ott sem volt semmi jó, így a zenecsatornát választottam. Közben el is nyomott az álom és valamikor éjfél körül keltem fel, hogy kikapcsoljam.

Reggel felkeltem, reggeliztem, majd elindultam sétálni. Hamar elrepült az idő, dél lett mire hazaértem. Főztem valami ehetőt, ami ebben az esetben spagetti volt, és megebédeltem.
Elkészültem és elindultam a tegnap megbeszélt találkozóra. Amikor odaértem becsengettem. Sophia nyitott ajtót és ugyanazzal a flegma hanggal köszönt, mint tegnap a telefonba. Bementünk és Liam már ott ült a nappaliban.
- Szia! - köszöntem és leültem mellé az ágyra. - Nos miről lenne szó?
- Az a helyzet, hogy engem felettébb idegesít az, ahogy egymással viselkedtek. - vette át a szót "őfelsége" - Úgyhogy azt az elhatározást hoztam, hogy választanod kell! - nézett Liamre.
- Választanom? Ugye most csak viccelsz? - kérdezett vissza Liam zavarodottan.
- Nem, komolyan beszélek. Válassz: ő - bökött felém - vagy én.
- Szerintem nem kell választania, - szólaltam fel - én vagyok a nem kívánatos harmadik, majd én elmegyek.
- Helyes! - vágta rá kárörvendően Sophia.
- Nem! Nem helyes! - akadt ki Liam - Nem kérheted, hogy válasszak a barátom és a barátnőm közt.
- Semmi baj, Liam. Már megszoktam. Mindig én vagyok az örök harmadik, akármiről legyen szó. Úgyhogy most szépen felállok és kisétálok az ajtón, csak hogy mindenki boldog legyen. - utaltam a még mindig idegesítően mosolygó nőszemélyre.
Úgy tettem, ahogy mondtam. Kiléptem az ajtón és a park felé vettem az irányt. A rossz idő ellenére elég sokan voltak. Leültem a szokásos helyemre a tóhoz és megint a "Miért?"-ekre próbáltam választ találni. Miért teszi ezt Sophia? És miért van még mindig vele Liam? Miért nem velem van? Miért nem lehetek már végre egyszer én is boldog? És az utolsó: Miért ülök itt egyedül szakadó esőben?
Az időjárás is az én hangulatomat tükrözi úgy látszik.
Eléggé vizes voltam már ahhoz, hogy hazainduljak. A hajamból és a ruhámból is folyt a víz. Lassan sétáltam az utcán, hiszen nekem már mindegy volt. Több száz autó ment el mellettem, néhány le is csapott, de egyszer csak egy fekete Range Rover lassított le és egy kellemes hang csapta meg a fülem. Niall volt az:
- Rebi, gyere szállj be!
- De csurom vizes vagyok. Nem fogom eláztatni a kocsidat.
- Csak ülj be! - erősködött.
- Ha te mondod.
- Te meg hol jártál? - kérdezte visszafojtott nevetéssel.
- A parkban.
- Szakadó esőben?
- Még mikor eljöttem nem esett.
- És miért nem indultál vissza, mikor már láttad, hogy esni fog? - csipkelődött.
- Nem mindegy? Inkább az utat figyeld! - utasítottam, talán túlságosan barátságtalanul - Bocs, ne haragudj, nem akartam bunkó lenni, csak nagyon elegem van már. - bámultam ki az ablakon.
- Semmi baj. Sophia? - bár ez inkább volt kijelentés, mint kérdés.
- Miből gondolod?
- Talán nincs igazam? - kérdezett vissza, majd kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót.
- De. - vágtam rá azonnal - Niall, én ide nem megyek be. - néztem rá, amikor megláttam, hogy nem az én lakásom előtt állunk.
- Miért?
- Mert innen jöttem el. Nem fogok visszamenni. Inkább hazasétálok.
- Szó sem lehet róla. Felmegyünk a szobámba, átöltözöl, és ha elállt az eső, hazaviszlek.
- Hiába próbálkozok, igaz? - néztem szemeibe.
- Na befelé! - nyitotta ki a bejárati ajtót és maga elé engedett.
Szerencsére mindenki a szobájában volt, így ketten mi is észrevétlenül mentünk fel a lépcsőn.
- Szóval mit mondott az a nő, ami miatt így eláztattad magad? - kérdezte, miközben szekrényében kotorászott.
- Nem sok mindent. - intéztem el ennyivel.
- De most komolyan, nem akadtál ki csak úgy ok nélkül. - nézett a szemembe és pillantása szinte égetett.
- Átöltözhetnék előbb?
- Persze ott a fürdő és itt vannak a ruhák - nyújtotta át.
- Köszönöm - elvettem kezéből, majd a fürdőbe érve átvettem a száraz ruhákat.
Crazy Mofos, mosolyogtam, ahogy megláttam a pólót.
Mikor kiléptem, az ágyán ült és gondolom a válaszomra várt, mert ahogy meghallotta az ajtócsapódást rám kapta tekintetét.
- Szóval? - kérdezte elnyújtva az 'ó' betűt.
- Azt mondta Liamnek, hogy válasszon közte és köztem, mert nem bírja elviselni, ahogy Liammel bánunk egymással.
- Hát ez beteg. - röhögött fel.
- És én erre azt mondtam, hogy nem kell választania, majd én elmegyek.
- Te nagyon buta vagy! Meg sem adtad a lehetőséget Liamnek, hogy téged válasszon.
- Egyszer már döntött. A múltkor, amikor a versenyem volt, kibékültem vele, hátha rájön, hogy ő hozzám tartozik. Belefáradtam Niall. Én ezt már nem bírom, érted? Nem akarok mindig, minden kapcsolatban 3. személy lenni. Tudod mennyire fárasztó, hogy mindenkinek az érdekeit nézd, hogy másokat mindig magad elé helyezz? Olyan tanácsokat adok másoknak, amelyekkel rendbehozhatják az életüket. És tudod mi a legviccesebb? - néztem rá.
- Mi?
- Hogy sikerül. Nekik sikerül. De mi lesz az én életemmel? - már könnyes volt a szemem - De nem akarlak ilyenekkel fárasztani, biztos neked is megvan a magad baja.
- Minden rendben lesz. - nyugtatott meg, miközben a hátamat simogatta.
- Hányszor hallottam már ezt a mondatot. - mondtam cinikusan.
- De nem tőlem. - mosolygott.
- Megölelnél? - kérdeztem félve.
- Gyere ide! - felállított és magához húzott.
Nem tartott sokáig, ugyanis valaki szabályosan berontott a szobába. Nem nehéz kitalálni, hogy ki volt az.
- Bocs, azt hittem nem vagy itthon.
- Hát láthatod, hogy mégis. - felelt kicsit flegmán Niall.
- Elkérhetném a laptopodat? Az enyém kinyiffant. - viccelődött a hívatlan vendég.
- Tessék. Vigyed! - átadta Neki a szöszi, majd kitessékelte a szobából.
Éreztem magamon a pillantását, de nem néztem rá.
- Látod, mondtam, hogy nem engem választott volna. Nem bánkódott sokat, már biztos lenyomtak Sophiával pár menetet.
- Akkor meg sem érdemel igazán. Ne foglalkozz vele! Inkább hozok fel valami kaját, addig érezd otthon magad! - fogta magát és kiment.
Legszívesebben kifutottam volna a világból. De ehelyett csak hanyattvágódtam az ágyon és bámultam a plafont. Minden erőmmel azon voltam, hogy visszafogjam kitörni készülő könnyeimet. Annyira elmerültem gondolataimban, hogy észre sem vettem mikor Niall visszajött, csak arra eszméltem fel, hogy besüpped mellettem az ágy. Egy nagy tálca kajával kezében ült mellettem.
- Vegyél nyugodtan. - nyújtotta felém teleszájjal.
Én csak megráztam a fejem, nemleges választ adva ezzel.
Mikor befejezte az evést mellém feküdt és mellkasára húzott, majd a hátamat kezdte el simogatni. Ekkor kitört belőlem. Nem sírtam, zokogtam. Próbált csitítani, de próbálkozása kudarcba fulladt. Egyszerűen csak elegem volt mindenből.
Teljesen eláztattam szegénykém pólóját, de annyira kimerültem, hogy nem bírtam felkelni. Csak feküdtem ott, teljesen kikészülve. Nem tudtam aludni, de ahogy észrevettem, Niall már épp a bárányokat kergeti valahol. Leszálltam mellkasáról és az ágy másik oldalára feküdtem. Nem aludtam semmit, egész éjszaka csak bámultam az ablakon beszűrődő fényeket.
Mocorogni kezdett a mellettem fekvő szőkeség, ezért felültem az ágyon, de ő nem kelt fel, csak átfordult a másik oldalára. Gondoltam nem zavarom, átmentem a fürdőszobába és megkerestem a tegnapi ruháimat. Teljesen megszáradtak. Remek. Felöltöztem, majd a tükörhöz léptem, hogy rendbeszedjem magam. Ijesztő. Ez az, ami eszembe jutott, ahogy megpillantottam magam. Sokszor néztem már ki rosszul, de ennyire még sohasem. Megmostam az arcomat, majd visszasétáltam a szobába. Niall már épp készülődött.
- Jó reggelt! Hogy aludtál? - kérdezte kipihenten.
- Inkább hogy nem? - nevettem - Csak nézz rám!
- Akkor feküdj vissza és pihenj! - ajánlotta fel.
- Nem, köszi. Inkább hazamegyek. Már így is sokat segítettél.
- Hazaviszlek, de előbb megreggelizünk! - mondta, majd kilépett az ajtón.
Nem volt mit tennem, követtem őt, de teljesen elment az étvágyam, ahogy megláttam őket enyelegni.
- Ez meg mit keres itt már megint? - célzott rám Sophia.
Azt hittem neki megyek, de sikerült türtőztetnem magam. Éppen szólásra nyitottam a számat, de Niall megelőzött.
- Hozzám jött. Talán már ez is probléma? - szólt be neki.
- Ne beszélj így vele! - állt fel Liam az asztaltól.
- Ez az én házam is, és azt csinálok, amit akarok. Különben is, ő kezdte. - emelte fel a hangját Niall.
- Mondtam, hogy nem kellett volna idejönnöm. - szóltam közbe.
- Akkor jössz ide, amikor akarsz. - nézett rám Zayn.
- Úgy döntöttél elmész, akkor most minek vagy itt? - szólalt fel ismét Sophia.
Tudta, hogy Liam mellé áll, ezért volt nagy a szája.
- Nem hozzád jöttem! Miért kell itt pattogni? - kérdeztem idegesen.
- Talán fáj, hogy vesztettél? - nézett rám lekezelően.
- Nem, csak az fáj, hogy Liam még ezek után is melletted áll. De majd meglátjuk ki nevet a végén. - néztem a szemébe, majd megfordultam és elindultam ki az ajtón hazafelé.