Part 13

Sziasztok, itt a következő rész :) A következő lesz a kedvencem, ami teljesen az én világomat fogja tükrözni, de előreláthatólag 2 részletben érkezik majd :) Na, de hogy ne rohanjunk annyira, itt a rész, jó olvasást!! 

U.i.: Ne feledjétek a másik blogomat sem! Este jön az első rész! link
Adrii xx 

- Igazán gyönyörű vagy ma. - mosolygott.
Hihetetlen, hogy még mindig zavarba tud hozni.
- Te pedig igazán kedves vagy ma, köszönöm. - mosolyogtam vissza.
- Nem is tudtam, hogy ennyire jól tudsz úszni. Fantasztikus voltál.
- Hát köszönöm. Ezt is. Egyébként ez olyan, mint mikor ti kiálltok énekelni. Olyankor elfelejtesz mindent és csak arra gondolsz, hogy meg kell csinálnod. Akár magad miatt, akár a többiek miatt. És igen, ez tényleg fantasztikus érzés. - áradoztam.
- Főleg, ha tehetséges vagy abban, amit csinálsz.
- Na igen. Ebben az egyben tényleg jó vagyok. És ezt most nem nagyképűségből mondom. - mosolyogtam zavartan.
- Nem, igazad van. Tényleg jó vagy. Komolyan. - nézett bele a szemembe.
- Köszi. - pirultam el már századjára - Szerintem menjünk vissza, már biztos hiányolnak minket. - próbáltam menteni a menthetőt.
- Persze menjünk. - mosolygott, majd maga elé engedett az ajtóban.
- Hát ti hol jártatok? - húzogatta a szemöldökét Louis.
- Csak átvettem a cipőmet. - mutattam le és otthagytam őket, nehogy mást is kérdezzen.
A többiek elég jó állapotban voltak már, hozzám képest, pedig én is ittam rendesen.
Néhány képet most is csináltam. Elég érdekesek lettek.
A fiúk már tüzet is gyújtottak, amitől nagyon hangulatos lett az éjszaka. A zenét kicsit halkabbra vettem, hogy tudjunk egy kicsit beszélgetni, ha már így összegyűltünk.
- Akkor most megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak Rebekának a nagyszerű teljesítményéért. - emelte fel poharát Lou, bár már nem nagyon bírt beszélni. - Igyunk rád. - nyújtotta felém poharát, hogy koccintsunk.
- Inkább én ragadom meg az alkalmat, hogy bocsánatot kérjek a kellemetlenségekért, amiket okoztam. - álltam fel és kezdtem el mondandómat - És igyunk inkább ránk, és hogy együtt vagyunk.
Koccintottunk, majd mindenki lehúzta az itókát, kivéve engem.
- Mi az Rebi? Nem ízlik? - viccelődött Niall.
- Nem tudom mi ez, de valami borzalmas. - röhögtem - Inkább hozok valami finomabbat.
Felálltam és az asztalon lévő piák között kezdtem válogatni.
- Újra dúl a love? - kérdezte Harry, aki az asztalnak támaszkodott, hogy el ne essen.
- Te hülye vagy! Liam Sophival jár még mindig és én örülök ennek. Csak megbeszéltük a dolgokat. - válaszoltam őszintén.
- Ha te mondod királylány.
- Mi ez a becézgetés? Jól érzed magad? - tettem homlokára a kezem.
 - Soha jobban. Csak ma a medencében király voltál és ezért leszel mostantól királylány. - mosolygott.
- Ó, hát köszönöm. Ez kedves tőled. - mosolyogtam rá vissza.
- Ez a kedvenc zeném! - ordította el magát, majd felhangosította a zenét. Macklemore Thrift shop című száma ment. - Gyere velem táncolni! - húzott magával.
Hát táncnak nem nevezném azt, amit Harry csinált, de jól szórakoztam rajta. Egészen addig, amíg el nem esett és nem rántott le magával.
Én legalább puhára estem, de észrevettem, hogy nem a legjobb helyre térdepeltem.
- Ó, bocsánat Harry - próbáltam valahogy kimondani, de a röhögéstől nehezemre esett.
- Leszállnál rólam? - kérdezte ő is nevetve.
- Persze, amint sikerül felállnom. - ekkor már könnyezett a szemem.
Lassan legurultam róla és mellé feküdtem.
- Ez meg az én kedvenc zeném! - pattantam fel és felhúztam Harryt is - Most te jössz velem táncolni! (zene)
És ezek után csak az én zenéim mentek. Mint Demi - Heart attack vagy Selene - Come & get it.
Ránéztem a telefonomra, ami hajnali 2-t mutatott. Az emberek elfogytak körülöttem, egyedül Zayn volt itt, aki csak cigizni jött ki.
- Te nem mész aludni? - kérdezte.
- Még maradok egy kicsit.
- Oké, jó éjt. - majd bement.
- Neked is.
Leültem a hintaágyba és csak ültem. Legutóbbi emlékem, hogy már fekszem és valaki egy plédet terít rám, majd megpuszil.
Ezt az illatot még álmomban is felismerem...

Part 12

Sziasztok, megjöttem az ígért résszel :) Remélem tetszeni fog és kapok néhány komit :$ Ne feledjétek a másik blogomat sem, bár még csak a prológus van fent, de feliratkozni ér!! :) Na jó olvasást :)
Következő rész: a zh-im miatt nem tudom, hogy haladok, de igyekszem sietni :)
Adrii xx

Mikor hazaértem egyből a ruháim közt kezdtem el keresgélni. Most sokkal kihívóbban próbáltam felöltözni. Ma nem érdekel semmi. (Sky is the limit tonight)
Felöltöztem, a hajamat összefogtam és a sminkem is erősebb lett a megszokottnál.

Taxit hívtam, hiszen ebben a ruhában mégsem sétálhatom át fél Londont.
9 előtt 10 perccel már oda is értem hozzájuk. Becsengettem, de senki nem nyitott ajtót, így kinyitottam és beléptem.
- Hahó! - szóltam be.
- A nappaliban vagyunk. - hangzott a válasz.
- Hűha, te aztán kitettél magadért. Csinos vagy. - szólalt meg Perrie, aki Zayn ölében ült.
- Akkor kezdődhet a buli! - kiáltottam el magam.
Mindenki meglepődött, hogy én ilyet is tudok.
- Mi van? Pörgök, mint állat. - röhögtem.
- Jól van kezdjük, de menjünk ki inkább a kertbe! - javasolta Louis, és ő volt az első, aki kint termett.
Mindenki követte őt, de én csak álltam egy helyben.
- Na mi az? Mégsem jössz? - nevetett fel Zayn.
- De, azonnal. - mosolyogtam - Ööö, Zayn! - szólítottam meg.
- A szobájában van. - válaszolt a fel nem tett kérdésemre.
Nem is kellett több, elindultam hát a jól ismert szoba felé. Bekopogtam, de csak annyit hallottam ,hogy "mondtam már, hogy nem megyek", így hát benyitottam.
- De én azért bejöhetek, nem? - léptem be és becsuktam magam mögött az ajtót.
- Persze, gyere. - ült fel az ágyon.
- Te miért nem jössz bulizni? - kérdeztem tőle.
- Nincs sok kedvem. - válaszolt unottan.
- Figyelj! Én tudom, hogy sajnálod azt a dolgot, amire nem is emlékszel, hogy megtörtént, - néztem a szemébe mosolyogva - de mi lenne, ha elfelejtenénk és új lappal kezdenénk? - nyújtottam felé a kezemet - Barátok?!
- Barátok! - ráztunk kezet.
- Most pedig hívd át Sophit, biztos vagyok benne, hogy ő is szívesen bulizna most egy jót. - mosolyogtam rá.
- Komolyan? - nézett rám hitetlenkedve.
- Persze, ha már mindenki itt van, ne maradjon ki ő sem. - álltam fel és kisétáltam a szobából.
Sokkal jobban érzem magam.
Kimentem a többiekhez, akik már javában szórakoztak. Zayn Perrievel táncolt és ahogy meglátott, kérdőn nézett rám. Én ezt elintéztem egy mosollyal, majd felvettem egy pohár valamit és belekortyoltam. Borzalmas íze volt, ezért vissza is raktam oda, ahonnan elvettem.
Kb. 10 perc múlva megérkezett Sophia is Liam kezét fogva. Gondoltam bunkóság lenne nem köszönni, ezért hát oda is mentem hozzájuk.
- Szia! Örülök, hogy eljöttél. Legalább Liam sem kuksol egész este a szobájában. Érezd jól magad! - mosolyogtam a lányra, majd megöleltem.
- Szia! Én örülök a meghívásnak és egyébként gratulálok. - mosolygott ő is.
Hát ezek után nem sokat beszélgettünk. Én elvoltam azzal, hogy táncoljak és egy kicsit elengedjem magam, a többiek pedig, hát nem tudom... elvoltak. Készítettem egy pár fotót sunyiban, csak úgy emlékképpen.
Amikor már végképp úgy éreztem, hogy nem bírok állni, bementem a nappaliba, hogy átvegyem kényelmes Converse cipőmet.
Talán túl nagy lendülettel álltam fel és fordultam meg, ugyanis beleütköztem valakibe. Kitaláljátok ki volt az? Hát persze, hogy Liam.
Csak álltunk ott szemtől szembe. Az idilli csendet Ő törte meg:

Part 11

Hát sziasztok :) Megérkeztem a résszel, ami nem lett a legjobb, de remélem vannak még, akik olvassák. :) 
Következő rész: hétvégére várható :)
Adrii xx

Nem akartam sírni és igazából nem is tudtam. Dühös voltam. Nem hazafelé indultam, hanem inkább a parkba. Leültem a kis tó partjára és csak bámultam magam elé. Nem gondolkodtam, csak néztem ki a fejemből.
Már sötétedett és kicsit fáztam is, ezért hazaindultam.
A következő két napom szinte csak az edzésekkel telt. Kedden verseny és köztudott, hogy egy versenyhez összeszedettnek kell lenni és sok odafigyelést igényel.
A hétfőt megkaptuk pihenőnapnak, de én inkább elmentem edzeni. Futottam egy kicsit, majd meglátogattam az uszodát is.
Menni fog! Ezért jöttem vissza, és nem azért, hogy egy popsztár elrontson mindent.
Kedd reggel van. Az izgalomtól most sem tudtam tovább aludni 7 óránál, pedig rám fért volna.
Délután 2-kor kerülök sorra, de még előtte megbeszélés és bemelegítés. 11-re kell mennem, tehát még van kb. 3 órám, hogy mentálisan felkészüljek. Ettem egy keveset, felöltöztem, majd elpakoltam mindent, amire szükségem lehet és elindultam.
Londonhoz képest nagyon szép idő volt.
Mikor a helyszínre értem már nagy volt a tömeg a lelátókon.
Josh és a többiek is ott voltak már. Bementem az öltözőmbe és átöltöztem. A 4-es pálya lesz az enyém. Ez már egy jó jel, így mindenkit szemmel tarthatok. Tudom, hogy nem kell elsőként fordulnom. A tehetségem a hajrázásban van. Utolsó 50 m-en képes vagyok akár a 6. helyről is nyerni, ha... Nos igen, ha teljesen rendben vagyok és koncentrálok. Ez az, ami ma hiányzik. És egy kis támogatás. Persze a csapat itt van és mind drukkolnak nekem, de az nem ugyanaz, mintha a barátaid a lelátón szurkolnak.
Eljött az idő. Az idő, amikor beszólítanak és mindenki megtapsol.
Odasétáltam a rajtkő mellé és automatikusan szétnéztem a lelátón. És ekkor megpillantottam őket. Mindenki eljött. MINDENKI.
Meg kell nyernem. Már csak miattuk is.
A pillanat, amikor beugrasz a medencébe és elönt az adrenalin, elszáll minden félelmed, na az felbecsülhetetlen. Amikor tudod, hogy csak azért jöttek el, hogy bátorítsanak és éreztessék, hogy nem vagy egyedül. Ezekért a pillanatokért érdemes élni...
Az utolsó hossz következik. Most kell beleadnom mindent. Hárman vannak előttem, de ők mind legyőzhetők. Most kell megmutatnom, miért vagyok itt.
Két század másodperc. Ennyi is elég, hogy lecsússz az élről. Ám ez a kis idő most kivételesen az én előnyöm volt. Nyertem. Anglia legjobb és legtapasztaltabb úszói között egy magyar lány. Csodálatos érzés. Kiszálltam a medencéből, gratuláltam a többieknek, majd bevonultam az öltözőmbe zuhanyozni és átöltözni. 10 perc alatt kész voltam már csak a hajamat kellett megszárítani, amikor kopogtak.
- Gyere be! - szóltam ki boldogan.
Ekkor megjelent El az ajtóban, nyomában a többiekkel.
- Annyira jó voltál - ugrott a nyakamba barátnőm és megölelt.
- Köszönöm, de ti mit kerestek itt? - néztem rájuk értetlenül.
- Hát a barátunknak nagy szüksége volt a támogatásra. Nem igaz? - szólt komoly hangon Louis.
- De honnan tudtátok, hogy ma van? - folytattam a kérdezősködést, mivel egyikőjüknek sem árultam el az időpontot.
- Hát tudunk olvasni a plakátokról. - nevetett fel Niall.
- Az igaz. - nevettem én is - Köszönöm, hogy eljöttetek. Nagyon sokat jelent. - mondtam, majd mindenkit megöleltem.
Csak Liam állt a háttérben bűnbánó arccal. Odamentem hozzá is és megöleltem. Nagyon jól esett és nem tudom meddig voltunk úgy, de Harry köhintése rántott vissza a jelenbe.
- Akkor ma bulizunk! - csapta össze kezeit Zayn.
- Akkor menjünk, mert még elő kell készülni! - szólalt fel Harry.
- És hova megyünk? - kérdeztem teljesen felpörögve.
- Hozzánk! Legalább nem zavar senki. - válaszolt Niall.
- Ez remek, de még meg kell szárítanom a hajam. 9-re elég, ha átmegyek nem?
- Tökéletes. Akkor várunk. - kacsintott Zayn, majd maga elé engedve a többieket, becsukta az ajtót.
Azt hiszem jó kis este elé nézünk.

Part 10

Sziasztok :) Hát az elkövetkezőkben nem tudom mennyi időm lesz írni, de amikor ráérek hozni fogok részeket. Ezt a részt csak azért teszem fel, mert megígértem. A hétvégén  esküvőn leszek és nem akartam egy újabb hetet várni vele, szóval a  fáradtságom és kimerültségem ellenére itt az új rész!! Remélem tetszeni fog!! Hamarosan megnyitja kapuit az új blogom is, aminek a linkjét ki fogom tenni ide. Na de ne siessünk annyira előre, jó olvasást ^^
Adrii xx

Pont erre a reakcióra számítottam. Egyszerre volt meglepődött és boldog.
- Rebi, hát te meg... Ó te jó ég... Örülök, hogy itt vagy. - dadogott és le sem tagadhatta, hogy zavarban volt.
- Igen én is, de ha netalán zavarnék szólj nyugodtan, és elmegyek.
- Ne hülyéskedj! Érezd jól magad! - mondta, majd otthagyott egyedül.
Hát egy ölelés azért jól esett volna.
A nappaliban és a kertben már nagy buli volt. Én meg ott álltam egyedül, pár üveg piával körülvéve. Felkaptam egyet meg egy poharat, aztán kimentem a kertnek azon részébe, ahol nem volt senki. Kibontottam az üveget és csak ittam és ittam. Nem tudom mi volt benne, de egész finom volt. Hát nem sok maradt már benne, amikor úgy éreztem eléggé feloldódtam ahhoz, hogy végre én is bulizzak. Józannak éppen nem mondtam volna magam, de azért még tudtam járni és értelmesen beszélni.
- Eleanor! - kiáltottam el magam, ahogy megláttam barátnőmet.
- Te hol voltál eddig? Egyedül ittál?
- Hátul voltam, hogy oldjam a feszültséget. - röhögtem - Na most beszélnem kell Liammel. - és azzal a lendülettel otthagytam.
Valójában nem is akartam beszélni Liammel, csak a pia.
Megláttam Őt, épp a pultnál töltött magának valamit és ahogy elnéztem Ő sem éppen volt józan. Odasétáltam mellé és csak néztem. Ahogy néztem észrevette, majd elkezdett a folyosó felé húzni.
- Tényleg miattam mentél el? - kérdezte váratlanul.
- Nem tudom honnan vetted ezt, de nem. - válaszoltam higgadtan.
- És miattam jöttél vissza?
- Nem, Nem miattad. Az úszás miatt. - kezdtem egyre dühösebb lenni.
- Pedig azt hittem azért jöttél ide, mert látni akarsz. - szerintem élvezte ezt a helyzetet.
- Azért jöttem ide, mert Zayn meghívott. Hidd el, nem saját akaratomból vagyok itt, semmi kedvem sincs 3. személy lenni a gyönyörű kapcsolatodban. Nem engem választottál és azt hiszed visszajövök hozzád?!
- Kíváncsi vagy miért Sophit választottam? - kérdezte.
- Nem különösebben.
- Mert régebb óta ismerem, mint téged. Mindent tudok róla, míg te inkább Zaynnek meséltél magadról és nem nekem. De nem baj, mert boldog vagyok a gyönyörű és okos barátnőmmel és nem hiányzol az életemből.
- Mégis magadat hibáztattad, amiért hazamentem.
- Mert egy pillanatig lelkiismeret-furdalásom volt és megsajnáltalak. Nem is kellett volna visszajönnöd, csak mindent elrontasz.
Ez volt az utolsó mondata, amit meghallgattam.
Visszarohantam a nappaliba, felvettem a táskámat és kirontottam az ajtón.
Nem hiszem el. Miért jöttem vissza? Hogy lehettem ennyire hülye?
Hazaértem, berohantam a szobámba és sírtam. Tényleg szerencsétlen vagyok. Egy hülye, béna liba. Hogy is gondoltam? Visszajövök, Liam meglát és dobja a csinos barátnőjét és helyette engem választ? Egy hatalmas csődtömeg. Ez vagyok én.
Az utóbbi időben nem volt ilyen, de most szó szerint álomba sírtam magam.
Mikor felkeltem meg akartam nézni az időt, de a telefonomat sehol sem találtam. Hát már csak ez kellet. Otthagytam. Felöltöztem, elkészültem és visszaindultam a tegnapi helyszínre abban reménykedvem, hogy már lesz fent valaki.
Mikor odaértem, becsöngettem. Harry nyitott ajtót. Elég fittnek tűnt.
- Szia! - köszönt mosolyogva.
- Szia! Bocsi ha felébresztettelek, csak nem találom a telefonom. Nem maradt itt véletlenül? - kérdeztem reménykedve.
- Gyere nézzük meg! - hívott be - Tegnap hamar leléptél. Kerestünk, de nem találtunk. - kezdte el mondandóját.
- Igen, kicsit sokat ittam és nem akartam hülyeséget csinálni. - próbáltam meg mosolyogni - Áá, megtaláltam! - mutattam fel a készüléket - Kaphatnék egy pohár vizet?
- Jól vagy? Kicsit elsápadtál. - aggódott, majd leültetett egy székre.
- Csak kicsit megszédültem. Tudod, másnaposság. - vettem humorosan.
- Tessék, itt a víz!
- Köszönöm. - ahogy ezt kimondtam, megjelent Liam és Niall szinte egyszerre. - Akkor én most megyek. Sziasztok! - álltam fel és elindultam az ajtó felé, de Ő utánam szólt.
- Nagyon cuki volt az ajándék, köszönöm. - mondta aranyosan.
Valószínűleg nem emlékszik a tegnapira.
- Ennek örülök. - mondtam flegmán.
- Most haragszol rám? Vagy mi a fene bajod van? - háborodott fel.
- Ugyan miért haragudnék? Tegnap nem mondtál semmit, amivel megaláztál vagy megbántottál volna, ugye?! - mondtam könnyes szemekkel.
- Ezt meg hogy érted? - értetlenkedett.
- Valószínűleg semmire sem emlékszel, de én soha nem fogom elfelejteni, amit tettél. - már majdnem kiabáltam.
Ekkor már Sophia, Zayn és Louis is kijöttek a szobájukból.
- Bármi volt az, nagyon sajnálom. - tette vállamra a kezét és a szemembe nézett.
- Igen, persze hogy sajnálod. Hát tudod, én is. Bocs, hogy visszajöttem és elrontottam mindent. - mondtam, majd megfordultam és kiléptem az ajtón.