Part 6

Sziasztok :) Először is szeretném megköszönni, hogy olvassátok a blogomat. Másodszor elnézést kérek, hogy ilyen rövid lett, csak nem akartam hétvégéig várni vele. Harmadszor pedig megkérek mindenkit, hogy írja le folytassam-e, mert eredetileg ennyit terveztem belőle. Szóval nagyon fontos lenne, hogy tudjam érdemes-e ezzel tölteni az időmet, de meg kell mondjam, hogy imádom ezt írni, de ez a ti döntésetek. :) Ezért kérlek titeket, hogy komizzatok!! 
Ha lesz igény rá, akkor következő rész valószínűleg szombaton. :) Jó olvasást! <3
Adrii xx

El is kezdtem pakolni, hiszen úgysem tudnék aludni. Talán egyszer majd visszajövök ide, de a srácok tudta nélkül.
Sokat gondolkodtam, hogyan búcsúzzak el tőlük, de jobbnak láttam, ha írok egy levelet. Előbb azonban beszélnem kellett valakivel. Liamet, Niallt és Harryt azonnal kizártam és végül Eleanort és Louist is, hiszen ők úgyis csak lebeszélnének. Zayn. Ő az én emberem. Sajnos nincs meg a száma, ezért muszáj leszek elmenni hozzájuk. Remélem otthon lesz.
Nem aludtam semmit. egész éjszaka és hajnalban pakoltam. De nem voltam fáradt. Sőt nagyon is éber voltam.
Összeszedtem gondolataimat, majd papírra vetettem őket. Nem lett éppen rövid a levél, de legalább mindent leírtam. Már csak beszélek Zaynnel és indulok haza.
Már délután 2 óra volt. Elindultam a fiúk háza felé. Mikor odaértem bekopogtam. Niall nyitott ajtót.
- Szia! - köszöntött egy öleléssel.
Ha tudná, hogy ez az utolsó.
- Szia! Zayn itthon van? - tértem rá a lényegre.
- Fent van a szobájában. Szóljak neki? - kérdezte aranyosan.
- Nem köszi. Inkább felmegyek. - válaszoltam.
Így is tettem. Odaértem az ajtóhoz és bekopogtam. Hallottam egy halk "szabad"-ot, majd benyitottam.
- Szia! Hát te? - lepődött meg.
- Szia! Beszélnünk kell! - mondtam komolyan.
- Ülj le! - mutatott maga mellé az ágyon.
- Először is ne próbálj meg lebeszélni, már eldöntöttem! - szögeztem le az elején. - Csak neked mondom el és ezt még Eleanor sem tudja és bízom benne, hogy idő előtt nem is fogja megtudni - néztem szemeibe.
- Nem értem miről beszélsz. Mondd már! - sürgetett.
- Hazamegyek Zayn. - nyögtem ki végül.
- Jó, de mennyi időre?
- Végleg.
- Mi? És miért? Liam miatt? Csak ez az egy okod van rá? - háborodott fel.
- Nem Zayn, sok okom van rá, de igen Liam a fő ok. Sajnálom, de reméltem, hogy te megértesz.
- Még Eltől sem akarsz elbúcsúzni? - kérdezte.
- Itt van egy levél. - adtam neki át a borítékot - Ha mindenki itt van, ismétlem mindenki, szeretném, ha felolvasnád. De csak akkor bontsd fel! Kérlek! - néztem rá kérlelően.
- Hiányozni fogsz. - ölelt meg - Remélem még azért találkozunk valamikor.
- Ígérem. - húztam magamhoz szorosan - Szeretlek.
És ő is tudta, hogy értem.
- Én is szeretlek. És vigyázz magadra!
- Vigyázok, de te is. És Perriere is! És gratulálok, annyira jó ilyen boldognak látni titeket! - néztem most már szemébe. - Na most megyek, még összepakolok pár cuccot.
- Mikor indulsz?
- Hajnalban megy a gépem. - szomorodtam el - Zayn! - szólítottam meg utoljára.
- Igen?
- Köszönöm. Ezt is, és mindent. Most megyek! Szia! - adtam egy utolsó puszit az arcára.
- Szia!
Ez volt életem legnehezebb beszélgetése. Hazaértem, még összepakoltam az utolsó dolgaimat is a bőröndömbe. Hajnali 2-kor keltem, mert 3-ra kint kellett lennem a reptéren.
Szomorú voltam és egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy biztosan jó döntés-e elmenekülni. De már nincs visszaút. Itt ülök a gépen fülemben a fülhallgatóval, amelyben Rihanna - Stay című száma szól.