Part 5

Sziasztok! :) Először is szeretném megköszönni mindazoknak, akik olvassák ezt a blogot. Itt a következő rész, remélem tetszeni fog. Pár komit szívesen elfogadnék, és annak is örülnék, ha leírnátok, hogy mi tetszik és mi nem, hogy tudjam miben változtassak. Éééés a legfontosabb, NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT NIALL!! <3<3  Egyébként tegnap végre én is megnéztem a TIU-t ééés imádtam :)) It's so PER-FECT :D 
Na jó olvasást, következő rész: igyekszem hét közben hozni egyet :)  Adrii xx

*Liam szemszöge*
Ahogy megérkeztem a házhoz, bementem a szobámba és első dolgom az volt, hogy elolvastam a kis papírt:
"Talán szerdán már jobb idő lesz. Ismételhetnénk, persze csak ha ráérsz. xx Rebeka"
A másik oldalán pedig egy telefonszám.
Mosolyogva mentettem el a számot a telefonomba, amikor valaki kopogott.
- Gyere be! - szóltam ki és Louis már benn is termett és leült mellém az ágyra.
- Na mesélj, mi volt?! - kérdezte kíváncsian.
- Elmentünk a parkba, aztán elmentünk hozzá, mert szakadt az eső. Megnéztünk egy mesét, csokit ettünk és eljöttem. Ennyi. - hadartam el.
- De jó volt nem?
- Persze, jó volt és még a számát is megadta. Csak... - de nem tudtam befejezni, mert közbevágott.
- Csak?!
- Találkoztam Sophiával tegnap, és most nem tudom mit csináljak.
- Haver, nem szédítheted egyszerre mindkettőt!
- Tudom, igazad van, de nem tudok választani. Holnap Sophival találkozom, szerdán meg Rebivel és addigra döntenem kéne, de olyan nehéz.
- Elhiszem, de tudod mit szoktak ilyenkor mondani? - próbált rávezetni.
- Hogy hallgassak a szívemre?
Bólintott egyet.
- De szerintem most aludj egyet és reggel majd jobban át tudod gondolni. - felállt és egyedül hagyott a szobámban.
Letusoltam, majd lefeküdtem és hamar el is aludtam.
Reggel hangzavarra ébredtem. Kimentem a konyhába és a többiek már ott ökörködtek.
Ittam egy pohár kávét és visszamentem a szobámba, hogy átgondoljam, mit fogok Sophiának mondani.
Eljött a 3 óra és elindultam hozzá. Bekopogtam az ajtón és beengedett.
- Szia! - köszöntem bizonytalanul.
- Szia! - mosolygott - Minden rendben? Nem vagy valami jó passzban.
Hát igen, elég jól kiismert már az évek során.
- Ööö, igen minden. Csak szeretnék valamit mondani.
- Na, ki vele! - mosolygott még mindig.
- Tudod én nagyon kedvellek, de van egy másik lány is és most teljesen elbizonytalanodtam. Kellene egy kis idő, hogy rendezzem a gondolataimat. Remélem megérted. - néztem rá, de arcáról semmit nem tudtam leolvasni.
- Én tudok várni. Csak szólj, bárhogy döntöttél! Rendben?
- Rendben. Akkor én most megyek is. És köszönöm a megértésed. Szia!
- Szia! - köszönt ő is és megölelt.
Huhh, egész jól fogadta, már csak Rebekával kell beszélnem.
Hamar eljött a szerda és vele együtt a várva várt találkozó is. Küldtem neki egy sms-t, hogy inkább lemegyek hozzá nehogy a paparazzik bármit is kiszúrjanak.
Ahogy odaértem, becsengettem. Az ajtót hatalmas mosollyal az arcán nyitotta ki. Istenem, mibe keveredtem?!
- Szia! - üdvözölt, majd megölelt.
- Szia! - köszöntem én is.
Nem akartam sokáig húzni, így egyből bele is vágtam:
- Mondanom kell valamit!
- Ez ijesztő volt! Minden rendben? - vált az arca komorrá.
- Igen, vagyis nem. Figyelj, tudod én nagyon kedvellek.
- Én is kedvellek. - szólt közbe elpirulva.
- Kedvellek, de van egy másik lány és teljesen összezavarodtam. Kell egy kis idő, hogy átgondoljam. Remélem megérted. - néztem szemébe, amelyből kicsit mintha eltűnt volna a csillogás.
- Persze, semmi baj. Megértem. - próbált meg mosolyogni.
- Sajnálom, de most jobb ha megyek. - álltam fel, de ő még mindig ott ült a kanapén. - Szia! - köszöntem el és láttam, hogy nem fog tőlem elköszönni, így kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta.

*Rebeka szemszöge*
Megsemmisülve öltem tovább a kanapén, miközben Ő elköszönt és kisétált az ajtón. Tudtam, hogy ez lesz. Miért is lenne valami jó az életemben? Az lett volna a furcsa, ha ez összejön. Mindegy legalább már aláírásom van tőlük, ha rosszabbra fordulnának a dolgok.
Nem tudom meddig ülhettem ott, de a telefonom csörgése zökkentett ki gondolatmenetemből. El volt az. Bizonyára már mindenről tud.
- Szia! - szóltam bele "boldogan" a készülékbe.
- Annyira sajnálom. - mondta szomorúan.
- Hé nyugi, jól vagyok. De látod megmondtam, hogy ez lesz. Nem hitted el.
- De még nincs vége. Azt mondta időt kér, nem? - állt hozzá pozitívan.
- Igen, és ez egyenlő azzal, hogy a másikat választja. Egyébként ismered őt?
- Sophia Smith. Liam régi barátja. Állítólag múltkor találkoztak és neki is ugyanazokat mondta, amit neked.
- Jó mindegy. Nem fontos. Veled mi újság amúgy? - tereltem el a témát.
- Á, semmi különös. Louval vacsizni megyünk. - mondta boldogan.
- Ó, ez tök jó. Akkor hagylak is készülődni. És puszilom őt is. Na szia! - köszöntem el végül, majd letettem a telefont.
Legalább holnaptól az edzések elterelik a gondolataimat. Gondoltam én, ám egyik nap olyat olvastam, ami megváltoztatta eddigi terveimet.
Liam és Sophia kapcsolatban vannak. Liam vallotta be az egyik sajtótájékoztatón. Azt hittem rosszul látok, de nem... A hír igaz volt, én pedig összetörtem. Ránéztem a telefonomra és 10 nem fogadott hívás Eltől. Inkább nem hívom vissza, előbb lenyugszom. És ami a legjobb az egészben, hogy holnap megismerhetem a híres Sophiát. Vagyis gondolom Liam vele érkezik a premierre.
Mégiscsak felhívom Elt, hogy megbeszéljük a holnapi napot.
- Halihó! - szóltam bele - Bocsi, csak le voltam némítva és most láttam meg, hogy hívtál.
- Hála Istennek! Már azt hittem valami hülyeséget csináltál. - mondta megkönnyebbülve.
- Aranyos vagy, hogy ilyet feltételezel rólam. - húztam az agyát.
- De jól vagy?
- Persze. Mi bajom lenne? Csak a holnapi nap miatt hívtalak amúgy. Mikorra menjek át?
- Jöhetsz 5-re. Amire elkészülünk itt lesz értünk a taxi.
- Rendben, akkor holnap találkozunk. Puszi.
- Szia! - köszönt és bontotta a vonalat.
Ennyi izgalom elég volt mára. Lefeküdtem, de sehogy sem bírtam elaludni, végül mégis csak sikerült.
Délelőtt 11-kor ébredtem fel. Ma van a nagy nap. Minden directioner a film miatt várta a mai napot, én inkább Sophia miatt. Tudom furcsán hangzik, de nagyon kíváncsi vagyok rá.
Ettem, majd kiválasztottam a ruhámat estére.

 Imádtam a színét és a szabását. Szépnek érzem magam benne.
5 óra előtt pár perccel elindultam Eleanorhoz. Mikor bementem már javában készülődött.
- Megjöttem - szóltam be a szobájába.
- Ó, szia! Gyere be! Öltözz fel, aztán megcsinálom a hajad és a sminked! - utasított.
- Segítenél felhúzni a cipzárt? - szerencsétlenkedtem.
- Gyönyörű vagy! Liam egy idióta, hogy nem téged választott. Jajj, bocsi ezt nem akartam felhozni. - mentegetőzött.
- Semmi baj, - mosolyogtam - de te még nálam is gyönyörűbb vagy.
Nemsokára készen lettünk és a taxi is megérkezett. Ahogy közeledtünk a helyszínre, egyre idegesebb lettem.
- Jól vagy? - kérdezte Eleanor.
- Persze, csak még azóta nem beszéltem Liammel és most még Sophiával is találkoznom kell. - magyaráztam.
- Nem hívott fel? - lepődött meg.
- Nem, de nem is vártam el. Mit mondott volna? Nem is érdekes. Felejtsük el, jó!?
- Rendben. - egyezett bele.
Megérkeztünk. Kiszálltunk az autóból és a többiekhez mentünk. Te jó ég, nem is csodálkozom, hogy nem én lettem a "kiválasztott". Ez a lány gyönyörű.
- Sziasztok! -. köszöntek nekünk.
- Sziasztok! - köszöntünk mi is.
Majd szépen sorban mindenkit megöleltem, amikor elérkeztem Liamékhez.
- Szia! Mi még nem találkoztunk. Rebeka vagyok. - nyújtottam felé barátságosan a kezem.
- Szia! Én pedig Sophia. - ő is hasonlóképpen tett.
- Szia! - néztem Liamre és megöleltem. Nem akartam, hogy azt érezze haragszom.
- Szia! Csinos vagy. - suttogta a fülembe.
Amikor a filmnek vége lett, mindenki az afterpartyra tartott, kivéve engem.
- Te nem jössz? - nézett rám Louis értetlenül.
- Nem köszi. Holnap edzés. Inkább hazamegyek és pihenek.
- Biztos nem jössz? Csak egy kicsit! Na!! - kérlelt Niall kiskutyaszemekkel.
- Jó, de csak egy kicsit. - egyeztem bele végül.
Nem voltak sokan, de épp elég volt ahhoz, hogy elvegyüljek.
Egy pillanat volt, amikor megláttam Sophiát Liam nélkül. Gondoltam lecsapok rá:
- Az előbb nem volt alkalmam gratulálni.
Láttam, hogy nem érti miről beszélek.
- Liamhez. Szép pár vagytok. Tényleg! - mondtam ki őszintén, amikor megláttam, hogy Liam közelít felénk. - Most megyek. Örülök, hogy találkoztunk - mondtam, majd otthagytam, még mielőtt bármit mondhatott volna.
Elindultam az ajtó felé, amíg senki nem lát. Gondoltam én.
- Máris mész? - kérdezte Zayn - De még csak most kezdődik a buli.
- Már így is tovább maradtam, mint szerettem volna.
- Hé, ha szeretnél beszélgetni csak szólj! - tette vállamra kezét.
- Köszönöm, de jól vagyok. Csak engedd, hogy elmenjek! - néztem rá komolyan.
Láttam tekintetén, hogy aggódik.
Hazaértem és rájöttem valamire. Én ezt nem bírom végignézni. Mindenkinek jobb lesz, ha hazaköltözöm.