Part 4

Sziasztok!! Meghoztam a következőt :) Ha tetszik kérlek írjátok le, mert nagyon sokat jelent, ha nem azt is írjátok, hogy tudjam miben változtassak :) És már mondtam, hogy sajnos nekem is kezdődik a suli, ezért valószínűleg csak hétvégente hozok majd részeket, persze csak ha olvassa valaki :) Már megvan elég sok rész a füzetemben és amikor van egy kis időm akkor begépelem azokat, így ha néha rövidek lesznek, ne haragudjatok. :) Pusziii <3  Adrii xx

Tökéletes volt, mint mindig. Szűk pólót és egy egyszerű farmert viselt.
- Szia! - mosolygott és adott két puszit az arcomra.
-Szia! - pirultam el - Pontos voltál.
- Hát igen, a fél 8 az fél 8,még a híreseknél is. Indulhatunk? - kérdezte még mindig mosolyogva.
- Persze.
Bezártam az ajtót, a kulcsot elraktam a táskám zsebébe, majd elindultunk a park felé. Sokat mesélt magáról, ugyanis én kérdeztem előbb. Mikor a parkba értünk, leültünk egy padra. Most Ő kérdezett:
- És miért jöttél pont Londonba?
- Őszintén?
- Csak is. - vágta rá.
- Legfőképpen miattatok. - mosolyogtam, de nem néztem Rá.
- Szóval most valóra vált az álmod? - kérdezte huncutul.
- Ez már túlhalad az álmaimon. Több millió lány lenne most a helyemben. - nevettem.
- Igen, de te vagy itt és nem a több millió lány. - simított végig karomon.
Hát nem kell elmondanom, hogy elpirultam, megint. Ekkor hatalmasat dörgött az és. Összerezzentem.
- Úgy látszik esni fog - törte meg az idilli csendet.
- Akkor szerintem jobb, ha megyünk még a vihar előtt. - mutattam a felettünk gomolygó fekete felhőkre.
- Rendben menjünk hozzánk! - állt fel.
- Szerintem meg az én házam közelebb van.
- Ó, igen? Akkor menjünk oda! - kacsintott.
Szépen lassan visszaindultunk és ahogy beléptünk az ajtón elkezdett szakadni az eső.
- Milyen pontosak vagyunk! - nevettem fel - Te ma már másodszor.
Teljesen feloldódtam és olyan volt, mintha egy régi haverral beszélgetnék.
- Gyere be nyugodtan! - invitáltam be a szobámba.
- Azta, te aztán nem apróztad el - nevette el magát, amint meglátta a tömérdek posztert a falakon.
- És képzeld el, hogy vannak nálam fanatikusabb rajongók is. Egyébként nem vagy éhes? Délben sütöttem pizzát és még maradt belőle.
- Ha már így megkérdezted. - mosolygott - Együnk!
Átmentünk az étkezőbe, amit csak egy pult választott el a nappalitól.
- Amúgy honnan tudtad, hogy itt lakom? - tettem fel a már régóta foglalkoztató kérdést.
- Van pár kapcsolatom - vágta rá nemes egyszerűséggel.
- Na, de most komolyan?! Nagyon érdekel! - kíváncsiskodtam tovább.
- Eleanortól kérdeztem meg. - mondta el végül.
- Gondolhattam volna.
- Miért, baj? - kérdezte kis csalódottsággal a hangjában.
- Jajj, dehogy baj. Csak fogalmam sem volt, hogy fogsz értem jönbni, ha nem tudod, hogy hol lakom. És az is megfordult a fejemben, hogy el sem jössz. - néztem komolyan a szemébe.
- Mindig betartom az ígéreteimet. - válaszolta.
Ekkor beállt az a bizonyos kínos csend, amit kénytelen voltam valahogy megtörni:
- Még mindig esik. - állapítottam meg, ahogy kinéztem az ablakon - Megnézhetnénk valami filmet, amíg eláll.
- Ez jó ötlet - állt fel és betette tányérját a mosogatóba.
- Akkor menjünk át a szobámba - mondtam, majd én is letettem a tányéromat.
- Itt vannak a DVD-k - mutattam a polcra - válassz te!
- Ááá, Gru? Ezt még nem láttam.

- Ó, én imádom, az egyik kedvenc mesém. Szóval ez marad?
- Ha neked is jó - mosolygott.
- Persze. - vettem el kezéből a lemezt és behelyeztem a laptopba - Figyelj, nekem nincs semmi nasim, csak egy pár tábla csokim. Hozzak be?
- Lehet a csokira nemet mondani? - kérdezett vissza.
- Persze, hogy nem. - sétáltam vissza a konyhába - Milyet kérsz? Van mogyorós, epres, mazsolás és fehér csoki is.
- A mogyorós jó lesz. - szólt ki utánam.
Ahogy magamat ismerem egy táblánál nem tudok megállni, így inkább az összeset bevittem. Liam hason feküdt az ágyamon és bámulta a képernyőt.
- Ismerős ez a helyzet. - utaltam a hason fekvésre.
- Most nem fogok elaludni, nyugi.
- Az sem lenne nagy baj. - mondtam - Itt a csoki. - nyújtottam felé a kért táblát - De behoztam a többit is, ha meggondolnád magad.
- Te ennyi csokit tartasz itthon? - nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Nem. Ennél többet szoktam. Ez már a vége a készletemnek és ma még nem ettem egy táblával sem. - válaszoltam.
- Te minden nap megeszel egy tábla csokit és mégis így nézel ki? - mutatott végig rajtam.
- Mi az, hogy így? - néztem rá értetlenkedve - És amúgy van amikor többet eszem, attól függ milyen kedvem van.
- Gyönyörű alakod van, biztosan sokan irigykednek rád az úszócsapatban. - magyarázta el, miközben én újra elpirultam.
- Köszi, de hidd el vannak nálam sokkal gyönyörűbbek is. - hajtottam le a fejemet - Inkább kezdjük el a mesét! - indítottam el, még mielőtt ennél is kínosabb helyzetbe hozna.
Utálom az alakomat és az uszodában is mindig azon rágódom, hogy a többi lány milyen csinos és én sosem leszek olyan, mint ők.
A mese végére 3 tábla csoki is elfogyott, és most legalább nem egyedül ettem meg.
- Na azt hiszem nekem ideje mennem - tápászkodott fel az ágyról.
- Hívok egy taxit! - nyúltam a telefonomért, de Ő megállított.
- Majd gyalog megyek. - mondta.
- Ne viccelj! Este 10-kor már nem biztonságos. Hívok egy taxit.
- Rendben. - adta be a derekát.
10 perc múlva itt is volt a ház előtt.
- Akkor én megyek. Köszönöm a mai napot, bár sajnálom, hogy az eső miatt elmaradt a séta. - mondta elkenődötten.
- Semmi baj. Szerintem ez sokkal jobb volt egy sétánál. - simogattam meg a karját.
- Na ennek örülök. Akkor szia! - köszönt el és megpuszilta az arcomat.
- Szia! - köszöntem én is, ám mielőtt még beszállt volna, megszólítottam: - Liam, ezt ne hagyd itt! - adtam e kezébe egy cetlit - És köszönöm. - pusziltam meg most én, majd megvártam amíg beül és elhajtanak.