Part 3

Sziasztok!! Megérkezett a következő rész! Ha tetszik kérlek írjátok le, hogy tudjam érdemes- e folytatnom vagy hiába töltöm ezzel az időmet! A részek már megvannak a füzetemben csak be kell gépelnem őket, de ezután kevesebb időm lesz, ugyanis hétfőtől nekem is suli... :/ Jó olvasást, következő rész, lehet már holnap :))

Reggel kipihenten ébredtem, a telefonomon lévő óra 9:30-at mutatott. Befutottam a fürdőbe, megmostam az arcomat majd a fogamat, hajamat felkötöttem és kicsit kisminkeltem magam. Még nem öltöztem át úgy mentem ki a konyhába, ahol már mindenki ott volt kivéve Perriet és Zaynt.
- Jó reggelt! - köszöntem mosollyal az arcomon.
- Neked is! - mondták, kivéve Niallt, aki csak valamit dünnyögött, miközben nagyot harapott szendvicsébe.
- Ismerős ez a ruha - kacsintott rám Harry, miközben arcom rákvörössé vált.
- Ööö, igen. Mégsem aludhattam a tegnapi ruhámban és igazából Elt kerestem, de Liamhez nyitottam be és ő adta eze... - de nem tudtam befejezni, mert göndörke közbevágott.
- Nyugi nem kell megmagyarázni, inkább ülj le és egyél valamit! Amúgy sokkal jobban áll neked, mint Liamnek. - simított végig karomon.
- Ez vitathatatlan. - szólalt meg Ő is.
- Köszönöm - pirultam el.
- Ki kér kávét? - állt fel és sétált a pult felé Lou.
- Én - hallatszott mindenki szájából az egyöntetű válasz.
- És te Rebeka?
- Nem köszönöm, nem kávézom, de egy teát elfogadok - válaszoltam mosolyogva.
-Én is teát kérnék - csoszogott le a lépcsőn Perrie nyomában álmos barátjával.
- Rendben hozom - szorgoskodott még mindig Louis.
Miután megreggeliztünk mindenki visszavonult a saját szobájába, hogy rendbe szedje magát.
Én is átöltöztem, megigazítottam az ágyat, összepakoltam és átvittem Liamnek a ruháit.
2 kopogás után nem érkezett válasz, legalábbis én nem hallottam, ezért benyitottam. Nem kellett volna...
Liam ott állt egy szál törölközővel a derekán és épp a ruhái között keresgélt.
Szemem azonnal megakadt izmos felsőtestén, és bárhogy is szerettem volna nem tudtam elkapni róla tekintetem.
A kínos pillanatot végül Ő törte meg:
- Segíthetek? - kérdezte huncut mosollyal az arcán.
- Én... csak visszahoztam a ruhákat - dadogtam össze-vissza - köszönöm szépen.
-Igazán nincs mit, máskor is - kacsintott.
- Na én most megyek, még elköszönök a többiektől is. Szia. - fordultam meg, de ekkor eszembe jutott valami - Még valami. Aláírnád nekem? - tartottam felé a naplómat.
- Persze szívesen - vette el kezemből, majd elindult az asztal felé egy tollért. Majd miután aláfirkantotta, átnyújtotta, nyomott egy puszit az arcomra és megölelt.
- Remélem még találkozunk - súgta a fülembe.
Kirázott tőle a hideg, persze a legjobb értelemben véve.
- Azt én is. - néztem most már szemeibe - Na szia. - köszöntem el végül Tőle.
- Szia.
Még felmentem az emeletre és mindenkitől elköszöntem és persze mindenkivel aláírattam a naplót.
Valamennyire rémlett a járás, ezért el is indultam, nem vártam meg Elt.
Teljesen jó memóriám van, állapítottam meg lakásom ajtaján belépve, hiszen egyszer sem tévedtem el.
Amint beértem átöltöztem, majd bekapcsoltam a tv-t és elővettem a naplómat, hogy megnézzem a számomra felbecsülhetetlen értékű aláírásokat, ha már képeket nem készítettem velük. Én hülye... Már késő... Tűnődtem magamban és lapozgattam kis füzetecskémet, amikor épp Liamnél tartottam megakadt a szemem, hisz nem csak egy aláírás volt Tőle:
"Nincs meg a számod, ezért kénytelen voltam itt egy randit kérni. Remélem otthon leszel pénteken fél 8 körül. Érted megyek és elmehetnénk sétálni. Gondold át és üzenj, ha programod van. xx
                                                                                          Liam Payne :) "
Legalább 10-szer elolvastam, hogy biztosan jól látok-e. A szemem nem csalt, Liam James Payne tényleg randira hívott ENGEM. Azt hittem elájulok. Hát az biztos, ha lesz is valami programom lemondom MIATTA. Hiszen ki az a hülye, aki kihagyna egy találkozót a kedvencével? Amikor végre magamhoz tértem, előhalásztam zsebemből a telefonomat és már tárcsáztam is El számát.
- Ááá, képzeld mi történt velem! - sikítottam, amikor felvette.
- Rebi minden rendben? - kérdezte kis aggodalommal a hangjában.
- Minden a leges-legnagyobb rendben. - feleltem kicsattanó örömmel.
- Na mondd már! - sürgetett kíváncsian.
- Elhívott randizni!
- Ez nagyszerű! De kicsoda? - röhögött bele a készülékbe.
- Liam! - mosolyodtam el, ahogy kimondtam a nevét.
- Örülök, hogy örülsz. - válaszolta őszintén - Később átmehetek, ha gondolod.
- Az nagyon jó lenne. Várlak. Puszi.
- Puszi. Szia.
Gondoltam beletelik egy kis időbe, amíg ideér, úgyhogy teleengedtem a kádat jó meleg vízzel és belefeküdtem. Tökéletes alkalom a gondolkodásra. Még sosem éreztem magam ennyire boldognak. Most erre a kis időre legalább elfelejtettem a rossz dolgokat az életemben, amiből jó sok kijárt már nekem. Pedig még csak 20 vagyok.
Nem tudom mennyi ideig áztattam magam, de azon kaptam magam, hogy tiszta libabőr vagyok. A víz teljesen kihűlt.
Kiszálltam, megtörölköztem, majd magamra kaptam egy pólót és egy melegítőt. Bekapcsoltam laptopomat és megnéztem mi minden történik a nagyvilágban. Hát semmi izgalmas... Csak a szokásos... Pletykák, utálkozások a srácokkal kapcsolatban. De legalább jókat szórakozok ezeken.
Csengettek. Király megjött Eleanor. Kinyitottam az ajtót és bementünk a szobámba.
- Na mesélj már!
Komolyan már majdnem izgatottabb volt, mint én.
- Ezt inkább megmutatom! - lapoztam fel naplómat.
- De honnan tudja, hogy hol laksz?
- Hát ez az! Nem tudja. Vagy mégis? Nem tudom. Akkor nem írta volna, hogy értem jön.
- Tök mindegy, majd megoldja. De ez annyira izgalmas. Majd átjövök és segítek elkészülni, hogy levedd a lábáról. Már alig várom. Majd értesítened kell, amint történik valami.
- Nyugi El! - nevettem Valószínűleg semmi nem fog történni. Ezt is elrontom, mint mindent és így lesz majd első randiból utolsó. - folytattam most már komolyabb hangnemben.
- Már miért rontanád el? Olyan buta vagy. Nézz magadra! Gyönyörű vagy, okos és céltudatos. Nem is értem miért vagy még mindig egyedül. - öntött belém lelket barátnőm.
- Köszönöm, annyira imádlak. - öleltem meg - Nem nézünk meg valami filmet? - vetettem fel az ötletet.
- Neveletlen hercegnő - vágta rá egyből, mintha már tudta volna, hogy ezt fogom kérdezni.
- Nekem jó - álltam fel és kerestem meg a DVD-t, majd elindítottam.
Imádom ezt a filmet és a legjobb, hogy minden gondolatomat lekötötte, így nem tűnődtem azon, mi lesz velem pénteken.
Ahogy vége lett és elköszöntem Eleanortól, aki elment vásárolni, kerestem pár friss képet a fiúkról és kiposztoltam kedvenc 1D-s oldalamra facebookon. Természetesen magyar nyelvű, hiszen ezt még akkor alapítottam, amikor még otthon laktam. Így legalább nem felejtek el magyarul beszélni. Amikor befejeztem úgy döntöttem alszok egyet, hisz holnap kezdődnek az edzések. Nyakunkon a versenyszezon. Amit nem is bánok, mert most már csak erre koncentrálok. Ez az egy amiben jó vagyok.
Ez a pár nap nagyon hamar eltelt, és csak azt vettem észre, hogy péntek reggel kipattan a szemem az idegességtől. De ki ne lett volna ideges az én helyemben?
Nem öltöztem át, imádok pizsiben lenni egész nap, és ma nem kellett sehová sem mennem, így át sem öltöztem. Felhívtam Elt és mondtam neki, hogy nem kell átjönnie, nyugodtan legyen Louissal, egyedül is megoldom. Nehezen, de beleegyezett. Gyorsan eljött a fél 7, amikor elkezdtem készülődni. Ahogy ismerem magam 1 óra bőven elég lesz.
Letusoltam, majd elkezdtem keresgélni a ruháim között. Eléggé borongós és hűvös volt az idő, így egy hosszú farmer és egy ing mellett döntöttem.

Hajamat felkötöttem, ugyanis nem akartam kivasalni, és anélkül leengedve, hát eléggé borzalmas. :)
Egy kis smink és boldogan állapítottam meg, hogy kész vagyok. Pár perccel múlt negyed 8. Idegesen járkáltam fel-alá, mint akit felhúztak. Túl feszült voltam most ahhoz, hogy leüljek. Eljött az idő. Fél nyolc lesz két perc múlva. Komolyan,már a másodperceket számoltam vissza, amikor... Csengettek. Egy kicsit hezitáltam, hogy kinyissam-e, de miért ne? Vágjunk bele! Remegő kézzel nyomtam le a kilincset. Kinyílt az ajtó, én pedig megpillantottam Őt.