Part 2

Ekkor úgy döntöttem, hogy most. Lépni fogok és odamegyek hozzá, hiszen mégsem ülhetek egész végig egyedül. Táskámat a széken hagyva odasétáltam a nekem háttal álló fiúhoz.
-Finom az illata! - komolyan, ennél jobb nem jutott eszedbe?! Veszekedtem magammal.
-Hú a francba, legközelebb szólj előre! - válaszolt nevetve.
-Bocsi nem akartalak megijeszteni - szabadkoztam - segíthetek?
-Hát ha már itt vagy, hoznál egy tálat a konyhából? - kérdezte most már mosolyogva.
-Persze, de elmondanád merre van? - kérdeztem zavartan.
Elmagyarázta, majd az utasítást követve elindultam be a hatalmas házba, ahol barátnőm és Louis beszélgettek.
-Hát te mit keresel? - kérdezte El.
-Csak segítek Liamnek és beszaladtam egy tálért - hadartam el és a tányért a kezembe kapva már vissza is fordultam a kert irányába, ahol Liam már a napozóágyon ült és a telefonját nyomkodta.
-Ez aztán gyorsan ment - mosolygott, de telefonjából nem nézett fel.
-Hát igyekeztem nem eltévedni - röhögtem - óriási ez a ház.
-Igen az, de szerencsére rajongóktól mentes.
-Most már nem lennék ebben olyan biztos - mondtam, mire kérdőn nézett rám.
Istenem azok a szemek. Próbáltam nem elpirulni, de valahogy éreztem, hogy nem sikerül.
-Ezt meg hogy érted? - szakította félbe gondolatmenetemet.
-Én is egy őrült Directioner vagyok, aki figyeli minden lépéseteket. - hazudtam, és látszott, hogy ő sem hiszi el.
-Én nem hinném, - kezdte - hiszen az előbb meg sem bírtál szólalni és azt hittem elájulsz.
-Pedig azt hittem senki sem látta - válaszoltam halkan, és láttam rajta, hogy mindjárt elneveti magát.
-Akkor te az a 'normálisabb' fajta rajongó lehetsz. Ne értsd félre imádjuk őket, csak kicsit sokat sikítanak és néha jó egy kis csend.
-Igen, azt elhiszem - mondtam együttérzően.
-Na, szerintem szóljunk a többieknek, hogy lehet enni - pattant fel hirtelen mellőlem és elindult a többiek irányába.
Mikor észbe kaptam én is hasonlóan cselekedtem.
A többiek már mind együtt voltak, és láttam az arcukon, hogy van egy-két tippjük, mit csinálhattunk kettesben eddig.
Az uzsonna vagy inkább este 7-kor már vacsora után még beszélgettünk egy kicsit. Mandy és Eliza hamarabb hazamentek, ugyanis jöttek értük. Én úgy döntöttem megvárom Elt és majd együtt megyünk.
9 óra körül lehetett, amikor jobbnak láttam, ha elindulok haza, még mielőtt a nagy sötétség leszáll Londonra.
-Srácok én azt hiszem megyek, már elég későre jár.
-Szó sem lehet róla - szólalt meg Harry, nagy meglepetésemre.
-Ilyenkor már egy ép elméjű ember sem mászkál az utcán egyedül - vette át a szót Niall.
-Különben is van vendégszobánk - szólalt meg Zayn is.
-De én tényleg nem akarok zavarni - motyogtam zavartan.
Már miért zavarnál? Ne hülyéskedj! - Liam.
Loura és Elre pillantottam, akik csak helyeselték a fiúk érveit.
-Nem bánom, legyen, de csak ha tényleg nem baj! - egyeztem bele végül.
-Ez a beszéd - Louis - és bármikor alhatsz itt, ha úgy adódik.
-Köszönöm - hálálkodtam.
Egy óra múlva mindenki úgy döntött, hogy elteszi magát holnapra.
Bevonultam hát én is az erre az éjszakára nekem fenntartott szobába. Törölközővel a kezemben elindultam a fürdőbe, amikor rájöttem, hogy nincs ruhám, amiben aludhatnék. Muszáj voltam megkeresni Elt, de nem akartam minden szobába bekopogni, így csak remélni tudtam, hogy a másik földszinti szobában ő tartózkodik Louissal.
Bekopogtam hát a szemben lévő szobába várva, hogy valaki behívjon. Így is történt, de pechemre sem El, sem pedig Lou nem tartózkodott ott. Szóval ez a szoba  az Övé.
-Szi-szia - kezdtem dadogva - remélem nem ébresztettelek fel.
-Nem dehogy, ilyenkor még nem tudok aludni. És minek köszönhetem látogatásodat? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Ja igen, bocsi csak nincs nálam semmi alvós ruha és abban reménykedtem, hogy El vagy Perrie alszik ebben a szobában, de ezek szerint nem. Na akkor megyek és megkeresem őket. Szia! - köszöntem volna, de felállt és elindult a szekrénye felé.
-Itt egy póló és egy nadrág, remélem megfelel. - mosolygott.
Én eközben ledermedve álltam a szoba közepén. Komolyan Liam Payne ruhájában fogok aludni?
-Tökéletes, köszönöm. - válaszoltam - Csak nem Toy Story 2? - pillantottam felnyitott laptopjára.
-De igen. Te is szereted? - kérdezte felcsillanó szemekkel.
-Persze, ki ne szeretné Woodyt és társait? - vágtam rá határozottan.
-Akkor talán fürdés után átjöhetnél és megnézhetnénk együtt, még nemrég kezdtem el.
-Oké, miért ne. - eléggé meglepődtem felajánlásán, de ki utasítaná vissza - sietek - és ezzel elhagytam a szobát.
Gyorsan beálltam a zuhany alá és kb. 5 perc alatt készen voltam. Még fogat mostam (ilyenkor megdicsérem magam, hogy fogkefe és fogkrém nélkül szinte sehova sem megyek), hajamat leengedtem, és elindultam vissza a Szobába. :)
Liam már az ágyon ült 2 nagy tál chips társaságában.
-Kezdhetjük? - adta kezembe az egyik tálat, miután én is helyet foglaltam.
-Mire várunk még?
Nem sokat beszélgettünk közben, de annál többet nevettünk. Kicsit kényelmetlen volt már az ülés, így mindketten a hasonfekvést választottuk. Kb. 10 perccel a mese vége előtt hallottam, hogy Liam egyenletesen szuszog mellettem. Elaludt. Úgy döntöttem, hogy nem várom meg a végét, hanem kikapcsolom és én is alszom inkább. Lehajtottam a laptop tetejét és az asztalra tettem, a 2 üres tálat pedig kivittem a konyhába. Beérve a 'szobámba' bemásztam az ágyba és magamra húztam a takarót, majd beszippantottam a pólóból áradó isteni illatot és nem sokkal később már álomvilágban jártam.