Part 17

Sziasztok! Húha, nem is tudom valaki van-e még itt, de úgy döntöttem felrakom az utolsó részt. Ezután még jön egy epilógus és vége, bár úgy gondolom már eleget húztam az időt.
Jó olvasást! A komikat most is szívesen várom!
Pussz: Adrii xx


-Szia, Rebeka vagyok. Óriási rajongótok. Az előbb a fellépésen nehéz volt nem észrevenni, hogy baj van. Csak nem lány van a dologban? - próbáltam viccesen megközelíteni a dolgokat.
Nem szólt semmit, de azért elmosolyodott, így folytattam.
- Biztos vagyok benne, hogy az a lány rájött, hogy mekkora hibát követett el, amikor kinyitotta neked az ajtót és elengedett. Most valószínűleg üvöltve kirohanna a világból, de ehelyett azon gondolkodik, hogy mit tennél, ha most ideülne melléd és elmondaná, milyen hülye is volt. Szóval, mit tennél?
- Elmondanám neki, hogy mennyire szeretem, és hogy nem akarom elveszíteni - nézett mélyen a szemeimbe.
Erre nem tudtam mit reagálni, közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam.
- Talán inkább ne itt folytassuk! - mondtam, mikor elváltunk - Elmehetnénk hozzám, de ha bulizni akarsz, tőlem maradhatunk is - mosolyogtam rá.
- Jobb, ha megyünk, itt már túl sokan vannak. - fogta meg a kezem és felállított a padról - De azért szóljunk a srácoknak.
Elengedte a kezem, mert azért mégsem lenne jó, ha máris a címlapokon lennénk. Besétáltunk és megkerestük az emberkéket. Épp az asztalnál ültek mind és ahogy megláttak minket, azonnal mosolyogni kezdtek.
- Szerintem mi kihagyjuk az aftert - szólalt meg Liam.
- Óó, hát nyilván kihagyjátok - röhögött Harry.
- Ezt örömmel halljuk, - mosolygott Niall - mármint nem azt, hogy nem buliztok velünk, hanem hogy együtt mentek el.
- Hehe, együtt mennek el - röhögött még mindig Harry.
 - Na fogd be Styles! - rivalltam rá vörös fejjel.
- Jól van, jól van - tette fel a kezét az illető, de még mindig röhögött.
- Helyes! Na mi megyünk. Jó szórakozást és majd találkozunk! - köszöntem el tőlük és Liammel az oldalamon elindultam a kijárat felé.
Kocsival mentünk, így hamar hazaértünk.
- Nem vagy éhes vagy szomjas, vagy valami? - kérdeztem ahogy beléptünk.
- Csak álmos - ásított egy nagyot és bemenve a szobámba elterült az ágyon.
- Az én is. De nehogy elaludj, mert akkor nem férek majd oda - mosolyogtam rá.
- Hova mész? - ült fel.
- Csak átöltözöm és jövök - adtam egy puszit az arcára.
Így is tettem. Szupergyorsasággal vettem le magamról gyönyörű ruhámat és vettem fel pizsimet és már rohantam is vissza a rám váró fiúhoz.
- Miért döntöttél így? - kérdezte aranyosan.
- Borzalmas álmom volt. Meghaltál és ekkor jöttem rá, hogy nem veszíthetlek el, mert szeretlek. - mondtam ki végül azt a szót, amit eddig soha senkinek.
- De itt vagyok, és most már nem veszíthetsz el. Ígérem! - nézett rám és megcsókolt.
Imádom ezt a fiút. Nem tudom hogyan bírtam volna elengedni.
- Örülök, hogy itt vagy - néztem rá.
- Igen, én is. De most már aludjunk jó?! - nevetett aztán pedig ásított egy hatalmasat.
- Ez jó ötlet. Jó éjszakát! - pusziltam arcon és hátat fordítottam neki, mire ő átkarolta  a derekamat.
- Neked is - puszilt bele a nyakamba, majd fél perc múlva már aludt is.
Annyira tökéletes. És most már az enyém, csak az enyém.