Part 9

Hát itt is lennék a következő résszel :) Nem a legjobb, de azért itt van :) Nincs egyéb hozzáfűzni valóm. Indítok egy szavazást az elkövetkezőkben, ami egy esetleges következő blogról fog szólni :) Na de ne siessünk ennyire előre! Jó olvasást!!
Adrii xx

Fél tízre már a házban voltam, de valahogy túl fáradt voltam, hogy kipakoljak, így csak lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.
Reggel 8 óra volt, amikor felkeltem. Felöltöztem, reggeliztem és közben elolvastam az sms-t, amit Joshtól kaptam.
2-re kell mennem és addig még van egy csomó időm. Nem akartam elmenni itthonról, így inkább kipakoltam a bőröndömből és újra berendezkedtem.
1 óra volt. Összepakoltam a szükséges holmikat, majd szépen lassan elindultam az uszoda felé.
Hát régen éreztem ilyen jól magam. A medencében legalább szabad vagyok. Viszonylag hamar elrepült ez a három óra, és mivel holnap csak 4-kor kezdünk, délelőtt még lezavarom azt a találkozót Zaynnel.
Írtam is neki, hogy ráér-e és hát erre nem lehetett más a válasza, mint az, hogy persze.
Jobbnak láttam, ha nem  megyünk sehová, hanem ő jön hozzám. Legalább nyugodtan beszélgethetünk és nem zavar senki.
Persze ilyenkor gyorsan telik az idő és azon kaptam magam, hogy csengetnek. Már reggel van? Mivel csak Zayn lehet az, nem foglalkoztam azzal, hogy felöltözzek, csak felkötöttem a hajam és ajtót nyitottam.
- Szia! - köszöntem neki és beinvitáltam.
- Szia! - köszönt ő is, majd jó szorosan magához ölelt - Jól nézel ki. - utalt a pizsimre és kissé kócos hajamra.
- Ó köszönöm, te is. - kócoltam össze haját.
- Hé, vigyázz rá!
- Jól van, jól van. Na gyere beljebb!
Leültünk a kanapéra és elkezdődött a beszélgetés.
- És milyen újra itt? - kezdte.
- Eddig nagyon jó, de ugye nem mondtad el, hogy ide jössz?
- Megígértem, nem?! Amúgy nem is akarod, hogy tudják?
- Még nem tudom. Hiányoznak, meg minden, csak...- de valahogy nem tudtam befejezni.
- Csak? - nézett rám Zayn kérdőn.
- Félek. - nyögtem ki.
- De mitől?
- A többiektől, de legfőképpen Eltől. Mit fognak szólni, hogy visszajöttem? Így is biztos utálnak, hogy csak úgy leléptem.
- Ne butáskodj már! Senki sem utál, sőt aggódnak érted.
- Gondolod? - kérdeztem bizonytalanul.
- Tudom. - válaszolt határozottan - Akkor holnap nem is jössz el?
- Hová?
- Hát hozzánk! - válaszolt egyszerűen.
- Most mondtam, hogy még nem tudom.
- De Liam biztos örülne, ha meglepnéd a szülinapján.
- Basszus! - és ekkor döbbentem rá, hogy holnap lesz 20 éves. - De még nem vettem neki semmit. Hogy felejthettem el?!
- Nyugi, nem kell neki ajándék, de biztos örülne neked.
- Hát nem is tudom. - hezitáltam, de legbelül tudtam, hogy muszáj elmennem.
- Ugyan már, tudom, hogy tudod. - kacsintott.
- Attól függ mikor lesz holnap az edzés. - próbáltam kibúvót keresni.
- Hát biztos nem este 10-kor.
- Az igaz, de akkor is vennem kell neki valamit. Nem mehetek el ajándék nélkül.
- De akkor ott leszel?! - reménykedett.
- Még meggondolom. De ha mégis elmennék, mikorra kellene odaérnem?
- Ha jó tudom 9-re hívtuk a vendégeket. De jöhetsz majd hamarabb is.
- Hát akkor ezt megbeszéltük. Amúgy nem vagy éhes?
- Nem, köszi. Jobb, ha megyek nehogy gyanút fogjanak. - állt fel és az ajtóhoz sétált, majd én is utána - Akkor holnap találkozunk. - ölelt meg.
- Valószínűleg. - mosolyodtam el - Szia! - köszöntem el, majd a konyhába sétáltam összeütni valami ebédet.
A holnapi napon járt az eszem. Nem gondolkodtam sokat az ajándékon, hiszen már megterveztem mit fogok neki venni, csak a nagy zűrzavarban nem gondoltam, hogy még találkozok vele.
Egy nagy plüss Buzz figurára és egy Gru 2 DVD-re esett a választásom. Imádja a Toy Storyt és a Gru 1-et még együtt néztük, gondoltam kíváncsi a folytatásra.
Az edzés ugyanúgy telt, mint eddig mindig.
Másnap reggel elmentem megvenni az ajándékokat. Itthon gondosan becsomagoltam és gondolkodtam az esti ruhámon.
Az edzést lemondtam, ugyanis utána mindig hullafáradt vagyok. Lehet, hogy ez a buli jól fog elsülni és legalább kikapcsol egy kicsit.
Este 7 körül úgy gondoltam készülődök, mert még oda is kell érnem. Nem öltöztem ki nagyon, csak egy farmert vettem fel egy magassarkúval, és egy zöld inget. A hajamat begöndörítettem és kicsit kisminkeltem magam.

Negyed 9-kor indultam és akármilyen lassan mentem, fél óra alatt odaértem. Nem akartam kint állni, így hát becsengettem. Szerencsémre Zayn nyitott ajtót.
- Szia! - köszöntem mosolyogva.
- Szia! Csinos vagy. - bókolt.
- Köszönöm. Többiek? - tértem a számomra leglényegesebb kérdésre.
- Niall, Harry és Perrie a nappaliban vannak. Louis elment Elért, Liam pedig biztosan Sophiával érkezik. A többi vendég is lassan jönni fog, bár a kertben már vannak egy páran.
- Akkor köszönök nekik - mondtam és beléptem a nappaliba.
Vettem egy nagy levegőt, majd köszöntem:
- Sziasztok!
- Szia! - köszöntek vissza, és ekkor néztek csak fel - Rebeka! - mondták egyszerre - Hogyhogy itt?
- Hiányoztak a barátaim - válaszoltam nemes egyszerűséggel, majd megölelgettem őket szépen sorban.
Nem sokat beszélgettünk, mert megérkezett El és Lou. Hát eléggé értetlenül álltak meg előttem néhány lépésre.
- Rebeka! Hogyhogy itt? - kérdezték egyszerre ugyanúgy, ahogy néhány perce a többiek.
- Hát mint már mondtam, hiányoztak a barátaim. - felálltam és egyszerre öleltem át mindkettőjüket - Ne haragudjatok rám! - suttogtam.
- Nem haragszunk és végre itt vagy. - szólalt meg El - De meddig maradsz?
- Még nem tudom. Jövőhéten lesz egy versenyem, de még nem tudom utána mi lesz.
- Hát mi reméljük itt maradsz. - vette át a szót Louis és a többiekre nézett, akik bólogattak.
Lassan elkezdtek szállingózni a számomra ismeretlen emberek. És nemsoká megérkezett Ő is, oldalán a barna szépséggel.
Elvegyültem a tömegben, nehogy idő előtt kiszúrjon és elrontsam a buli hangulatát.
Az ajándékozás következett. Mindenki átadta és mivel már nem volt senki hátra (csak én), Liam egy kicsit átment a konyhába. Gondoltam eljött az én időm.
- Boldog születésnapot! Remélem tetszeni fog! - tettem le elé a dobozt.

Part 8

Sziasztok megjöttem a következő résszel! :) Nem szeretnék semmit hozzáfűzni, de azért pár kominak örülnék :) 
Következő rész: valószínűleg szombat este vagy vasárnap reggel.
Adrii xx

*Rebeka szemszöge*
Szerencsére közvetlen járattal jöttem, ezért nem Pestre, hanem Debrecenbe érkeztem. Már csak egy óra buszozás és otthon vagyok. 2 év után először látom a családomat és beszélek velük.
Amikor hazaértem, hát nem kell mondanom, hogy mindenki elképedt. Igen hiányoztak, ahhoz képest, hogy én mentem el otthonról, mert forrófejű voltam és kicsit meggondolatlan, de nem bántam meg, hiszen akkor nem találkoztam volna a fiúkkal. Nagyon hiányoznak, de így lesz a legjobb.
Az elkövetkező 2 hét nagyon hamar eltelt. Minden percemet a családommal és a barátaimmal töltöttem, bár kicsit fura volt magyarul beszélni.
Péntek este van. Suliidőben ez volt az egyik kedvenc napom, de nyáron ki törődik ezzel? Éjfél körül úgy döntöttem, hogy lefekszek aludni, de ahogy becsuktam a szemem azonnal ki is nyitottam, ugyanis jött egy üzenetem, ismeretlen számról. Kíváncsi voltam, így nem vártam reggelig, megnéztem:
"2 hét múlva nagy verseny lesz itt Londonban. De jövőhéten kezdődnek az edzések. Remélem számíthatunk rád.    Josh " (szerk. Josh=edző, a félreértések elkerülése végett)
A fenébe is. Az úszás az egyetlen, amiben jó vagyok. Nem hagyhatom cserben a többieket. De miért pont Londonban? Bár ha úgy vesszük elég nagy ahhoz, hogy a fiúk tudta nélkül legyek ott.
Ezekkel a gondolatokkal aludtam el nagy nehezen.
Reggel, mikor felébredtem első dolgom volt, hogy válaszoltam az sms-re:
"És melyik nap kezdődnének az edzések?"
2 perc sem telt el és jött is a válasz:
"Kedden délután 2-től. De még felhívlak előtte. Örülök, hogy csatlakozol."
Még erre azért visszaírtam:
"Nem hagylak cserben, ott leszek. ;)"
Valahogy könnyű volt meghoznom ezt a döntést, de anyuék megértenek és elfogadták. A nehezebb döntés az volt, hogy szóljak-e Zaynnek vagy sem? Megígértem neki, így muszáj voltam. Megkerestem nevét twitteren, majd rákattintottam az üzenetre és már írtam is:
"2 hét múlva versenyem lesz, így vissza kell repülnöm. Ha gondolod, és nem haragudtál meg nagyon, akkor találkozhatnánk.
U.i.: a többieknek egy szót se! ;) xx"
Este meg is érkezett a válasz:
"Az király lenne. :) Már alig várom és amúgy mikor érkezel? És nem haragszom rád, csak egyszerűen nem értettelek, de mindegy."
Azt hiszem most kezdődik egy hosszú beszélgetés:
Rebeka: "Hétfő este indul a gépem. Hidd el én sem értem magam, de muszáj volt eljönnöm. Amúgy hiányzol."
Zayn: "És akkor mikor találkozunk? Te is hiányzol! Mindenkinek. :)"
Rebeka: "Majd írok, ha megtudom az edzések időpontjait. Mindenkinek?"
Zayn: "Már várom. Igen, még Liamnek is."
Rebeka: "Én is várom már. :) És ezt honnan veszed? Ott van neki Sophi :)"
Zayn: "Hidd el, tudja, hogy miatta mentél el és magát hibáztatja."
Rebeka: "De ez nem igaz. Honnan vette? Mi az, hogy magát hibáztatja?"
Zayn: "Ugyan már! Mindenki tudja! Tisztára összeomlott, hogy elüldözött téged."
Rebeka: "Jó mindegy! Hagyjuk! Majd akkor írok! Addig is vigyázz magadra! És tudod, tartsd a szád! :) xx"
Zayn: "Rendben. Te is vigyázz magadra és ne félj, nem mondom el senkinek! xx"
Ahogy befejeztük ezt a beszélgetést, lassan elkezdtem pakolászni. El sem hiszem. Holnapután újra Angliában leszek. Most valahogy jó érzéseim vannak ezzel kapcsolatban.

*Hétfő, este 7 óra*

Újra a gépen ülök, ismét fülhallgatóval a fülemben, melyben (ironikusan) a 1D - Back for you szól...

Part 7

Sziasztok :) Hát ha nem is mások, de a magam örömére folytatom a blogot :) Köszönöm azoknak, akik olvassák és köszönöm a kommenteket is, nagyon sokat jelentenek, tényleg :D Na, de nem dumálok annyit xD itt a rész, remélem tetszeni fog :) Ne feledjétek oldalt a szavazást sem :)
Azért kíváncsi lennék, mit gondoltok, vajon mi áll az üzenetben?? Várom a tippeket :)
Következő rész: igyekszem hét közben hozni egyet, de csak ha komiztok!! :$ 
Adrii xx

*Zayn szemszöge*
Amikor Rebeka elmondta mire készül, sokk hatása alá kerültem. És mindez Liam miatt? Kedvelem Sophiát, de az hogy miattuk ment el az egyik barátom, nekem már sok.
Délelőtt 11 volt. Amikor lementem a konyhába már mindenki ott volt.
Azt hiszem ez a megfelelő pillanat. Áthívtam Perriet is, jobb ha ő is hallja.
- Sziasztok srácok. - köszöntem cseppet sem vidáman.
- Mi az haver, valami baj van? - kérdezte Lou felhúzott szemöldökkel.
- Majd mindjárt megtudjátok. Üljetek le! - utasítottam őket, majd kibontottam a borítékot.
- Ez egy levél Rebekától. Szerette volna, ha mindenki hallja, amikor felolvasom. - sóhajtottam, majd belekezdtem:
"Kedves mindenki! Mikor ezt a levelet olvassátok, bizonyára már Magyarországon leszek. Most biztos mind meglepődtetek és azon agyaltok miért mentem el és mikor jövök vissza. Nehéz ezt elmondani, de sok kis dolog miatt kellett elhagynom Londont, és mikor jövök vissza? Valószínűleg nem egyhamar, az is lehet, hogy soha. De még találkozunk, persze csak ha egyszer eljuttok Magyarországra. :) 
Utálok és nem is tudok búcsúzkodni, de most muszáj.
Niall és Harry! Talán ti vagytok azok, akiktől a "legtávolabb" állok. Szeretlek titeket és tudom, hogy mindketten hamarosan megtaláljátok a boldogságot olyan lányok mellett, akik igazi Directionerek.
Eleanor és Louis! Titeket ismerlek a legrégebb óta. Lou kérlek ne hagyd cserben Elt, ti ketten tökéletesek vagytok együtt és kérlek bocsáss meg, ha néha idegesítettelek.
El! Hidd el mindennél jobban szerettem volna elbúcsúzni tőled, de féltem, hogy lebeszélnél vagy megharagudnál rám. Szeretlek!
Zayn és Perrie! Remélem az esküvőre én is kapok meghívót! :) Gratulálok nektek, ritka az igazi szerelem. Ne hagyjátok el egymást semmiért!
Liam és Sophia! Itt estem gondolkodóba, hogy mi mindent érdemes ide leírnom. Először is Liam!, nem haragszom rád. Én sem választottam volna magamat a helyedben. És Sophia!, amit az afterpartyn mondtam, komolyan gondoltam. Gyönyörű lány vagy, megérdemlitek egymást.
Most gondolom El azon töröd az agyad, hogy miért nem neked mondtam el ezeket. Miért pont Zaynnek?
Ne haragudj rám tényleg, csak nem bírtam volna a szemedbe nézni.
És akkor leírom miért pont Zayn.
Ő volt az egyetlen közületek, aki észrevette, hogy semmi sincs rendben velem. Felajánlotta, hogy beszéljünk, és talán ha akkor nem lettem volna olyan makacs, még mindig veletek lehetnék. Ő volt az, aki meglátta, hogy csak egy álarc van rajtam, mégsem beszéltem neki erről, pedig biztos vagyok benne, hogy ő is és ti is megértettetek volna. 
Hát azt hiszem mindent leírtam, amit szerettem volna.
Végezetül már csak annyit, hogy köszönöm. Mindent. Ti vagytok a legjobb emberek, akikkel valaha találkoztam. Szeretlek titeket.
                                                                                          Rebeka"

Mikor végeztem, végignéztem a többieken. Eleanor teljesen kiborult és Liamet is eléggé megviselhette, hiszen csak bámult maga elé.
Az elkövetkező 2 hét nagyon hamar eltelt, főleg interjúkkal és fotózásokkal.

Mikor már végképp nem tudtam magammal mit kezdeni a hotelben, felmentem twitterre. Sok üzenet, de ezek közül csak egy volt számomra igazán lényeges. Egy üzenet Rebekától.

Part 6

Sziasztok :) Először is szeretném megköszönni, hogy olvassátok a blogomat. Másodszor elnézést kérek, hogy ilyen rövid lett, csak nem akartam hétvégéig várni vele. Harmadszor pedig megkérek mindenkit, hogy írja le folytassam-e, mert eredetileg ennyit terveztem belőle. Szóval nagyon fontos lenne, hogy tudjam érdemes-e ezzel tölteni az időmet, de meg kell mondjam, hogy imádom ezt írni, de ez a ti döntésetek. :) Ezért kérlek titeket, hogy komizzatok!! 
Ha lesz igény rá, akkor következő rész valószínűleg szombaton. :) Jó olvasást! <3
Adrii xx

El is kezdtem pakolni, hiszen úgysem tudnék aludni. Talán egyszer majd visszajövök ide, de a srácok tudta nélkül.
Sokat gondolkodtam, hogyan búcsúzzak el tőlük, de jobbnak láttam, ha írok egy levelet. Előbb azonban beszélnem kellett valakivel. Liamet, Niallt és Harryt azonnal kizártam és végül Eleanort és Louist is, hiszen ők úgyis csak lebeszélnének. Zayn. Ő az én emberem. Sajnos nincs meg a száma, ezért muszáj leszek elmenni hozzájuk. Remélem otthon lesz.
Nem aludtam semmit. egész éjszaka és hajnalban pakoltam. De nem voltam fáradt. Sőt nagyon is éber voltam.
Összeszedtem gondolataimat, majd papírra vetettem őket. Nem lett éppen rövid a levél, de legalább mindent leírtam. Már csak beszélek Zaynnel és indulok haza.
Már délután 2 óra volt. Elindultam a fiúk háza felé. Mikor odaértem bekopogtam. Niall nyitott ajtót.
- Szia! - köszöntött egy öleléssel.
Ha tudná, hogy ez az utolsó.
- Szia! Zayn itthon van? - tértem rá a lényegre.
- Fent van a szobájában. Szóljak neki? - kérdezte aranyosan.
- Nem köszi. Inkább felmegyek. - válaszoltam.
Így is tettem. Odaértem az ajtóhoz és bekopogtam. Hallottam egy halk "szabad"-ot, majd benyitottam.
- Szia! Hát te? - lepődött meg.
- Szia! Beszélnünk kell! - mondtam komolyan.
- Ülj le! - mutatott maga mellé az ágyon.
- Először is ne próbálj meg lebeszélni, már eldöntöttem! - szögeztem le az elején. - Csak neked mondom el és ezt még Eleanor sem tudja és bízom benne, hogy idő előtt nem is fogja megtudni - néztem szemeibe.
- Nem értem miről beszélsz. Mondd már! - sürgetett.
- Hazamegyek Zayn. - nyögtem ki végül.
- Jó, de mennyi időre?
- Végleg.
- Mi? És miért? Liam miatt? Csak ez az egy okod van rá? - háborodott fel.
- Nem Zayn, sok okom van rá, de igen Liam a fő ok. Sajnálom, de reméltem, hogy te megértesz.
- Még Eltől sem akarsz elbúcsúzni? - kérdezte.
- Itt van egy levél. - adtam neki át a borítékot - Ha mindenki itt van, ismétlem mindenki, szeretném, ha felolvasnád. De csak akkor bontsd fel! Kérlek! - néztem rá kérlelően.
- Hiányozni fogsz. - ölelt meg - Remélem még azért találkozunk valamikor.
- Ígérem. - húztam magamhoz szorosan - Szeretlek.
És ő is tudta, hogy értem.
- Én is szeretlek. És vigyázz magadra!
- Vigyázok, de te is. És Perriere is! És gratulálok, annyira jó ilyen boldognak látni titeket! - néztem most már szemébe. - Na most megyek, még összepakolok pár cuccot.
- Mikor indulsz?
- Hajnalban megy a gépem. - szomorodtam el - Zayn! - szólítottam meg utoljára.
- Igen?
- Köszönöm. Ezt is, és mindent. Most megyek! Szia! - adtam egy utolsó puszit az arcára.
- Szia!
Ez volt életem legnehezebb beszélgetése. Hazaértem, még összepakoltam az utolsó dolgaimat is a bőröndömbe. Hajnali 2-kor keltem, mert 3-ra kint kellett lennem a reptéren.
Szomorú voltam és egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy biztosan jó döntés-e elmenekülni. De már nincs visszaút. Itt ülök a gépen fülemben a fülhallgatóval, amelyben Rihanna - Stay című száma szól.

Part 5

Sziasztok! :) Először is szeretném megköszönni mindazoknak, akik olvassák ezt a blogot. Itt a következő rész, remélem tetszeni fog. Pár komit szívesen elfogadnék, és annak is örülnék, ha leírnátok, hogy mi tetszik és mi nem, hogy tudjam miben változtassak. Éééés a legfontosabb, NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT NIALL!! <3<3  Egyébként tegnap végre én is megnéztem a TIU-t ééés imádtam :)) It's so PER-FECT :D 
Na jó olvasást, következő rész: igyekszem hét közben hozni egyet :)  Adrii xx

*Liam szemszöge*
Ahogy megérkeztem a házhoz, bementem a szobámba és első dolgom az volt, hogy elolvastam a kis papírt:
"Talán szerdán már jobb idő lesz. Ismételhetnénk, persze csak ha ráérsz. xx Rebeka"
A másik oldalán pedig egy telefonszám.
Mosolyogva mentettem el a számot a telefonomba, amikor valaki kopogott.
- Gyere be! - szóltam ki és Louis már benn is termett és leült mellém az ágyra.
- Na mesélj, mi volt?! - kérdezte kíváncsian.
- Elmentünk a parkba, aztán elmentünk hozzá, mert szakadt az eső. Megnéztünk egy mesét, csokit ettünk és eljöttem. Ennyi. - hadartam el.
- De jó volt nem?
- Persze, jó volt és még a számát is megadta. Csak... - de nem tudtam befejezni, mert közbevágott.
- Csak?!
- Találkoztam Sophiával tegnap, és most nem tudom mit csináljak.
- Haver, nem szédítheted egyszerre mindkettőt!
- Tudom, igazad van, de nem tudok választani. Holnap Sophival találkozom, szerdán meg Rebivel és addigra döntenem kéne, de olyan nehéz.
- Elhiszem, de tudod mit szoktak ilyenkor mondani? - próbált rávezetni.
- Hogy hallgassak a szívemre?
Bólintott egyet.
- De szerintem most aludj egyet és reggel majd jobban át tudod gondolni. - felállt és egyedül hagyott a szobámban.
Letusoltam, majd lefeküdtem és hamar el is aludtam.
Reggel hangzavarra ébredtem. Kimentem a konyhába és a többiek már ott ökörködtek.
Ittam egy pohár kávét és visszamentem a szobámba, hogy átgondoljam, mit fogok Sophiának mondani.
Eljött a 3 óra és elindultam hozzá. Bekopogtam az ajtón és beengedett.
- Szia! - köszöntem bizonytalanul.
- Szia! - mosolygott - Minden rendben? Nem vagy valami jó passzban.
Hát igen, elég jól kiismert már az évek során.
- Ööö, igen minden. Csak szeretnék valamit mondani.
- Na, ki vele! - mosolygott még mindig.
- Tudod én nagyon kedvellek, de van egy másik lány is és most teljesen elbizonytalanodtam. Kellene egy kis idő, hogy rendezzem a gondolataimat. Remélem megérted. - néztem rá, de arcáról semmit nem tudtam leolvasni.
- Én tudok várni. Csak szólj, bárhogy döntöttél! Rendben?
- Rendben. Akkor én most megyek is. És köszönöm a megértésed. Szia!
- Szia! - köszönt ő is és megölelt.
Huhh, egész jól fogadta, már csak Rebekával kell beszélnem.
Hamar eljött a szerda és vele együtt a várva várt találkozó is. Küldtem neki egy sms-t, hogy inkább lemegyek hozzá nehogy a paparazzik bármit is kiszúrjanak.
Ahogy odaértem, becsengettem. Az ajtót hatalmas mosollyal az arcán nyitotta ki. Istenem, mibe keveredtem?!
- Szia! - üdvözölt, majd megölelt.
- Szia! - köszöntem én is.
Nem akartam sokáig húzni, így egyből bele is vágtam:
- Mondanom kell valamit!
- Ez ijesztő volt! Minden rendben? - vált az arca komorrá.
- Igen, vagyis nem. Figyelj, tudod én nagyon kedvellek.
- Én is kedvellek. - szólt közbe elpirulva.
- Kedvellek, de van egy másik lány és teljesen összezavarodtam. Kell egy kis idő, hogy átgondoljam. Remélem megérted. - néztem szemébe, amelyből kicsit mintha eltűnt volna a csillogás.
- Persze, semmi baj. Megértem. - próbált meg mosolyogni.
- Sajnálom, de most jobb ha megyek. - álltam fel, de ő még mindig ott ült a kanapén. - Szia! - köszöntem el és láttam, hogy nem fog tőlem elköszönni, így kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta.

*Rebeka szemszöge*
Megsemmisülve öltem tovább a kanapén, miközben Ő elköszönt és kisétált az ajtón. Tudtam, hogy ez lesz. Miért is lenne valami jó az életemben? Az lett volna a furcsa, ha ez összejön. Mindegy legalább már aláírásom van tőlük, ha rosszabbra fordulnának a dolgok.
Nem tudom meddig ülhettem ott, de a telefonom csörgése zökkentett ki gondolatmenetemből. El volt az. Bizonyára már mindenről tud.
- Szia! - szóltam bele "boldogan" a készülékbe.
- Annyira sajnálom. - mondta szomorúan.
- Hé nyugi, jól vagyok. De látod megmondtam, hogy ez lesz. Nem hitted el.
- De még nincs vége. Azt mondta időt kér, nem? - állt hozzá pozitívan.
- Igen, és ez egyenlő azzal, hogy a másikat választja. Egyébként ismered őt?
- Sophia Smith. Liam régi barátja. Állítólag múltkor találkoztak és neki is ugyanazokat mondta, amit neked.
- Jó mindegy. Nem fontos. Veled mi újság amúgy? - tereltem el a témát.
- Á, semmi különös. Louval vacsizni megyünk. - mondta boldogan.
- Ó, ez tök jó. Akkor hagylak is készülődni. És puszilom őt is. Na szia! - köszöntem el végül, majd letettem a telefont.
Legalább holnaptól az edzések elterelik a gondolataimat. Gondoltam én, ám egyik nap olyat olvastam, ami megváltoztatta eddigi terveimet.
Liam és Sophia kapcsolatban vannak. Liam vallotta be az egyik sajtótájékoztatón. Azt hittem rosszul látok, de nem... A hír igaz volt, én pedig összetörtem. Ránéztem a telefonomra és 10 nem fogadott hívás Eltől. Inkább nem hívom vissza, előbb lenyugszom. És ami a legjobb az egészben, hogy holnap megismerhetem a híres Sophiát. Vagyis gondolom Liam vele érkezik a premierre.
Mégiscsak felhívom Elt, hogy megbeszéljük a holnapi napot.
- Halihó! - szóltam bele - Bocsi, csak le voltam némítva és most láttam meg, hogy hívtál.
- Hála Istennek! Már azt hittem valami hülyeséget csináltál. - mondta megkönnyebbülve.
- Aranyos vagy, hogy ilyet feltételezel rólam. - húztam az agyát.
- De jól vagy?
- Persze. Mi bajom lenne? Csak a holnapi nap miatt hívtalak amúgy. Mikorra menjek át?
- Jöhetsz 5-re. Amire elkészülünk itt lesz értünk a taxi.
- Rendben, akkor holnap találkozunk. Puszi.
- Szia! - köszönt és bontotta a vonalat.
Ennyi izgalom elég volt mára. Lefeküdtem, de sehogy sem bírtam elaludni, végül mégis csak sikerült.
Délelőtt 11-kor ébredtem fel. Ma van a nagy nap. Minden directioner a film miatt várta a mai napot, én inkább Sophia miatt. Tudom furcsán hangzik, de nagyon kíváncsi vagyok rá.
Ettem, majd kiválasztottam a ruhámat estére.

 Imádtam a színét és a szabását. Szépnek érzem magam benne.
5 óra előtt pár perccel elindultam Eleanorhoz. Mikor bementem már javában készülődött.
- Megjöttem - szóltam be a szobájába.
- Ó, szia! Gyere be! Öltözz fel, aztán megcsinálom a hajad és a sminked! - utasított.
- Segítenél felhúzni a cipzárt? - szerencsétlenkedtem.
- Gyönyörű vagy! Liam egy idióta, hogy nem téged választott. Jajj, bocsi ezt nem akartam felhozni. - mentegetőzött.
- Semmi baj, - mosolyogtam - de te még nálam is gyönyörűbb vagy.
Nemsokára készen lettünk és a taxi is megérkezett. Ahogy közeledtünk a helyszínre, egyre idegesebb lettem.
- Jól vagy? - kérdezte Eleanor.
- Persze, csak még azóta nem beszéltem Liammel és most még Sophiával is találkoznom kell. - magyaráztam.
- Nem hívott fel? - lepődött meg.
- Nem, de nem is vártam el. Mit mondott volna? Nem is érdekes. Felejtsük el, jó!?
- Rendben. - egyezett bele.
Megérkeztünk. Kiszálltunk az autóból és a többiekhez mentünk. Te jó ég, nem is csodálkozom, hogy nem én lettem a "kiválasztott". Ez a lány gyönyörű.
- Sziasztok! -. köszöntek nekünk.
- Sziasztok! - köszöntünk mi is.
Majd szépen sorban mindenkit megöleltem, amikor elérkeztem Liamékhez.
- Szia! Mi még nem találkoztunk. Rebeka vagyok. - nyújtottam felé barátságosan a kezem.
- Szia! Én pedig Sophia. - ő is hasonlóképpen tett.
- Szia! - néztem Liamre és megöleltem. Nem akartam, hogy azt érezze haragszom.
- Szia! Csinos vagy. - suttogta a fülembe.
Amikor a filmnek vége lett, mindenki az afterpartyra tartott, kivéve engem.
- Te nem jössz? - nézett rám Louis értetlenül.
- Nem köszi. Holnap edzés. Inkább hazamegyek és pihenek.
- Biztos nem jössz? Csak egy kicsit! Na!! - kérlelt Niall kiskutyaszemekkel.
- Jó, de csak egy kicsit. - egyeztem bele végül.
Nem voltak sokan, de épp elég volt ahhoz, hogy elvegyüljek.
Egy pillanat volt, amikor megláttam Sophiát Liam nélkül. Gondoltam lecsapok rá:
- Az előbb nem volt alkalmam gratulálni.
Láttam, hogy nem érti miről beszélek.
- Liamhez. Szép pár vagytok. Tényleg! - mondtam ki őszintén, amikor megláttam, hogy Liam közelít felénk. - Most megyek. Örülök, hogy találkoztunk - mondtam, majd otthagytam, még mielőtt bármit mondhatott volna.
Elindultam az ajtó felé, amíg senki nem lát. Gondoltam én.
- Máris mész? - kérdezte Zayn - De még csak most kezdődik a buli.
- Már így is tovább maradtam, mint szerettem volna.
- Hé, ha szeretnél beszélgetni csak szólj! - tette vállamra kezét.
- Köszönöm, de jól vagyok. Csak engedd, hogy elmenjek! - néztem rá komolyan.
Láttam tekintetén, hogy aggódik.
Hazaértem és rájöttem valamire. Én ezt nem bírom végignézni. Mindenkinek jobb lesz, ha hazaköltözöm.

Part 4

Sziasztok!! Meghoztam a következőt :) Ha tetszik kérlek írjátok le, mert nagyon sokat jelent, ha nem azt is írjátok, hogy tudjam miben változtassak :) És már mondtam, hogy sajnos nekem is kezdődik a suli, ezért valószínűleg csak hétvégente hozok majd részeket, persze csak ha olvassa valaki :) Már megvan elég sok rész a füzetemben és amikor van egy kis időm akkor begépelem azokat, így ha néha rövidek lesznek, ne haragudjatok. :) Pusziii <3  Adrii xx

Tökéletes volt, mint mindig. Szűk pólót és egy egyszerű farmert viselt.
- Szia! - mosolygott és adott két puszit az arcomra.
-Szia! - pirultam el - Pontos voltál.
- Hát igen, a fél 8 az fél 8,még a híreseknél is. Indulhatunk? - kérdezte még mindig mosolyogva.
- Persze.
Bezártam az ajtót, a kulcsot elraktam a táskám zsebébe, majd elindultunk a park felé. Sokat mesélt magáról, ugyanis én kérdeztem előbb. Mikor a parkba értünk, leültünk egy padra. Most Ő kérdezett:
- És miért jöttél pont Londonba?
- Őszintén?
- Csak is. - vágta rá.
- Legfőképpen miattatok. - mosolyogtam, de nem néztem Rá.
- Szóval most valóra vált az álmod? - kérdezte huncutul.
- Ez már túlhalad az álmaimon. Több millió lány lenne most a helyemben. - nevettem.
- Igen, de te vagy itt és nem a több millió lány. - simított végig karomon.
Hát nem kell elmondanom, hogy elpirultam, megint. Ekkor hatalmasat dörgött az és. Összerezzentem.
- Úgy látszik esni fog - törte meg az idilli csendet.
- Akkor szerintem jobb, ha megyünk még a vihar előtt. - mutattam a felettünk gomolygó fekete felhőkre.
- Rendben menjünk hozzánk! - állt fel.
- Szerintem meg az én házam közelebb van.
- Ó, igen? Akkor menjünk oda! - kacsintott.
Szépen lassan visszaindultunk és ahogy beléptünk az ajtón elkezdett szakadni az eső.
- Milyen pontosak vagyunk! - nevettem fel - Te ma már másodszor.
Teljesen feloldódtam és olyan volt, mintha egy régi haverral beszélgetnék.
- Gyere be nyugodtan! - invitáltam be a szobámba.
- Azta, te aztán nem apróztad el - nevette el magát, amint meglátta a tömérdek posztert a falakon.
- És képzeld el, hogy vannak nálam fanatikusabb rajongók is. Egyébként nem vagy éhes? Délben sütöttem pizzát és még maradt belőle.
- Ha már így megkérdezted. - mosolygott - Együnk!
Átmentünk az étkezőbe, amit csak egy pult választott el a nappalitól.
- Amúgy honnan tudtad, hogy itt lakom? - tettem fel a már régóta foglalkoztató kérdést.
- Van pár kapcsolatom - vágta rá nemes egyszerűséggel.
- Na, de most komolyan?! Nagyon érdekel! - kíváncsiskodtam tovább.
- Eleanortól kérdeztem meg. - mondta el végül.
- Gondolhattam volna.
- Miért, baj? - kérdezte kis csalódottsággal a hangjában.
- Jajj, dehogy baj. Csak fogalmam sem volt, hogy fogsz értem jönbni, ha nem tudod, hogy hol lakom. És az is megfordult a fejemben, hogy el sem jössz. - néztem komolyan a szemébe.
- Mindig betartom az ígéreteimet. - válaszolta.
Ekkor beállt az a bizonyos kínos csend, amit kénytelen voltam valahogy megtörni:
- Még mindig esik. - állapítottam meg, ahogy kinéztem az ablakon - Megnézhetnénk valami filmet, amíg eláll.
- Ez jó ötlet - állt fel és betette tányérját a mosogatóba.
- Akkor menjünk át a szobámba - mondtam, majd én is letettem a tányéromat.
- Itt vannak a DVD-k - mutattam a polcra - válassz te!
- Ááá, Gru? Ezt még nem láttam.

- Ó, én imádom, az egyik kedvenc mesém. Szóval ez marad?
- Ha neked is jó - mosolygott.
- Persze. - vettem el kezéből a lemezt és behelyeztem a laptopba - Figyelj, nekem nincs semmi nasim, csak egy pár tábla csokim. Hozzak be?
- Lehet a csokira nemet mondani? - kérdezett vissza.
- Persze, hogy nem. - sétáltam vissza a konyhába - Milyet kérsz? Van mogyorós, epres, mazsolás és fehér csoki is.
- A mogyorós jó lesz. - szólt ki utánam.
Ahogy magamat ismerem egy táblánál nem tudok megállni, így inkább az összeset bevittem. Liam hason feküdt az ágyamon és bámulta a képernyőt.
- Ismerős ez a helyzet. - utaltam a hason fekvésre.
- Most nem fogok elaludni, nyugi.
- Az sem lenne nagy baj. - mondtam - Itt a csoki. - nyújtottam felé a kért táblát - De behoztam a többit is, ha meggondolnád magad.
- Te ennyi csokit tartasz itthon? - nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Nem. Ennél többet szoktam. Ez már a vége a készletemnek és ma még nem ettem egy táblával sem. - válaszoltam.
- Te minden nap megeszel egy tábla csokit és mégis így nézel ki? - mutatott végig rajtam.
- Mi az, hogy így? - néztem rá értetlenkedve - És amúgy van amikor többet eszem, attól függ milyen kedvem van.
- Gyönyörű alakod van, biztosan sokan irigykednek rád az úszócsapatban. - magyarázta el, miközben én újra elpirultam.
- Köszi, de hidd el vannak nálam sokkal gyönyörűbbek is. - hajtottam le a fejemet - Inkább kezdjük el a mesét! - indítottam el, még mielőtt ennél is kínosabb helyzetbe hozna.
Utálom az alakomat és az uszodában is mindig azon rágódom, hogy a többi lány milyen csinos és én sosem leszek olyan, mint ők.
A mese végére 3 tábla csoki is elfogyott, és most legalább nem egyedül ettem meg.
- Na azt hiszem nekem ideje mennem - tápászkodott fel az ágyról.
- Hívok egy taxit! - nyúltam a telefonomért, de Ő megállított.
- Majd gyalog megyek. - mondta.
- Ne viccelj! Este 10-kor már nem biztonságos. Hívok egy taxit.
- Rendben. - adta be a derekát.
10 perc múlva itt is volt a ház előtt.
- Akkor én megyek. Köszönöm a mai napot, bár sajnálom, hogy az eső miatt elmaradt a séta. - mondta elkenődötten.
- Semmi baj. Szerintem ez sokkal jobb volt egy sétánál. - simogattam meg a karját.
- Na ennek örülök. Akkor szia! - köszönt el és megpuszilta az arcomat.
- Szia! - köszöntem én is, ám mielőtt még beszállt volna, megszólítottam: - Liam, ezt ne hagyd itt! - adtam e kezébe egy cetlit - És köszönöm. - pusziltam meg most én, majd megvártam amíg beül és elhajtanak.

Part 3

Sziasztok!! Megérkezett a következő rész! Ha tetszik kérlek írjátok le, hogy tudjam érdemes- e folytatnom vagy hiába töltöm ezzel az időmet! A részek már megvannak a füzetemben csak be kell gépelnem őket, de ezután kevesebb időm lesz, ugyanis hétfőtől nekem is suli... :/ Jó olvasást, következő rész, lehet már holnap :))

Reggel kipihenten ébredtem, a telefonomon lévő óra 9:30-at mutatott. Befutottam a fürdőbe, megmostam az arcomat majd a fogamat, hajamat felkötöttem és kicsit kisminkeltem magam. Még nem öltöztem át úgy mentem ki a konyhába, ahol már mindenki ott volt kivéve Perriet és Zaynt.
- Jó reggelt! - köszöntem mosollyal az arcomon.
- Neked is! - mondták, kivéve Niallt, aki csak valamit dünnyögött, miközben nagyot harapott szendvicsébe.
- Ismerős ez a ruha - kacsintott rám Harry, miközben arcom rákvörössé vált.
- Ööö, igen. Mégsem aludhattam a tegnapi ruhámban és igazából Elt kerestem, de Liamhez nyitottam be és ő adta eze... - de nem tudtam befejezni, mert göndörke közbevágott.
- Nyugi nem kell megmagyarázni, inkább ülj le és egyél valamit! Amúgy sokkal jobban áll neked, mint Liamnek. - simított végig karomon.
- Ez vitathatatlan. - szólalt meg Ő is.
- Köszönöm - pirultam el.
- Ki kér kávét? - állt fel és sétált a pult felé Lou.
- Én - hallatszott mindenki szájából az egyöntetű válasz.
- És te Rebeka?
- Nem köszönöm, nem kávézom, de egy teát elfogadok - válaszoltam mosolyogva.
-Én is teát kérnék - csoszogott le a lépcsőn Perrie nyomában álmos barátjával.
- Rendben hozom - szorgoskodott még mindig Louis.
Miután megreggeliztünk mindenki visszavonult a saját szobájába, hogy rendbe szedje magát.
Én is átöltöztem, megigazítottam az ágyat, összepakoltam és átvittem Liamnek a ruháit.
2 kopogás után nem érkezett válasz, legalábbis én nem hallottam, ezért benyitottam. Nem kellett volna...
Liam ott állt egy szál törölközővel a derekán és épp a ruhái között keresgélt.
Szemem azonnal megakadt izmos felsőtestén, és bárhogy is szerettem volna nem tudtam elkapni róla tekintetem.
A kínos pillanatot végül Ő törte meg:
- Segíthetek? - kérdezte huncut mosollyal az arcán.
- Én... csak visszahoztam a ruhákat - dadogtam össze-vissza - köszönöm szépen.
-Igazán nincs mit, máskor is - kacsintott.
- Na én most megyek, még elköszönök a többiektől is. Szia. - fordultam meg, de ekkor eszembe jutott valami - Még valami. Aláírnád nekem? - tartottam felé a naplómat.
- Persze szívesen - vette el kezemből, majd elindult az asztal felé egy tollért. Majd miután aláfirkantotta, átnyújtotta, nyomott egy puszit az arcomra és megölelt.
- Remélem még találkozunk - súgta a fülembe.
Kirázott tőle a hideg, persze a legjobb értelemben véve.
- Azt én is. - néztem most már szemeibe - Na szia. - köszöntem el végül Tőle.
- Szia.
Még felmentem az emeletre és mindenkitől elköszöntem és persze mindenkivel aláírattam a naplót.
Valamennyire rémlett a járás, ezért el is indultam, nem vártam meg Elt.
Teljesen jó memóriám van, állapítottam meg lakásom ajtaján belépve, hiszen egyszer sem tévedtem el.
Amint beértem átöltöztem, majd bekapcsoltam a tv-t és elővettem a naplómat, hogy megnézzem a számomra felbecsülhetetlen értékű aláírásokat, ha már képeket nem készítettem velük. Én hülye... Már késő... Tűnődtem magamban és lapozgattam kis füzetecskémet, amikor épp Liamnél tartottam megakadt a szemem, hisz nem csak egy aláírás volt Tőle:
"Nincs meg a számod, ezért kénytelen voltam itt egy randit kérni. Remélem otthon leszel pénteken fél 8 körül. Érted megyek és elmehetnénk sétálni. Gondold át és üzenj, ha programod van. xx
                                                                                          Liam Payne :) "
Legalább 10-szer elolvastam, hogy biztosan jól látok-e. A szemem nem csalt, Liam James Payne tényleg randira hívott ENGEM. Azt hittem elájulok. Hát az biztos, ha lesz is valami programom lemondom MIATTA. Hiszen ki az a hülye, aki kihagyna egy találkozót a kedvencével? Amikor végre magamhoz tértem, előhalásztam zsebemből a telefonomat és már tárcsáztam is El számát.
- Ááá, képzeld mi történt velem! - sikítottam, amikor felvette.
- Rebi minden rendben? - kérdezte kis aggodalommal a hangjában.
- Minden a leges-legnagyobb rendben. - feleltem kicsattanó örömmel.
- Na mondd már! - sürgetett kíváncsian.
- Elhívott randizni!
- Ez nagyszerű! De kicsoda? - röhögött bele a készülékbe.
- Liam! - mosolyodtam el, ahogy kimondtam a nevét.
- Örülök, hogy örülsz. - válaszolta őszintén - Később átmehetek, ha gondolod.
- Az nagyon jó lenne. Várlak. Puszi.
- Puszi. Szia.
Gondoltam beletelik egy kis időbe, amíg ideér, úgyhogy teleengedtem a kádat jó meleg vízzel és belefeküdtem. Tökéletes alkalom a gondolkodásra. Még sosem éreztem magam ennyire boldognak. Most erre a kis időre legalább elfelejtettem a rossz dolgokat az életemben, amiből jó sok kijárt már nekem. Pedig még csak 20 vagyok.
Nem tudom mennyi ideig áztattam magam, de azon kaptam magam, hogy tiszta libabőr vagyok. A víz teljesen kihűlt.
Kiszálltam, megtörölköztem, majd magamra kaptam egy pólót és egy melegítőt. Bekapcsoltam laptopomat és megnéztem mi minden történik a nagyvilágban. Hát semmi izgalmas... Csak a szokásos... Pletykák, utálkozások a srácokkal kapcsolatban. De legalább jókat szórakozok ezeken.
Csengettek. Király megjött Eleanor. Kinyitottam az ajtót és bementünk a szobámba.
- Na mesélj már!
Komolyan már majdnem izgatottabb volt, mint én.
- Ezt inkább megmutatom! - lapoztam fel naplómat.
- De honnan tudja, hogy hol laksz?
- Hát ez az! Nem tudja. Vagy mégis? Nem tudom. Akkor nem írta volna, hogy értem jön.
- Tök mindegy, majd megoldja. De ez annyira izgalmas. Majd átjövök és segítek elkészülni, hogy levedd a lábáról. Már alig várom. Majd értesítened kell, amint történik valami.
- Nyugi El! - nevettem Valószínűleg semmi nem fog történni. Ezt is elrontom, mint mindent és így lesz majd első randiból utolsó. - folytattam most már komolyabb hangnemben.
- Már miért rontanád el? Olyan buta vagy. Nézz magadra! Gyönyörű vagy, okos és céltudatos. Nem is értem miért vagy még mindig egyedül. - öntött belém lelket barátnőm.
- Köszönöm, annyira imádlak. - öleltem meg - Nem nézünk meg valami filmet? - vetettem fel az ötletet.
- Neveletlen hercegnő - vágta rá egyből, mintha már tudta volna, hogy ezt fogom kérdezni.
- Nekem jó - álltam fel és kerestem meg a DVD-t, majd elindítottam.
Imádom ezt a filmet és a legjobb, hogy minden gondolatomat lekötötte, így nem tűnődtem azon, mi lesz velem pénteken.
Ahogy vége lett és elköszöntem Eleanortól, aki elment vásárolni, kerestem pár friss képet a fiúkról és kiposztoltam kedvenc 1D-s oldalamra facebookon. Természetesen magyar nyelvű, hiszen ezt még akkor alapítottam, amikor még otthon laktam. Így legalább nem felejtek el magyarul beszélni. Amikor befejeztem úgy döntöttem alszok egyet, hisz holnap kezdődnek az edzések. Nyakunkon a versenyszezon. Amit nem is bánok, mert most már csak erre koncentrálok. Ez az egy amiben jó vagyok.
Ez a pár nap nagyon hamar eltelt, és csak azt vettem észre, hogy péntek reggel kipattan a szemem az idegességtől. De ki ne lett volna ideges az én helyemben?
Nem öltöztem át, imádok pizsiben lenni egész nap, és ma nem kellett sehová sem mennem, így át sem öltöztem. Felhívtam Elt és mondtam neki, hogy nem kell átjönnie, nyugodtan legyen Louissal, egyedül is megoldom. Nehezen, de beleegyezett. Gyorsan eljött a fél 7, amikor elkezdtem készülődni. Ahogy ismerem magam 1 óra bőven elég lesz.
Letusoltam, majd elkezdtem keresgélni a ruháim között. Eléggé borongós és hűvös volt az idő, így egy hosszú farmer és egy ing mellett döntöttem.

Hajamat felkötöttem, ugyanis nem akartam kivasalni, és anélkül leengedve, hát eléggé borzalmas. :)
Egy kis smink és boldogan állapítottam meg, hogy kész vagyok. Pár perccel múlt negyed 8. Idegesen járkáltam fel-alá, mint akit felhúztak. Túl feszült voltam most ahhoz, hogy leüljek. Eljött az idő. Fél nyolc lesz két perc múlva. Komolyan,már a másodperceket számoltam vissza, amikor... Csengettek. Egy kicsit hezitáltam, hogy kinyissam-e, de miért ne? Vágjunk bele! Remegő kézzel nyomtam le a kilincset. Kinyílt az ajtó, én pedig megpillantottam Őt.

Part 2

Ekkor úgy döntöttem, hogy most. Lépni fogok és odamegyek hozzá, hiszen mégsem ülhetek egész végig egyedül. Táskámat a széken hagyva odasétáltam a nekem háttal álló fiúhoz.
-Finom az illata! - komolyan, ennél jobb nem jutott eszedbe?! Veszekedtem magammal.
-Hú a francba, legközelebb szólj előre! - válaszolt nevetve.
-Bocsi nem akartalak megijeszteni - szabadkoztam - segíthetek?
-Hát ha már itt vagy, hoznál egy tálat a konyhából? - kérdezte most már mosolyogva.
-Persze, de elmondanád merre van? - kérdeztem zavartan.
Elmagyarázta, majd az utasítást követve elindultam be a hatalmas házba, ahol barátnőm és Louis beszélgettek.
-Hát te mit keresel? - kérdezte El.
-Csak segítek Liamnek és beszaladtam egy tálért - hadartam el és a tányért a kezembe kapva már vissza is fordultam a kert irányába, ahol Liam már a napozóágyon ült és a telefonját nyomkodta.
-Ez aztán gyorsan ment - mosolygott, de telefonjából nem nézett fel.
-Hát igyekeztem nem eltévedni - röhögtem - óriási ez a ház.
-Igen az, de szerencsére rajongóktól mentes.
-Most már nem lennék ebben olyan biztos - mondtam, mire kérdőn nézett rám.
Istenem azok a szemek. Próbáltam nem elpirulni, de valahogy éreztem, hogy nem sikerül.
-Ezt meg hogy érted? - szakította félbe gondolatmenetemet.
-Én is egy őrült Directioner vagyok, aki figyeli minden lépéseteket. - hazudtam, és látszott, hogy ő sem hiszi el.
-Én nem hinném, - kezdte - hiszen az előbb meg sem bírtál szólalni és azt hittem elájulsz.
-Pedig azt hittem senki sem látta - válaszoltam halkan, és láttam rajta, hogy mindjárt elneveti magát.
-Akkor te az a 'normálisabb' fajta rajongó lehetsz. Ne értsd félre imádjuk őket, csak kicsit sokat sikítanak és néha jó egy kis csend.
-Igen, azt elhiszem - mondtam együttérzően.
-Na, szerintem szóljunk a többieknek, hogy lehet enni - pattant fel hirtelen mellőlem és elindult a többiek irányába.
Mikor észbe kaptam én is hasonlóan cselekedtem.
A többiek már mind együtt voltak, és láttam az arcukon, hogy van egy-két tippjük, mit csinálhattunk kettesben eddig.
Az uzsonna vagy inkább este 7-kor már vacsora után még beszélgettünk egy kicsit. Mandy és Eliza hamarabb hazamentek, ugyanis jöttek értük. Én úgy döntöttem megvárom Elt és majd együtt megyünk.
9 óra körül lehetett, amikor jobbnak láttam, ha elindulok haza, még mielőtt a nagy sötétség leszáll Londonra.
-Srácok én azt hiszem megyek, már elég későre jár.
-Szó sem lehet róla - szólalt meg Harry, nagy meglepetésemre.
-Ilyenkor már egy ép elméjű ember sem mászkál az utcán egyedül - vette át a szót Niall.
-Különben is van vendégszobánk - szólalt meg Zayn is.
-De én tényleg nem akarok zavarni - motyogtam zavartan.
Már miért zavarnál? Ne hülyéskedj! - Liam.
Loura és Elre pillantottam, akik csak helyeselték a fiúk érveit.
-Nem bánom, legyen, de csak ha tényleg nem baj! - egyeztem bele végül.
-Ez a beszéd - Louis - és bármikor alhatsz itt, ha úgy adódik.
-Köszönöm - hálálkodtam.
Egy óra múlva mindenki úgy döntött, hogy elteszi magát holnapra.
Bevonultam hát én is az erre az éjszakára nekem fenntartott szobába. Törölközővel a kezemben elindultam a fürdőbe, amikor rájöttem, hogy nincs ruhám, amiben aludhatnék. Muszáj voltam megkeresni Elt, de nem akartam minden szobába bekopogni, így csak remélni tudtam, hogy a másik földszinti szobában ő tartózkodik Louissal.
Bekopogtam hát a szemben lévő szobába várva, hogy valaki behívjon. Így is történt, de pechemre sem El, sem pedig Lou nem tartózkodott ott. Szóval ez a szoba  az Övé.
-Szi-szia - kezdtem dadogva - remélem nem ébresztettelek fel.
-Nem dehogy, ilyenkor még nem tudok aludni. És minek köszönhetem látogatásodat? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Ja igen, bocsi csak nincs nálam semmi alvós ruha és abban reménykedtem, hogy El vagy Perrie alszik ebben a szobában, de ezek szerint nem. Na akkor megyek és megkeresem őket. Szia! - köszöntem volna, de felállt és elindult a szekrénye felé.
-Itt egy póló és egy nadrág, remélem megfelel. - mosolygott.
Én eközben ledermedve álltam a szoba közepén. Komolyan Liam Payne ruhájában fogok aludni?
-Tökéletes, köszönöm. - válaszoltam - Csak nem Toy Story 2? - pillantottam felnyitott laptopjára.
-De igen. Te is szereted? - kérdezte felcsillanó szemekkel.
-Persze, ki ne szeretné Woodyt és társait? - vágtam rá határozottan.
-Akkor talán fürdés után átjöhetnél és megnézhetnénk együtt, még nemrég kezdtem el.
-Oké, miért ne. - eléggé meglepődtem felajánlásán, de ki utasítaná vissza - sietek - és ezzel elhagytam a szobát.
Gyorsan beálltam a zuhany alá és kb. 5 perc alatt készen voltam. Még fogat mostam (ilyenkor megdicsérem magam, hogy fogkefe és fogkrém nélkül szinte sehova sem megyek), hajamat leengedtem, és elindultam vissza a Szobába. :)
Liam már az ágyon ült 2 nagy tál chips társaságában.
-Kezdhetjük? - adta kezembe az egyik tálat, miután én is helyet foglaltam.
-Mire várunk még?
Nem sokat beszélgettünk közben, de annál többet nevettünk. Kicsit kényelmetlen volt már az ülés, így mindketten a hasonfekvést választottuk. Kb. 10 perccel a mese vége előtt hallottam, hogy Liam egyenletesen szuszog mellettem. Elaludt. Úgy döntöttem, hogy nem várom meg a végét, hanem kikapcsolom és én is alszom inkább. Lehajtottam a laptop tetejét és az asztalra tettem, a 2 üres tálat pedig kivittem a konyhába. Beérve a 'szobámba' bemásztam az ágyba és magamra húztam a takarót, majd beszippantottam a pólóból áradó isteni illatot és nem sokkal később már álomvilágban jártam.