U.i.: A történetről még annyit, hogy ennek a résznek lesz még a befejezése és utána már csak az epilógus... :( <3
Adrii xx
- Csak egy álom volt. - riadtam fel az éjszaka közepén.
Könnyes volt a szemem. Ez az álom döbbentett rá, hogy mennyire fontos is nekem. Nem élném túl, ha elveszíteném.
Hiába vagyok álmos és kimerült egyszerűen nem merek visszaaludni. Inkább bekapcsolom a tv-t és keresek valamit, ami leköti a figyelmemet. Megint csak a zenét találom kiútként. Néhány számot játszottak a fiúktól is.
Boldogan vettem észre, hogy hajnalodik. Utálom a sötétet, főleg az álom után. Felmentem twiterre és mit látok?:
" Liam Payne @Real_Liam_Payne
Elvesztettem... "
Talán túl paranoiás vagyok, de talán tényleg rólam írta ki. Vagy talán épp Sophiáról. Talán beszélnem kellene Vele. Ez a sok talán tesz bizonytalanná. Gondolkodásomban a telefonom csörgése zavart meg, valahol kint a nappaliban csengett. Egyáltalán, hogy kerültem be a szobába? Nem emlékszem rá...
Kirohantam a készülékért. Niall volt. De mit akarhat ilyen korán?
- Szia! - szóltam bele.
- Szia! Bocsi nem akartalak felébreszteni. De szeretnék kérdezni valamit. - mondta kis izgalommal a hangjában.
- És mi lenne az? - reméltem, hogy nem Liamről lesz szó.
- Szóval, lesz ma este egy bál féleség és mi is fellépünk, de nincs kísérőm és egyedül meg ciki lenne elmenni.
- És azt akarod, hogy kísérjelek el? - szűrtem le a lényeget.
- Tudom, hogy későn szólok, de te vagy az egyetlen mentsváram és már a többieknek is van partnerük.
- Mikorra menjek és hova? - kérdeztem rá a lényegre.
- 8-ra érted megyek. Örök hálám. - hallottam a hangján, hogy megkönnyebbül.
- Még egy kérdés. Ez akkor olyan estélyis esemény lesz?
- Tőlem jöhetsz farmerben is, de amúgy igen. - röhögött.
- Akkor este találkozunk, addig keresek egy ruhát.. Szia! - köszöntem el végül.
- Szia!
Legalább nem fogok unatkozni, viszont találkozni fogok Vele. De nem hagyhattam cserben Niallt azok után, amit a múltkor tett értem. Elmegyek veszek valami ruhát, hiszen mégsem mutatkozhatok akármiben.
Tekintettel arra, hogy reggel 6-kor még semmi sincs nyitva, visszafeküdtem még egy kicsit pihenni. 8 körül úgy döntöttem, hogy elindulok, hiszen számomra elég nehéz találni valami jó göncöt.
Bejártam számos üzletet, de nem találtam meg az igazit. Egészen addig, amíg el nem sétáltam egy számomra eddig ismeretlen bolt mellett. Azonnal beleszerettem a kirakatban álló ruhába. Egyszerűen tökéletes. És remélem lesz az én méretemben is. Bementem és azonnal rávetettem magam és már el is foglaltam egy próbafülkét. Boldogan állapítottam meg, hogy tényleg tökéletes. Mintha rám öntötték volna. Már csak egy hozzá illő cipő és indulhatok haza készülődni. Meg is találtam az eladó segítségével. Megköszöntem a segítséget, kifizettem, majd elindultam hazafelé megelégedetten.
Otthon megebédeltem, letusoltam, hajat mostam, majd körmöt lakkoztam és ezek után elkezdtem készülődni. Teljesen elégedett voltam a végeredménnyel:
Csengettek. Vagyis megjött végre Niall.
- Szia! - köszöntem, miután kinyitottam az ajtót.
- Szia! Hűha, te aztán kitettél magadért. - bókolt és megölelt.
- Hát melletted nem nézhetek ki akárhogyan. Amúgy te sem nézel ki rosszul. - mosolyogtam és közben el is pirultam.
- Indulhatunk? - tette fel a kérdést.
- Persze.
Taxival jött értem, gondolom az afterparti miatt.
- Készen állsz? - kérdezte, amint megérkeztünk.
- Mire? - kérdeztem vissza, de ekkorra már megtudtam a választ.
Mindenhol fotósok és riporterek. Csak néhány kérdést hallottam a nagy zaj miatt, de szinte mind ugyanazt tartalmazta. Például: "Mióta jártok?" vagy "Hol ismerkedtetek meg?".
Szerencsére Niall nem állt meg, egyenesen a tágas terem felé húzott.
- Ez gyönyörű - a lélegzetem is elállt, amint beléptünk.
Mindenhol kristály- és gyöngyfüzérek lógtak. Egyszerűen elképesztő volt.
- Igen, az. - nevetett - Gyere, ott vannak a többiek! - mutatott az asztalnál ülő "kis" csapat felé.
Köszöntünk és mi is helyet foglaltunk.
Nem igazán értettem miről beszélgetnek, én inkább csak úgy elvoltam. Csak arra figyeltem fel, hogy mindenki elhallgatott és egy nő jelent meg a színpadon, kezében a mikrofonnal.
- És akkor következzenek azok a fiúk, akik meghódították a világot. Jöjjön a One Direction! - ekkor a fiúk felálltak és néhány pillanat múlva már a színpadon is voltak. Niall és Liam kezében gitár, így már lehetett sejteni melyik szám következik. Little Things. Ezt még úgy ahogy kibírtam sírás nélkül, de a következőnél már nem bírtam megállni (LINK). Nem bőgtem, de elég volt meghallanom az első pár akkordot, hogy eleredjenek a könnycsatornáim. Borzalmasan éreztem magam, ahogy láttam Liamet könnyes szemmel.
Amint vége lett az előadásnak, a fiúk megköszönték és lejöttek a színpadról. Niall megrohamozta a svédasztalt, Zayn Perrievel, Louis pedig Eleanorral táncolt. Harry Mandyvel érkezett és vele is töltötte eddig az egész estét. Liamet pedig nem látom sehol.
Mindegy, inkább eszek én is valamit. Odaálltam Niall mellé és válogatni kezdtem a jobbnál jobb kaják közül.
- Liam elég rosszul van. Mi történt veletek tegnap? - kérdezett rá a gyenge pontomra.
- Csak megmondtam neki, hogy nincs több esélye nálam.
- És még most is így gondolod?
- Nem tudom, érted? Már semmiben sem vagyok biztos.
- Keresd meg és mondd el neki! Tudom, hogy szereted. - nézett rám mosolyogva.
- De most hol van? Nem látom sehol.
- Van egy kisebb kert része az épületnek. Nézed meg ott! - tanácsolta, majd egy nagy tálca kajával a kezében leült az asztalhoz.
El is indultam a hátsó ajtó felé és szerencsémre egyetlen paparazzival sem találkoztam.
Ahogy kiléptem megcsapott a hideg levegő. Az egyetlen fontos dolog, hogy megtaláljam Őt. Nem kellett sokat keresgélnem, ott ült a padon és az ég felé bámult.
Olyan kiszolgáltatott volt, és a tudat, hogy én tettem ezt Vele, kétségbe ejtett.
Igaza van Niallnek. Szeretem, csak ezt még magamnak sem merem bevallani.
Lassan odalépkedtem a padhoz és leültem szorosan Mellé. Kicsit hezitáltam, mert nem tudtam mit mondhatnék a tegnapi eset után. Ekkor eszembe jutott egy elég frappáns megoldás:
