Sziasztok! Először is nem tudom, hogy hányan vagytok még itt, de szeretném hivatalosan is lezárni ezt a történetet. Nagyon köszönöm a biztató szavakat! Hogy miért Liamről írtam? Ő volt az én hősöm és persze még most is az. Imádom a stílusát és az érettségét, és igazából mindenét :$ :)
Ez a legelső blogom és izgatott voltam, amikor elkezdtem. Először csak néhány részt írtam, csak úgy magamnak. Aztán elkezdtem ezt, és egyáltalán nem bántam meg. Arra szeretnék kérni mindenkit, aki olvassa/olvasta, hogy írjon nekem 1-2 szót a történetről! Jöhet hideg-meleg! :)
Másodszor pedig az epilógus alkalmával ígértem még egy kis pluszt :) Az új blogom is megnyitotta kapuit. Ez nem egy összefüggő történet lesz, hanem kisebb részek. Nem éreztem késztetést, hogy egy hosszabb műbe kezdjek bele, így emellett döntöttem. Remélem benéztek oda is, és várom a feliratkozókat és a kommenteket ;)
U.i.: köszönök mindent és szép nyarat Nektek! :) Adrii xx
2014. június 25., szerda
2014. április 23., szerda
Epilógus
Sziasztok!! Meg is érkeztem az epilógussal! Remélem nem okoztam csalódást és örültök, hogy végül mégiscsak Happy End-del zárult :) Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást!! És persze szívesen olvasnék pár komit!! <3
U.i.: Pár nap múlva jön egy kis utószó tőlem, illetve egy kis meglepetés ;)
Adrii xx
~Néhány évvel később~
Most már elhiszem, hogy létezik igaz szerelem. És, hogy ez túlél mindent. A rajongók egészen jól fogadtak, mondhatni. Kapcsolatunk túlélte a távolságot és a pletykákat. Életemben először vagyok teljesen boldog, és ezt csak Neki köszönhetem. Megváltoztatta az életemet és valóra váltotta az álmaimat.
Na, de hogy a többiek se maradjanak ki:
Eleanor és Louis már az esküvőt tervezgetik. A lánykérés nagyon romantikus volt. Szenteste történt, úgyhogy Lou megkapta az ajándékát, mégpedig egy hatalmas igent. Szerintem ennél boldogabbak ők sem lehetnének.
Perrie és Zayn épp a harmadik tag jövetelét várják. Bár még csak két hónapja várandós Pezz, Zayn már most óvja őt/őket a széltől is. De hát ez egy férfi dolga.
Harry és Niall újra szinglik. Mindkettejüknek volt ugyan hosszabb-rövidebb kapcsolata, de nem gondolták, hogy ez működne huzamosabb ideig.
És vagyunk mi Liammel... Mikor kijöttem Londonba csak találkozni akartam a srácokkal, de most én vagyok a legszerencsésebb lány a világon.
Persze már mi is beszéltünk a családalapításról, de ez még a jövő zenéje. Addig itt van a jelen. Mert tudjuk: "Élj a pillanatnak, hiszen minden más bizonytalan."
U.i.: Pár nap múlva jön egy kis utószó tőlem, illetve egy kis meglepetés ;)
Adrii xx
~Néhány évvel később~
Most már elhiszem, hogy létezik igaz szerelem. És, hogy ez túlél mindent. A rajongók egészen jól fogadtak, mondhatni. Kapcsolatunk túlélte a távolságot és a pletykákat. Életemben először vagyok teljesen boldog, és ezt csak Neki köszönhetem. Megváltoztatta az életemet és valóra váltotta az álmaimat.
Na, de hogy a többiek se maradjanak ki:
Eleanor és Louis már az esküvőt tervezgetik. A lánykérés nagyon romantikus volt. Szenteste történt, úgyhogy Lou megkapta az ajándékát, mégpedig egy hatalmas igent. Szerintem ennél boldogabbak ők sem lehetnének.
Perrie és Zayn épp a harmadik tag jövetelét várják. Bár még csak két hónapja várandós Pezz, Zayn már most óvja őt/őket a széltől is. De hát ez egy férfi dolga.
Harry és Niall újra szinglik. Mindkettejüknek volt ugyan hosszabb-rövidebb kapcsolata, de nem gondolták, hogy ez működne huzamosabb ideig.
És vagyunk mi Liammel... Mikor kijöttem Londonba csak találkozni akartam a srácokkal, de most én vagyok a legszerencsésebb lány a világon.
Persze már mi is beszéltünk a családalapításról, de ez még a jövő zenéje. Addig itt van a jelen. Mert tudjuk: "Élj a pillanatnak, hiszen minden más bizonytalan."
2014. április 8., kedd
Part 17
Sziasztok! Húha, nem is tudom valaki van-e még itt, de úgy döntöttem felrakom az utolsó részt. Ezután még jön egy epilógus és vége, bár úgy gondolom már eleget húztam az időt.
Jó olvasást! A komikat most is szívesen várom!
Pussz: Adrii xx
-Szia, Rebeka vagyok. Óriási rajongótok. Az előbb a fellépésen nehéz volt nem észrevenni, hogy baj van. Csak nem lány van a dologban? - próbáltam viccesen megközelíteni a dolgokat.
Nem szólt semmit, de azért elmosolyodott, így folytattam.
- Biztos vagyok benne, hogy az a lány rájött, hogy mekkora hibát követett el, amikor kinyitotta neked az ajtót és elengedett. Most valószínűleg üvöltve kirohanna a világból, de ehelyett azon gondolkodik, hogy mit tennél, ha most ideülne melléd és elmondaná, milyen hülye is volt. Szóval, mit tennél?
- Elmondanám neki, hogy mennyire szeretem, és hogy nem akarom elveszíteni - nézett mélyen a szemeimbe.
Erre nem tudtam mit reagálni, közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam.
- Talán inkább ne itt folytassuk! - mondtam, mikor elváltunk - Elmehetnénk hozzám, de ha bulizni akarsz, tőlem maradhatunk is - mosolyogtam rá.
- Jobb, ha megyünk, itt már túl sokan vannak. - fogta meg a kezem és felállított a padról - De azért szóljunk a srácoknak.
Elengedte a kezem, mert azért mégsem lenne jó, ha máris a címlapokon lennénk. Besétáltunk és megkerestük az emberkéket. Épp az asztalnál ültek mind és ahogy megláttak minket, azonnal mosolyogni kezdtek.
- Szerintem mi kihagyjuk az aftert - szólalt meg Liam.
- Óó, hát nyilván kihagyjátok - röhögött Harry.
- Ezt örömmel halljuk, - mosolygott Niall - mármint nem azt, hogy nem buliztok velünk, hanem hogy együtt mentek el.
- Hehe, együtt mennek el - röhögött még mindig Harry.
- Na fogd be Styles! - rivalltam rá vörös fejjel.
- Jól van, jól van - tette fel a kezét az illető, de még mindig röhögött.
- Helyes! Na mi megyünk. Jó szórakozást és majd találkozunk! - köszöntem el tőlük és Liammel az oldalamon elindultam a kijárat felé.
Kocsival mentünk, így hamar hazaértünk.
- Nem vagy éhes vagy szomjas, vagy valami? - kérdeztem ahogy beléptünk.
- Csak álmos - ásított egy nagyot és bemenve a szobámba elterült az ágyon.
- Az én is. De nehogy elaludj, mert akkor nem férek majd oda - mosolyogtam rá.
- Hova mész? - ült fel.
- Csak átöltözöm és jövök - adtam egy puszit az arcára.
Így is tettem. Szupergyorsasággal vettem le magamról gyönyörű ruhámat és vettem fel pizsimet és már rohantam is vissza a rám váró fiúhoz.
- Miért döntöttél így? - kérdezte aranyosan.
- Borzalmas álmom volt. Meghaltál és ekkor jöttem rá, hogy nem veszíthetlek el, mert szeretlek. - mondtam ki végül azt a szót, amit eddig soha senkinek.
- De itt vagyok, és most már nem veszíthetsz el. Ígérem! - nézett rám és megcsókolt.
Imádom ezt a fiút. Nem tudom hogyan bírtam volna elengedni.
- Örülök, hogy itt vagy - néztem rá.
- Igen, én is. De most már aludjunk jó?! - nevetett aztán pedig ásított egy hatalmasat.
- Ez jó ötlet. Jó éjszakát! - pusziltam arcon és hátat fordítottam neki, mire ő átkarolta a derekamat.
- Neked is - puszilt bele a nyakamba, majd fél perc múlva már aludt is.
Annyira tökéletes. És most már az enyém, csak az enyém.
Jó olvasást! A komikat most is szívesen várom!
Pussz: Adrii xx
-Szia, Rebeka vagyok. Óriási rajongótok. Az előbb a fellépésen nehéz volt nem észrevenni, hogy baj van. Csak nem lány van a dologban? - próbáltam viccesen megközelíteni a dolgokat.
Nem szólt semmit, de azért elmosolyodott, így folytattam.
- Biztos vagyok benne, hogy az a lány rájött, hogy mekkora hibát követett el, amikor kinyitotta neked az ajtót és elengedett. Most valószínűleg üvöltve kirohanna a világból, de ehelyett azon gondolkodik, hogy mit tennél, ha most ideülne melléd és elmondaná, milyen hülye is volt. Szóval, mit tennél?
- Elmondanám neki, hogy mennyire szeretem, és hogy nem akarom elveszíteni - nézett mélyen a szemeimbe.
Erre nem tudtam mit reagálni, közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam.
- Talán inkább ne itt folytassuk! - mondtam, mikor elváltunk - Elmehetnénk hozzám, de ha bulizni akarsz, tőlem maradhatunk is - mosolyogtam rá.
- Jobb, ha megyünk, itt már túl sokan vannak. - fogta meg a kezem és felállított a padról - De azért szóljunk a srácoknak.
Elengedte a kezem, mert azért mégsem lenne jó, ha máris a címlapokon lennénk. Besétáltunk és megkerestük az emberkéket. Épp az asztalnál ültek mind és ahogy megláttak minket, azonnal mosolyogni kezdtek.
- Szerintem mi kihagyjuk az aftert - szólalt meg Liam.
- Óó, hát nyilván kihagyjátok - röhögött Harry.
- Ezt örömmel halljuk, - mosolygott Niall - mármint nem azt, hogy nem buliztok velünk, hanem hogy együtt mentek el.
- Hehe, együtt mennek el - röhögött még mindig Harry.
- Na fogd be Styles! - rivalltam rá vörös fejjel.
- Jól van, jól van - tette fel a kezét az illető, de még mindig röhögött.
- Helyes! Na mi megyünk. Jó szórakozást és majd találkozunk! - köszöntem el tőlük és Liammel az oldalamon elindultam a kijárat felé.
Kocsival mentünk, így hamar hazaértünk.
- Nem vagy éhes vagy szomjas, vagy valami? - kérdeztem ahogy beléptünk.
- Csak álmos - ásított egy nagyot és bemenve a szobámba elterült az ágyon.
- Az én is. De nehogy elaludj, mert akkor nem férek majd oda - mosolyogtam rá.
- Hova mész? - ült fel.
- Csak átöltözöm és jövök - adtam egy puszit az arcára.
Így is tettem. Szupergyorsasággal vettem le magamról gyönyörű ruhámat és vettem fel pizsimet és már rohantam is vissza a rám váró fiúhoz.
- Miért döntöttél így? - kérdezte aranyosan.
- Borzalmas álmom volt. Meghaltál és ekkor jöttem rá, hogy nem veszíthetlek el, mert szeretlek. - mondtam ki végül azt a szót, amit eddig soha senkinek.
- De itt vagyok, és most már nem veszíthetsz el. Ígérem! - nézett rám és megcsókolt.
Imádom ezt a fiút. Nem tudom hogyan bírtam volna elengedni.
- Örülök, hogy itt vagy - néztem rá.
- Igen, én is. De most már aludjunk jó?! - nevetett aztán pedig ásított egy hatalmasat.
- Ez jó ötlet. Jó éjszakát! - pusziltam arcon és hátat fordítottam neki, mire ő átkarolta a derekamat.
- Neked is - puszilt bele a nyakamba, majd fél perc múlva már aludt is.
Annyira tökéletes. És most már az enyém, csak az enyém.
2014. január 9., csütörtök
Part 16/2.
Sziasztok!! Tudom nagyon sokat késtem, de remélem még maradtatok itt páran... Nem keresek kifogásokat, bár igaz az egyetem nagyon sok időmet elveszi, de mindegy itt a rész!! Jó olvasást!!
U.i.: A történetről még annyit, hogy ennek a résznek lesz még a befejezése és utána már csak az epilógus... :( <3
Adrii xx
- Csak egy álom volt. - riadtam fel az éjszaka közepén.
Könnyes volt a szemem. Ez az álom döbbentett rá, hogy mennyire fontos is nekem. Nem élném túl, ha elveszíteném.
Hiába vagyok álmos és kimerült egyszerűen nem merek visszaaludni. Inkább bekapcsolom a tv-t és keresek valamit, ami leköti a figyelmemet. Megint csak a zenét találom kiútként. Néhány számot játszottak a fiúktól is.
Boldogan vettem észre, hogy hajnalodik. Utálom a sötétet, főleg az álom után. Felmentem twiterre és mit látok?:
" Liam Payne @Real_Liam_Payne
Elvesztettem... "
Talán túl paranoiás vagyok, de talán tényleg rólam írta ki. Vagy talán épp Sophiáról. Talán beszélnem kellene Vele. Ez a sok talán tesz bizonytalanná. Gondolkodásomban a telefonom csörgése zavart meg, valahol kint a nappaliban csengett. Egyáltalán, hogy kerültem be a szobába? Nem emlékszem rá...
Kirohantam a készülékért. Niall volt. De mit akarhat ilyen korán?
- Szia! - szóltam bele.
- Szia! Bocsi nem akartalak felébreszteni. De szeretnék kérdezni valamit. - mondta kis izgalommal a hangjában.
- És mi lenne az? - reméltem, hogy nem Liamről lesz szó.
- Szóval, lesz ma este egy bál féleség és mi is fellépünk, de nincs kísérőm és egyedül meg ciki lenne elmenni.
- És azt akarod, hogy kísérjelek el? - szűrtem le a lényeget.
- Tudom, hogy későn szólok, de te vagy az egyetlen mentsváram és már a többieknek is van partnerük.
- Mikorra menjek és hova? - kérdeztem rá a lényegre.
- 8-ra érted megyek. Örök hálám. - hallottam a hangján, hogy megkönnyebbül.
- Még egy kérdés. Ez akkor olyan estélyis esemény lesz?
- Tőlem jöhetsz farmerben is, de amúgy igen. - röhögött.
- Akkor este találkozunk, addig keresek egy ruhát.. Szia! - köszöntem el végül.
- Szia!
Legalább nem fogok unatkozni, viszont találkozni fogok Vele. De nem hagyhattam cserben Niallt azok után, amit a múltkor tett értem. Elmegyek veszek valami ruhát, hiszen mégsem mutatkozhatok akármiben.
Tekintettel arra, hogy reggel 6-kor még semmi sincs nyitva, visszafeküdtem még egy kicsit pihenni. 8 körül úgy döntöttem, hogy elindulok, hiszen számomra elég nehéz találni valami jó göncöt.
Bejártam számos üzletet, de nem találtam meg az igazit. Egészen addig, amíg el nem sétáltam egy számomra eddig ismeretlen bolt mellett. Azonnal beleszerettem a kirakatban álló ruhába. Egyszerűen tökéletes. És remélem lesz az én méretemben is. Bementem és azonnal rávetettem magam és már el is foglaltam egy próbafülkét. Boldogan állapítottam meg, hogy tényleg tökéletes. Mintha rám öntötték volna. Már csak egy hozzá illő cipő és indulhatok haza készülődni. Meg is találtam az eladó segítségével. Megköszöntem a segítséget, kifizettem, majd elindultam hazafelé megelégedetten.
Otthon megebédeltem, letusoltam, hajat mostam, majd körmöt lakkoztam és ezek után elkezdtem készülődni. Teljesen elégedett voltam a végeredménnyel:
Fél 8 körül járt az idő és én egyre jobban izgultam.
Csengettek. Vagyis megjött végre Niall.
- Szia! - köszöntem, miután kinyitottam az ajtót.
- Szia! Hűha, te aztán kitettél magadért. - bókolt és megölelt.
- Hát melletted nem nézhetek ki akárhogyan. Amúgy te sem nézel ki rosszul. - mosolyogtam és közben el is pirultam.
- Indulhatunk? - tette fel a kérdést.
- Persze.
Taxival jött értem, gondolom az afterparti miatt.
- Készen állsz? - kérdezte, amint megérkeztünk.
- Mire? - kérdeztem vissza, de ekkorra már megtudtam a választ.
Mindenhol fotósok és riporterek. Csak néhány kérdést hallottam a nagy zaj miatt, de szinte mind ugyanazt tartalmazta. Például: "Mióta jártok?" vagy "Hol ismerkedtetek meg?".
Szerencsére Niall nem állt meg, egyenesen a tágas terem felé húzott.
- Ez gyönyörű - a lélegzetem is elállt, amint beléptünk.
Mindenhol kristály- és gyöngyfüzérek lógtak. Egyszerűen elképesztő volt.
- Igen, az. - nevetett - Gyere, ott vannak a többiek! - mutatott az asztalnál ülő "kis" csapat felé.
Köszöntünk és mi is helyet foglaltunk.
Nem igazán értettem miről beszélgetnek, én inkább csak úgy elvoltam. Csak arra figyeltem fel, hogy mindenki elhallgatott és egy nő jelent meg a színpadon, kezében a mikrofonnal.
- És akkor következzenek azok a fiúk, akik meghódították a világot. Jöjjön a One Direction! - ekkor a fiúk felálltak és néhány pillanat múlva már a színpadon is voltak. Niall és Liam kezében gitár, így már lehetett sejteni melyik szám következik. Little Things. Ezt még úgy ahogy kibírtam sírás nélkül, de a következőnél már nem bírtam megállni (LINK). Nem bőgtem, de elég volt meghallanom az első pár akkordot, hogy eleredjenek a könnycsatornáim. Borzalmasan éreztem magam, ahogy láttam Liamet könnyes szemmel.
Amint vége lett az előadásnak, a fiúk megköszönték és lejöttek a színpadról. Niall megrohamozta a svédasztalt, Zayn Perrievel, Louis pedig Eleanorral táncolt. Harry Mandyvel érkezett és vele is töltötte eddig az egész estét. Liamet pedig nem látom sehol.
Mindegy, inkább eszek én is valamit. Odaálltam Niall mellé és válogatni kezdtem a jobbnál jobb kaják közül.
- Liam elég rosszul van. Mi történt veletek tegnap? - kérdezett rá a gyenge pontomra.
- Csak megmondtam neki, hogy nincs több esélye nálam.
- És még most is így gondolod?
- Nem tudom, érted? Már semmiben sem vagyok biztos.
- Keresd meg és mondd el neki! Tudom, hogy szereted. - nézett rám mosolyogva.
- De most hol van? Nem látom sehol.
- Van egy kisebb kert része az épületnek. Nézed meg ott! - tanácsolta, majd egy nagy tálca kajával a kezében leült az asztalhoz.
El is indultam a hátsó ajtó felé és szerencsémre egyetlen paparazzival sem találkoztam.
Ahogy kiléptem megcsapott a hideg levegő. Az egyetlen fontos dolog, hogy megtaláljam Őt. Nem kellett sokat keresgélnem, ott ült a padon és az ég felé bámult.
Olyan kiszolgáltatott volt, és a tudat, hogy én tettem ezt Vele, kétségbe ejtett.
Igaza van Niallnek. Szeretem, csak ezt még magamnak sem merem bevallani.
Lassan odalépkedtem a padhoz és leültem szorosan Mellé. Kicsit hezitáltam, mert nem tudtam mit mondhatnék a tegnapi eset után. Ekkor eszembe jutott egy elég frappáns megoldás:
U.i.: A történetről még annyit, hogy ennek a résznek lesz még a befejezése és utána már csak az epilógus... :( <3
Adrii xx
- Csak egy álom volt. - riadtam fel az éjszaka közepén.
Könnyes volt a szemem. Ez az álom döbbentett rá, hogy mennyire fontos is nekem. Nem élném túl, ha elveszíteném.
Hiába vagyok álmos és kimerült egyszerűen nem merek visszaaludni. Inkább bekapcsolom a tv-t és keresek valamit, ami leköti a figyelmemet. Megint csak a zenét találom kiútként. Néhány számot játszottak a fiúktól is.
Boldogan vettem észre, hogy hajnalodik. Utálom a sötétet, főleg az álom után. Felmentem twiterre és mit látok?:
" Liam Payne @Real_Liam_Payne
Elvesztettem... "
Talán túl paranoiás vagyok, de talán tényleg rólam írta ki. Vagy talán épp Sophiáról. Talán beszélnem kellene Vele. Ez a sok talán tesz bizonytalanná. Gondolkodásomban a telefonom csörgése zavart meg, valahol kint a nappaliban csengett. Egyáltalán, hogy kerültem be a szobába? Nem emlékszem rá...
Kirohantam a készülékért. Niall volt. De mit akarhat ilyen korán?
- Szia! - szóltam bele.
- Szia! Bocsi nem akartalak felébreszteni. De szeretnék kérdezni valamit. - mondta kis izgalommal a hangjában.
- És mi lenne az? - reméltem, hogy nem Liamről lesz szó.
- Szóval, lesz ma este egy bál féleség és mi is fellépünk, de nincs kísérőm és egyedül meg ciki lenne elmenni.
- És azt akarod, hogy kísérjelek el? - szűrtem le a lényeget.
- Tudom, hogy későn szólok, de te vagy az egyetlen mentsváram és már a többieknek is van partnerük.
- Mikorra menjek és hova? - kérdeztem rá a lényegre.
- 8-ra érted megyek. Örök hálám. - hallottam a hangján, hogy megkönnyebbül.
- Még egy kérdés. Ez akkor olyan estélyis esemény lesz?
- Tőlem jöhetsz farmerben is, de amúgy igen. - röhögött.
- Akkor este találkozunk, addig keresek egy ruhát.. Szia! - köszöntem el végül.
- Szia!
Legalább nem fogok unatkozni, viszont találkozni fogok Vele. De nem hagyhattam cserben Niallt azok után, amit a múltkor tett értem. Elmegyek veszek valami ruhát, hiszen mégsem mutatkozhatok akármiben.
Tekintettel arra, hogy reggel 6-kor még semmi sincs nyitva, visszafeküdtem még egy kicsit pihenni. 8 körül úgy döntöttem, hogy elindulok, hiszen számomra elég nehéz találni valami jó göncöt.
Bejártam számos üzletet, de nem találtam meg az igazit. Egészen addig, amíg el nem sétáltam egy számomra eddig ismeretlen bolt mellett. Azonnal beleszerettem a kirakatban álló ruhába. Egyszerűen tökéletes. És remélem lesz az én méretemben is. Bementem és azonnal rávetettem magam és már el is foglaltam egy próbafülkét. Boldogan állapítottam meg, hogy tényleg tökéletes. Mintha rám öntötték volna. Már csak egy hozzá illő cipő és indulhatok haza készülődni. Meg is találtam az eladó segítségével. Megköszöntem a segítséget, kifizettem, majd elindultam hazafelé megelégedetten.
Otthon megebédeltem, letusoltam, hajat mostam, majd körmöt lakkoztam és ezek után elkezdtem készülődni. Teljesen elégedett voltam a végeredménnyel:
Csengettek. Vagyis megjött végre Niall.
- Szia! - köszöntem, miután kinyitottam az ajtót.
- Szia! Hűha, te aztán kitettél magadért. - bókolt és megölelt.
- Hát melletted nem nézhetek ki akárhogyan. Amúgy te sem nézel ki rosszul. - mosolyogtam és közben el is pirultam.
- Indulhatunk? - tette fel a kérdést.
- Persze.
Taxival jött értem, gondolom az afterparti miatt.
- Készen állsz? - kérdezte, amint megérkeztünk.
- Mire? - kérdeztem vissza, de ekkorra már megtudtam a választ.
Mindenhol fotósok és riporterek. Csak néhány kérdést hallottam a nagy zaj miatt, de szinte mind ugyanazt tartalmazta. Például: "Mióta jártok?" vagy "Hol ismerkedtetek meg?".
Szerencsére Niall nem állt meg, egyenesen a tágas terem felé húzott.
- Ez gyönyörű - a lélegzetem is elállt, amint beléptünk.
Mindenhol kristály- és gyöngyfüzérek lógtak. Egyszerűen elképesztő volt.
- Igen, az. - nevetett - Gyere, ott vannak a többiek! - mutatott az asztalnál ülő "kis" csapat felé.
Köszöntünk és mi is helyet foglaltunk.
Nem igazán értettem miről beszélgetnek, én inkább csak úgy elvoltam. Csak arra figyeltem fel, hogy mindenki elhallgatott és egy nő jelent meg a színpadon, kezében a mikrofonnal.
- És akkor következzenek azok a fiúk, akik meghódították a világot. Jöjjön a One Direction! - ekkor a fiúk felálltak és néhány pillanat múlva már a színpadon is voltak. Niall és Liam kezében gitár, így már lehetett sejteni melyik szám következik. Little Things. Ezt még úgy ahogy kibírtam sírás nélkül, de a következőnél már nem bírtam megállni (LINK). Nem bőgtem, de elég volt meghallanom az első pár akkordot, hogy eleredjenek a könnycsatornáim. Borzalmasan éreztem magam, ahogy láttam Liamet könnyes szemmel.
Amint vége lett az előadásnak, a fiúk megköszönték és lejöttek a színpadról. Niall megrohamozta a svédasztalt, Zayn Perrievel, Louis pedig Eleanorral táncolt. Harry Mandyvel érkezett és vele is töltötte eddig az egész estét. Liamet pedig nem látom sehol.
Mindegy, inkább eszek én is valamit. Odaálltam Niall mellé és válogatni kezdtem a jobbnál jobb kaják közül.
- Liam elég rosszul van. Mi történt veletek tegnap? - kérdezett rá a gyenge pontomra.
- Csak megmondtam neki, hogy nincs több esélye nálam.
- És még most is így gondolod?
- Nem tudom, érted? Már semmiben sem vagyok biztos.
- Keresd meg és mondd el neki! Tudom, hogy szereted. - nézett rám mosolyogva.
- De most hol van? Nem látom sehol.
- Van egy kisebb kert része az épületnek. Nézed meg ott! - tanácsolta, majd egy nagy tálca kajával a kezében leült az asztalhoz.
El is indultam a hátsó ajtó felé és szerencsémre egyetlen paparazzival sem találkoztam.
Ahogy kiléptem megcsapott a hideg levegő. Az egyetlen fontos dolog, hogy megtaláljam Őt. Nem kellett sokat keresgélnem, ott ült a padon és az ég felé bámult.
Olyan kiszolgáltatott volt, és a tudat, hogy én tettem ezt Vele, kétségbe ejtett.
Igaza van Niallnek. Szeretem, csak ezt még magamnak sem merem bevallani.
Lassan odalépkedtem a padhoz és leültem szorosan Mellé. Kicsit hezitáltam, mert nem tudtam mit mondhatnék a tegnapi eset után. Ekkor eszembe jutott egy elég frappáns megoldás:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)